Zámoly óta Magyarország már nem etalon a kiisebbségek problémáinak megoldásában. Ma már sehol sem hiszik el, hogy nálunk nincs cigányüldözés, hogy bármely országgal álljuk a versenyt emberjogi szempontból#<#. Hiába indult be a kormány propagandagépezete, nyugaton senki sem gondolja komolyan, hogy a menedéket kapott romák puszta hazaárulásból hagyták el az országot, illetve csak az igazságszolgáltatás elkerülése végett választottak új hazát. Többéves itthoni kálváriájuk, otthonaik ledózerolása, a megannyi atrocitás, a mindennapos rettegés éppen elég volt a francia hatóságnak az ismert döntéshez. A kormány sem csinált volna ekkora hajcihőt az ügyből, ha a Kanadába emigráló ezrekhez hasonlóan a zámolyiak is szép csendben vonultak volna el, ők azonban beperelték az államot, isten-világ előtt lerántották Magyarország kirakat-romapolitikájáról a leplet. Kiderült, hogy a hangzatos deklarációk, programok mögött nincs tartalom, az állam képtelen megvédeni a romákat a munkahelyi, oktatási diszkriminációtól, a helyi közigazgatási hatalom kiskirályainak politikai, gazdasági profithajhász ténykedésétől.
BRÜSSZELI INTŐ. A kormány kínos helyzetbe került, az unióhoz csatlakozni készülő országok eminensének ellenőrzőjébe legutóbb éppen az Európai Bizottság vezetője írt be egy intőt a romák problémáinak kezelése miatt. A kormánynak igyekeznie kell, a lecke felmondása – úgy látszik – nem megy rutinból. A folt és szamárfül nélküli dolgozatok beadása Zámoly óta már nem elegendő, a vizsgáztatók a tárgyi tudásra kíváncsiak. És vajon elég lesz-e a vizsgán, hogy a korábbi teljes elutasítás után, mára már hajlandó egy diszkrimináció-ellenes törvény szükségességét megvizsgálni az Igazságügyi Minisztérium? Kapunk-e kettest a középtávú kormányprogramocska komolyabban vételére? Aligha. De nem is ez a lényeg. Az ország belső stabilitása követeli meg elsősorban a nyomorgók felzárkózását. Tudja, mondja is ezt a politikai elit évek óta, ám – úgy tűnik – mégis Zámoly kellett nekik az ébredéshez.
További gyanakvásra ad okot, hogy bár az Orbán-kormány kül- és belföld felé egyelőre még úgy tesz, mintha valóban nemzeti ügyként kezelné az ország integrációját, korábban már egyértelművé tette: nem mindenáron akarják, hogy Magyarország az EU tagja legyen (meg is mondta a miniszterelnök, hogy az unión kívül is van élet). Az esetleges felvételi kudarc okát pedig egyszerűbb az “ingyenélő”, “követelőző”, és “hazaáruló” romák akcióival magyarázni a választóknak, mint egy esetleges Fidesz-MIÉP koalíciót követő elutasítással. Bűnbakok leszünk ismét.
Ezzel párhuzamosan – a szélsőjobb malmára is hajtva a vizet – bontakozik ki a romák társadalmi helyzetéből már korábban is levezetett radikalizálódási folyamat, amelyet ma még nem követ a képviselőik “bekeményítése”. Kivéve persze Krasznai Józsefet, ám – vélhetőn az igényekhez igazodva – a jövőben több más roma vezető politikai eszköztára sem korlátozódik majd a könyörgésre. Egyelőre csak az elégedetlen “mezei” romák választják utolsó szalmaszálként a követelőzést: sorra zsarolják meg tömeges kivándorlással, éhséglázadással a helyi hatalmat és a kormányt. Úgy tűnik, nem is eredménytelenül. A kormány eddig – véleményem szerint szintén csak a Nyugat iránti gesztusként – még engedett: Veszprémben és Komlón például közmunkaprogramot indít a kivándorlási szándékot bejelentő romáknak. Azok válaszként rögtön le is fújták tervüket, maradásukhoz elég volt az árokásó közmunkahely ígérete. A választások közeledtével azonban a nyugaton tűrhetetlen szélsőjobbal kacérkodó Fidesz-vezette kormánynak már érdektelen lesz az unió véleménye, s akkor elszabadul a pokol. A hatalomnak nemhogy kellemetlen, hanem az előítéletes választók megnyerése érdekében egyenesen kifizetődő lesz akár minden roma gyereket kisegítő iskolába irányítani, a ma még dolgozó romákat kirúgni a közmunka programokból, a munkanélkülieket fel sem venni oda stb.
A VOKSOLÁS TÉTJE. Nekünk, roma egyetemistáknak, potenciális jövendő politikusoknak, felelősen kell áttekintenünk, mely csapásirányt kövessük. A rövid távon célravezetőbbnek tűnő keményebb hangvételt üssük-e meg, vele nyomásgyakorló eszközként a kivándorlást, éhséglázadást? Ezzel a MIÉP-et segítjük. Érveljünk talán higgadtan, kizárólag szakmai alapokon, mikor a döntések meghozatalánál a hatalomnál lobbizunk? Az érveket eddig sem vették figyelembe. Induljunk el, és nyerjük meg az országos cigány önkormányzati választásokat? Az politikailag is gettósít. Kreáljunk roma pártot? Esélytelen lenne 2002-ben. Ráadásul a törvény adta saját jogú országgyűlési képviseletünk feltételeit nyolc év alatt sem sikerült megteremtenie a politikai elitnek, így a következő ciklusban sem lesz a kisebbségeknek önálló frakciójuk.
Bízhatnánk persze a “fiúk” józanságában is, talán tényleg viseltetnek annyi felelősséggel az ország iránt, hogy nem kérnek Csurkából, ám Orbán megnyilatkozása, valamint a dabasi választási eredmény alapján ez a lehetőség finoman szólva is nyitott maradt. Meglátásom szerint esszük, nem esszük, nincs más választásunk, mint reménykedni a Fidesz abszolút győzelmében, vagy ráébreszteni a több százezer roma választópolgárt a voksolás tétjére, arra biztatva őket, hogy szavazzanak a jelenlegi valódi ellenzéki pártokra.
