Kapóra jött a legutóbbi, szegedi Fidesz-MPP kongresszus a Szegedi Konzervgyár újraélesztésén fáradozóknak. A pártkongresszus ugyan nem tárgyalta, nem is tárgyalhatta a végelszámolásra ítélt feldolgozó ügyét, de ahogyan az érintettek fogalmaztak, a rendezvény szüneteiben “mindenkit el lehetett érni”.
Az üzemet egy múlt év végi eredménytelen értékesítési pályázat után állította le a tulajdonos Magyar Fejlesztési Bank (MFB). Apáti Sándor, a Csongrád megyei közgyűlés fideszes tagja, aki élére állt a Szegedi Konzervgyár (régi nevén a Főnix) megmentéséért indított mozgalomnak, már optimista. Mint mondja, Farkas Sándor, az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának (fideszes) elnöke személyesen közölte az agrártárcával, hogy támogatja ezt a megoldást. “Bartha László, Szeged polgármestere, országgyűlési képviselő szintén mellénk állt, csakúgy mint Vonza András miniszter” – teszi hozzá. Apáti ennek alapján úgy véli, kedvező fordulatot vesz a Főnix sorsa.
FABATKÁT SEM ÉR? Rossz idők járnak a tradicionális magyar élelmiszermárkákra. A Pilóta keksz, a Balaton szelet mellett januárban végveszélybe kerültek a bezárásra ítélt Szegedi Konzervgyár slágerei, egyebek között a Lunch Meal (honvédségi szlengben: “gyíkhús”), a Sertésmájkrém és a külföldön Tusonkaként ismert “Marhahús saját levében” is. Az orosz válsággal milliárdos veszteséget felhalmozó konzervgyári négyesfogatot összetartó Limpex-csoport szegedi gyárára tavaly novemberben írt ki pályázatot a banki tulajdonos. A december 18-i határidőig nyolcan jelentkeztek. Többek közt a magyar konzervpiac vezetője – a Globus Rt. -, egy kanadai-jugoszláv konzorcium, valamint több kisebb hazai szakmai befektetői csoportosulás. Ám januárban végül mégis eredménytelennek ítélte a tulajdonos a pályázatot, mert egyik ajánlatot sem találta elfogadhatónak. A bank 1,1-1,2 milliárd forintot várt, legalább a konzervgyár reorganizációjára fordított összeget vissza akarta kapni, ám az ajánlatok ezt meg sem közelítették. A gyár berendezései önmagában ugyanis legfeljebb 150-200 millió forintot érnek, a Globus Rt. például 150 millió forintot ígért érte. Az összesen 16 hektáros telekingatlannak – amelyből 2,5 hektár a leválasztható gyárterület – a becslések szerint 600-800 millió forint a reális ára.
A gyár értékét erősen csökkentette, hogy a Limpex 9 milliárd forintos hitelgarancia-keretéhez – amelyet egyébként csak félig merített ki – a Főnixet is megterhelte jelzáloggal. Tovább apasztja az aktuális értéket, hogy a gyáringatlan, noha kereskedelmi szempontból frekventált övezetben helyezkedik el, rendezési terv alatt áll, s így építési engedélyt egyelőre nem ad ki rá az önkormányzat – amely egyébként a MicroMeat Kft.-vel közösen szintén pályázott a gyárra. Az igazgatóság a meghiúsult értékesítési kísérlet után határozott a bezárásról és a korábbi (250 fős) létszámleépítés után még maradt 190 dolgozó elbocsátásáról. Már csak a megmaradt konzervkészleteket és segédanyagokat értékesíti, a számvitelt a menedzsment és a néhány fős törzsállomány vezeti.
NÉPMOZGALOM. Az érintettek szerint sok sebből vérzett és jogtalan elutasítással végződött az eredménytelennek ítélt pályázat. Eleve szerencsétlennek tartották a kiírást, amelyben feltétel volt a gyár továbbműködtetése és az ingatlan megvásárlása. Ez két ellentétes profilt, konzervgyári szakmai befektetőt és ingatlanhasznosítót feltételezett, ahelyett, hogy különválasztották volna a kiírásnál a két elemet. A Főnixre azonban a sikertelen pályázat után is akadt jelentkező: a beszállítókból és a menedzsment egyes tagjaiból az idén március végén megalakult, s azóta már negyven tagúra bővült Csongrád Megyei Élelmiszer-feldolgozó és Értékesítő Szövetkezet (Csész). Igaz, a megyei közgyűlés elnöke az akkor már megfogalmazódott szövetkezeti terv kapcsán megkereste a bank vezetőit “a munkahelyek és termelési kultúra megőrzése szempontjából fontos” gyár fennmaradása érdekében, de banki források szerint értékelhető üzleti ajánlatot nem tett. Ezzel szemben a leendő szövetkezet lobbistái már hónapokkal ezelőtt elkezdték a tárgyalásokat a FVM akkori vezetőivel, hogy a minisztérium támogatásával és garanciavállalásával segítse a konzervgyár újraindítását.
Harmatos piacElemzők állítják: noha tetszetős az “árvalányhajas” sertésmájkrém-mentő összefogás, de ha újra is indulna a Szegedi Konzervgyár, a piacon nem sok jóra számíthat. Egyes gyári alkalmazottak reményei szerint viszont az orosz válsággal kezdődő kétéves böjt után éppen fellendülni látszik a tartósított termékek piaca, mert a hőkezelt húskonzerveket jobban keresik majd a száj- és körömfájásjárvány idején. Másként látják ezt a szakértők, hiszen a mintegy 40 ezer tonnás, főleg a nyári szezonra termelő hazai húskonzervpiac jottányit sem gyarapodik évek óta. Kicsi a kereslet, ami azon is látszik, hogy az e szegmensben meghatározó 65 dekagrammos sertés-, illetve marhamájkrém átadási ára az utóbbi négy év alatt szinte csak fillérekkel drágult. A zsúfolt piacon – amelyen bezárásáig a Globus után második volt a Szegedi Konzervgyár – olyan neves gyártók osztoznak, mint a Pick-csoporthoz tartozó Szegedi Paprika konzervgyára, vagy a Nagykőrösi Konzervgyár, s ott van még a közeli Csengelén “vegetáló” húsos, illetve készételkonzerv-gyártásra szakosodott feldolgozó. A húskonzervgyártó kapacitás kétszerese a 40 ezer tonnára taksált hazai keresletnek, így a cégek külföldre, főleg a FÁK-régióba szállítottak. A döntő orosz piac a válság után csak árnyéka önmagának, és a CEFTA-csoporton belüli csaták az egyéb exportlehetőségeket is megritkították. Az 1997-1998-ban még mintegy 4 milliárd forint árbevételű Szegedi Konzervgyár 1,5 milliárdos bevételt veszített el az orosz válsággal, s a magyar húskonzervre életbe léptetett romániai büntetővámok további félmilliárd forintos piactól fosztották meg. Így – az 1999-ben 2,4 milliárdos értékesítése után – tavaly (becsülve) 2 milliárd forint közelébe süllyedt a gyár árbevétele, a két éve tartó ráfizetés egyre nőtt: 2000-ben már mintegy százmilliósra duzzadt a veszteség.
“A baj éppen az, hogy akikkel a tárgyalást elkezdtük, azok már nincsenek” – utal Torgyán József ex-miniszterre és Szabadi Béla, illetve Tamás Károly államtitkárokra a szövetkezetet alapító Apáti Sándor, a Csongrád megyei közgyűlés fideszes képviselője. Ám a napokban Hódmezővásárhelyen Kékkői Zoltánnal, az agrártárca új államtitkárával is találkozhatott Apáti. A szakmai körök szerint hiába vannak jó politikai kapcsolatai az új típusú szövetkezet vezetőinek, pénz nélkül nem lehetnek vérmes reményei a gyárvásárlásra. A tőkeerő hiányát azonban cáfolja Apáti Sándor. “A pénzzel már nem lesz baj. A reális, (külső szakértők által 1,1-1,2 milliárdra tett) árat meg tudjuk ajánlani, hiszen ehhez 300-350 millió forint saját erő kell csak”. A többit a gazdahitelből, minisztériumi garanciával, támogatásból elő lehet teremteni, továbbá Apáti szerint a Sapard-alapban is sok pénz van éppen a regionális fejlesztésekre. A szövetkezeti lobbista két hete az MFB-nél és a Limpex Rt.-nél is tárgyalt, megtette a vételi ajánlatot, azt a bank értékelhetőnek találta. A következő lépés, hogy május 16-án összeüljön a városi közgyűlés, és a remények szerint mintegy 200 millió forintos hitelgarancia vállalásával részt vállaljon a vásárlásban. A képviselő hozzáteszi: két másik bank is jelezte, hogy adna hitelt a szövetkezetnek az ügyletre, érdekelné a gyár finanszírozása is.
VISZI A PÉNZT. MFB-s források nem erősítették meg, hogy a Főnix ügyében az agrártárca, illetve az általa támogatott szövetkezet konkrét üzleti ajánlattal rukkolt volna elő. Új pályázat meghirdetéséről pedig egyelőre nincs szó, ez az igazgatóság döntésén múlik. Megfigyelők szerint azonban rövidesen várható újabb pályázat, mert a bezárt gyár csak viszi a pénzt. (A múlt héten információnk szerint erről is tárgyalt a fővárosban a konzervgyár igazgatója.) A vezetők és a törzsszemélyzet bére, a gyár őrzése a becslések szerint havi 3-5 millió forintba kerül, és minél tovább állnak, annál kevesebbet érnek a gépek, annál drágább az esetleges újraindítás. “Minek pályázni, ha az FVM megfelelő partnert lát bennünk a gyár eredményes működtetésére?” – kérdezi Apáti, aki szerint a termelés megkezdéséhez mintegy 200 millió, más szakértők szerint inkább 400 millió forint forgóeszközhitel, alapanyag és csomagolóanyag kell.
A szövetkezeti tagok – közöttük Csongrád, illetve Bács-Kiskun megyei gazdák – reménye szerint talán már az idén valóban újraindul a Főnix. Sőt, a készételgyártás mellett korszerű zöldség-gyümölcsfeldolgozót is szeretnének működtetni.
Tarnóczi László, az MFB szóvivője szerint a bank változatlanul minden értékesítési megoldásról kész tárgyalni. A másik limpexes konzervgyár, a hatvani Aranyfácán eladásánál például a vevő, a beszállítók zömét maga mögött tudó Józsa Center Kft. vállalta a továbbműködtetést – cserébe kedvezményes fizetési konstrukcióval jutott a gyárhoz. Ám Háló Pál, az önkormányzattal korábban együtt pályázó szakmai befektető, a MicroMeat ügyvezető igazgatója szerint ilyen drága ingatlant legfeljebb valamelyik multinacionális kereskedelmi lánc képes megvenni, ami az önkormányzatnak is kapóra jönne. Saját ajánlatában is az szerepelt, hogy az ingatlanhasznosítást Szeged városa szervezte volna meg. A bezárt gyár újraindítása már egyre kevésbé csábító. A konkurensek gyorsan elfoglalták a leállított szegedi gyár után keletkezett piaci réseket.
“Ha életre lehelnék a gyárat, új szereplőként kellene visszaverekednie magát a piacra” – mondja Kuti Ferenc, a Globus Rt. vezérigazgatója. Kérdés, lenne-e erre elegendő pénze a befektetőknek. Költségeiket növelné, hogy az évek óta elspórolt fejlesztéseket egyszerre kellene bepótolni a versenyképesség érdekében. Márpedig biztos piac nélkül ez kidobott pénz lenne.
