Csaknem egy évet kellett várniuk a London Bróker Rt. kárvallottjainak arra, hogy a cégnél befagyott pénzükből valamennyit viszontlássanak az elvileg éppen a mielőbbi kártalanításra létrejött Bevától. A ropogós bankók kifizetését csak a múlt héten kezdték meg, annak ellenére, hogy már 1999 augusztusában felfüggesztették a céget és a “befagyást” is egy éve megállapították. Több ezer kisbefektető kapott tehát örök életre leckét a tőkepiaci védelmi rendszer működéséből, őket pedig aligha érdekli, hogy a hibák hol is vannak a rendszerben, s hogy a készülőben lévő új értékpapírtörvényben éppen ezen hibák kiküszöbölésére tesznek kísérletet a szakértők.
HOMÁLYOS TÖRVÉNY.A 2002 elejétől várható szabályozási változások két tengely mentén próbálnák hatékonyabbá tenni a védelmi rendszer működését, hiszen az elmúlt évek során kiderült: a mihamarabbi kártalanítást részben a jogszabályi megfogalmazások bizonytalansága akadályozza, részben pedig az, hogy az alapból rendre az utolsó fillérig kifogyott a pénz. A hatályos törvényből például – akármilyen hihetetlen – nem derül ki pontosan, milyen követelések után kell helytállni az alap kasszájából, így a Beva akár olyan szerződésekre is kénytelen lenne fizetni, amelyben a brókercég tízszeres áron vállalt visszavásárlási garanciát.
Egyes tőkegaranciás megállapodások után – így például a Diana Rt. esetében – nem is lehetett elutasítani a követeléseket. Az új jogszabály pontosabban fogalmazna és egyértelműsítené, hogy csak a brókercégnél lévő, biztosított tevékenységből eredő ügyfélletét után kell fizetni. Jótékony homály fedi a még érvényben lévő szabályozásban azt is, hogy milyen igazolások bemutatása nyitja meg az alap pénzcsapjait. Számos jogvitát okoztak például olyan esetek, amikor az ügyfél szerződéssel nem, csak különböző, a fiók mélyéről előkerülő bizonylatokkal, vagyis közvetett bizonyítékokkal tudta igazolni, hogy milyen megállapodást kötött a brókerével, az ügyfélnyilvántartás viszont nem tartalmazott erre utalást. Az ilyen viták sora, a nyilvántartások böngészése pedig lassította a folyamatot.
Az ügymenet gyorsítását szolgálná az is, hogy ezentúl a felszámolási eljárás megindítása jelentené a követelések befagyását. Több esetben (így például éppen a London Brókernél) előfordult ugyanis az, hogy a brókercég felfüggesztése után hónapokig titokzatos befektetők megjelenésében reménykedett a felügyelet, amely – szintén a törvény egyik hiányossága miatt a szokásjog alapján – hivatott a követelések befagyásának kimondására, ami az indítójel a Beva számára. Ha a bíróság által kihirdetett felszámolás jelentené a “mérföldkövet”, akkor hamarabb hozzáláthatnának a kifizetésekhez.
Habár a Beva örökzöld gondját, az “üres kassza szindrómát” valószínűleg a módosított díjfizetési rendszer sem oldaná meg, az új jogszabállyal a brókercégek régi vágya teljesülhetne azzal, hogy – miként Farkas Péter az alap ügyvezetője fogalmaz – “civilizáltabb, igazságosabb rendszer jönne létre”. A jelenlegi díjrendszer ugyanis a szektor szereplői szerint egyrészt igazságtalan volt, hiszen a brókercégek többsége, a kezelt vagyon nagyságától függetlenül, nagyjából egyforma összeggel járult hozzá az alap bevételeihez, másrészt azzal a veszéllyel is járt, hogy a sorozatos egyesülések hatására egyre kevesebb lesz a befizetett pénz.
A tervek szerint az éves rendes tagdíj minimuma 500 ezer forintra emelkedne, a maximumot pedig annak arányában határoznák meg, hogy mekkora – a Beva által védett – befektetésállományt tartanak az ügyfelek letétben a brókercégnél, de az összeg legfeljebb annak bizonyos érné el. Figyelembe vennék az alap védelme alá eső befektetők számát is, hiszen nem mindegy, hogy öt intézményi ügyfél egyenként 100 milliós vagyonát kezeli a cég, vagy ötszáz ügyfél egyenként egymillióját. Farkas Péter szerint ezek a változtatások lehetővé tennék azt, hogy az évi rendes befizetések adnák az alap bevételeinek gerincét és nem – a csődsorozat ideje óta rendszeresen alkalmazott – “rendkívüli” befizetések. Az ily módon beszedett összeg maximuma az új szabályozás szerint az előző éves díj lehetne.
KÉNYES EGYENSÚLY.Az új díjak kialakításánál persze kényes egyensúlyt kell eltalálni. Egyrészt a jelenleginél sokkal többet már képtelenség kipréselni a piaci pangás miatt fokozottan nehéz helyzetben lévő brókercégektől, másrészt viszont évi körülbelül 700 millió forintot – ha törik, ha szakad – ki kell termelni az alap fennmaradásához, ez az összeg fedezi ugyanis a nemrégiben, állami garancia mellett a Magyar Külkereskedelmi Banktól felvett 2,8 milliárd forintos hitel törlesztő részleteit és a működési költségeket. Mindez egyben azt jelenti, hogy az esetleges későbbi csődökhöz szükséges pénz felhalmozásáról továbbra sincs szó, nagyobb baj esetén tehát nem marad más, mint a rendkívüli befizetés intézménye. A kalap újra körbejár majd.
