Horváth Éva, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) mellett szervezett állandó Választottbíróság elnöke egyszer egy bécsi választottbírósági tárgyalást asztaltologatással kezdett. Az asztalok ugyanis eredetileg T alakzatban álltak, s a svájci elnök szerint ez az ültetés azzal fenyegetett, hogy a tárgyalás során a felek között növekedhet az ellentét – a három választottbíró tehát téglalap alakú elrendezést alakított ki. Kör alakot akkor nem sikerült formálniuk, de sok választottbíróságon eleve ilyen az elrendezés. Nincs pulpitus és nincs talár sem, a tárgyalás ülve zajlik és sokkal konzultatívabb jellegű, mint az állami bíróságon.
ÁLLAMI TÁMOGATÁS. Választottbíróságok már a középkorban is alakultak, a kereskedők, iparosok vitáinak eldöntésére. Azok az ügyek kis horderejűek voltak, nem lett volna érdemes miattuk a királyhoz vagy a főispánhoz elzarándokolni, ugyanakkor ők nem is értették volna, min vitatkozik például két tímár – ilyen ügyekben csak egy harmadik tímár tudott dönteni. “Az állam már akkor is előnyösnek tartotta, hogy nem kell foglalkoznia az ilyen ügyekkel, s hasonló okokból ma is támogatja a választottbíráskodást” – mutat rá Horváth Éva. A támogatás részben abban nyilvánul meg, hogy az állam az ilyen ítéletet ugyanúgy végrehajtja, mint az állami bíróságét. A választottbíróságnak nincs lehetősége kényszerintézkedésre, például nem vezettethet elő tanúkat, de – ha másképpen nem megy – megkeresésére az állami bíróság kihallgatja a tanút.
Az állam a “rendes” bíróságok útján eljárási garanciákat is nyújt annak érdekében, hogy a feleket bátorítsa a választottbírósági út igénybevételére. Ilyen például, hogy bizonyos esetekben – ha a választottbíróság ítélete közrendbe ütközik – megtagadja a végrehajtást. Az állami bíróság hozza meg a végső döntést abban a kérdésben is, hogy elfogult-e egy adott ügyben eljáró választottbíró. “A magyar bíróságok soron kívül, egy-másfél hónap alatt döntenek a kizárással kapcsolatos ügyekben, tehát a választottbírósági eljárás lényeges elhúzódásával ilyenkor sem kell számolni” – mondja Horváth Éva. A legfontosabb garancia azonban az, hogy – mivel a választottbíróság ítélete ellen nem lehet fellebbezni – bizonyos, a választottbírósági törvény által meghatározott esetekben e döntés érvénytelenítését lehet kérni az állami bíróságtól.
Az egyik nagy előny a gyorsaság. Az ügyek általában egy év alatt befejeződnek, s az ítélet azonnal végrehajtható, akkor is, ha az egyik fél annak érvénytelenítését kérte. Ha azonban egyik félnek sincs kifogása, mert a választottbíráknak az elvárásoknak megfelelően sikerült elsimítaniuk az ellentéteket, a hosszú távú gazdasági kapcsolat folytatódhat.
Ugyancsak előny, hogy a felek olyan bírákat választhatnak, akik az adott ügyhöz a lehető legjobban értenek. “A hagyományos bírók is képzett jogászok és szakosodnak is, de az igazán szofisztikált kereskedelmi, üzleti szokások dzsungelében nem biztos, hogy el tudnak igazodni, ráadásul rendes bíróságon a feleknek nincs befolyásuk arra, hogy ki legyen a bíró” – mondja Németh Marcell, az Allen & Overyvel együttműködésben álló Dr. Hegedűs Éva Ügyvédi Irodában dolgozó ügyvéd. A választottbírák száma csak páratlan lehet, s ha a felek másképp nem döntenek, akkor ez a szám a három. Ilyenkor mindkét fél kijelöl egy-egy bírát, akik maguk jelölik ki a harmadikat. Vigyázni kell arra, hogy a bírák pártatlanok és elfogulatlanok legyenek – például ha egyikük korábban alkalmazásban állt valamely félnél, a másik megtámadhatja a jelölést.
MÉLTÁNYOSSÁGOT VÁRNAK.“A választottbíróság nem feltétlenül jogot, hanem igazságot szolgáltat” – mutat rá Németh Marcell. A döntés persze teljességgel jogszerű, ám nemcsak a technikai szempontokat veszi figyelembe. A felek magasabb fokú megértést, méltányosságot várnak el a választott-, mint a rendes bíróságtól, ha már drága pénzen megvásárolták ezt a szolgáltatást. Ezt segíti az is, hogy a választottbírák nem feltétlen jogászok – az ügy jellegétől függően akár közgazdászt vagy hídépítő mérnököt is kijelölhetnek erre. Nemzetközi ügyekben külön előny, hogy e bíróság ítélete külföldön is jól végrehajtható, köszönhetően a New York-i konvenciónak, amelyet Magyarországon is kihirdettek már 1962-ben. Ezzel szemben egy magyar állami bírósági határozat sok külföldi országban – jogsegélyegyezmény hiányában – nem végrehajtható. “Hazánk mintegy húsz bilaterális egyezményt kötött a bírósági ítéletek végrehajtására, a New York-i konvenciót pedig közel 130 ország ratifikálta” – mutat rá Horváth Éva.
Választottbírósághoz akkor fordulhatnak a felek, ha erről előzetesen megállapodnak. Az effajta megállapodást célszerű már a gazdasági szerződéssel együtt megkötni. Elvben ugyan később is határozhatnának így, ám – mint Németh Marcell rámutat – olyankor már igencsak nehéz egyezségre jutni a feltételekben. Ha már vita van, akkor mindkét fél olyan anyagi jogot, illetőleg olyan székhelyű választottbíróságot kíván majd elfogadtatni, amely számára a kedvezőbb.
Legelőször azonban arról kell dönteni, aláveti-e magát egyáltalán ilyen eljárásnak egy cég. A választottbíráskodás ugyanis lényegesen drágább, mint a hagyományos eljárás. Költségei az intézménynek fizetendő díjakból, a választottbírák díjazásából (ez perértéktől függően hatalmas összeg is lehet) és az ügyvédi költségből tevődnek össze. “Párizs, London vagy Genf választottbíróságán eljárást vinni igen költséges mulatság” – jegyzi meg Németh Marcell. Horváth Éva ugyanakkor azt húzza alá, hogy a magyarországi díjak alacsonyabbak a nyugat-európaiaknál, az eljárási díjat pedig csak egyszer kell megfizetni, szemben az állami bírósággal, ahol van mód fellebbezésre. Mivel van lehetőség arra, hogy az MKIK mellett szervezett Választottbíróságon, Budapesten idegen nyelven folyjék a tárgyalás, s nemzetközi ügyeknél a felek abban is megállapodhatnak, hogy valamelyik külföldi állam joganyagát alkalmazzák, a szerződés megkötésekor általában könnyű meggyőzni a másik felet arról, hogy ezt a választottbíróságot kössék ki. Ha mégsem, akkor ajánlatos jól tájékozódni a másik fél által javasoltról. Németh Marcell szerint kis értékű szerződések esetén a relatíve magas költségekre tekintettel inkább kerülni kell a választottbíróságot, míg nemzetközi szerződéseknél a végrehajthatóság miatt érdemes kikötni ezt az eljárást. Banki finanszírozási ügyekben nem szokásos a választottbíráskodás, mert az effajta szerződéseket olyan részletességgel dolgozzák ki, hogy bármilyen bíróság ugyanúgy döntene, méltányosságra nincs szükség. Ugyanakkor például egy nagy építkezés, beruházás esetében, ahol sok szakkérdés merülhet fel, célszerű a választottbíráskodás kikötése.
