Tudomásul veszi az Európai Bizottság gáz- és árampiacra vonatkozó javaslatait az Európai Tanács, s felkéri az illetékes minisztereket, hogy záros határidőn belül lássanak hozzá azok megvitatásához – e mondat a március végi stockholmi rendkívüli európai uniós (EU) csúcstalálkozó zárónyilatkozatából származik. Jelentése pedig az EU-kommunikáció sajátos rendszerében: a tagállamok nem támogatták a közösség végrehajtó testületének indítványait. A “tudomásul veszi” szófordulat az unióban általában az udvarias elutasítás kifejezője, ami jelen esetben Brüsszelnek a teljes energiapiaci liberalizáció határidejének rögzítését célzó javaslatára vonatkozott. A mindenekelőtt Franciaországnak a piacnyitással szembeni bizalmatlanságát tükröző szöveg az EU versenyképességét ösztönözni hivatott stockholmi összejövetel egyik negatív szenzációja volt. Az Európai Bizottság tíz nappal korábban – éppen a most fékező tagállamoktól Lisszabonban egy éve kapott instrukciókat végrehajtva – kezdeményezte, hogy a tizenötök a tervezettnél évekkel korábban, már 2005-ig vezessék be a szabad versenyt az energiapiac két legfontosabb szektorában, a gáz- és az áramellátásban. A sok ezernyi munkahelyet biztosító nagy állami monopóliumát a szabad versenytől féltő Párizs azonban megálljt parancsolt a liberalizáció felgyorsításának. Lionel Jospin francia kormányfő a kaliforniai piacnyitás áramkimaradásokban megnyilvánuló kudarcával riogatta kollégáit a teljes körű liberalizáció idő előtti kierőszakolásától.
De más tagországok sem hullattak könnyeket a határidő rögzítésének elmaradása miatt. Németországnak például azzal az ötlettel szemben van komoly fenntartása, amely független energiaszabályozó hatóság felállítását javasolja minden EU-tagállamban, továbbá azt, hogy az áramellátó hálózatok működtetői teljesen függetlenek legyenek az áramtermelőktől és az értékesítőktől. Az unió tagjai közül Németországban, Ausztriában és Luxemburgban nincsenek külön energiaszabályozó hatóságok. Berlin azért az elképzelésért sem lelkesedik, hogy közösség-szerte egységes tarifákat rögzítsenek, elősegítendő az igazán egységes EU-árampiac létrehozását és az elektromos áram országok közötti adásvételét. Németország Belgiummal együtt ezzel szemben illetéket szeretne kivetni a külföldről importált villamos áramra.
Brüsszel szerint ugyanakkor az energiapiac liberalizálásának eddigi kedvező tapasztalatai igazolják a gyorsabb előrehaladást. A villamosenergia-ellátás felszabadításáról szóló, 1999 februárjában életbe lépett irányelv az áramszolgáltatás 25 százalékát nyitotta meg EU-szerte a szabad verseny előtt. Az eredeti, ám a brüsszeli bizottság által most módosítani javasolt jogszabály szerint a piacnyitás mértékének 2003-ra kellene elérnie a 33 százalékos minimális szintet. A gyakorlat azonban minden várakozást felülmúlt: a fogyasztók kétharmada már most is szabadon választhat a szolgáltatók között, bár az egyes tagországok között meglehetősen nagy az eltérés. Különösen figyelemreméltó, hogy majdnem minden EU-tagállamban és minden egyes fogyasztói csoport számára csökkentek a villamosenergia-árak. Az ipari fogyasztók 1995-óta átlagosan negyedével fizetnek kevesebbet az áramért. Németországban még ennél is nagyobb, 40 százalékos volt az áresés. A legtöbb országban a háztartások is hasznot húztak a piacon kibontakozó versenyből. A svéd és finn fogyasztók villanyszámlája például két év alatt 15 százalékkal csökkent.
A gázszolgáltatásban lassúbb a folyamat. A piacnyitásról szóló irányelvet csak két évvel később, 1998 májusában fogadták el, s 2000 nyarától az egész szektor 20 százalékát tették szabaddá a verseny előtt. A korábbi menetrend szerint 2008-ra csak a gázpiac egyharmadát liberalizálták volna. A Brüszszel által a stockholmi csúcsra javasolt új forgatókönyv értelmében 2003-ban első szakaszban az ipari fogyasztók unió-szerte szabadon megválaszthatnák az áramszolgáltatót, rá egy évvel később pedig (tehát az eredetileg előirányzottnál sok évvel korábban) a gázszolgáltatókat. A lakosság számára 2005-ben ütne az óra: ettől kezdve az egész EU-ban szabadon megválaszthatnák, hogy melyik szolgáltatótól szerzik be a gázt és az elektromosságot. Mindez azt jelenti, hogy az éves viszonylatban 250 milliárd eurós forgalmúra becsült uniós gáz- és árampiac 2005-re teljesen megnyílt volna a szabad verseny előtt.
A “határidős mulasztás” kiváltotta bírálatokat enyhítendő, a tizenötök állam- és kormányfői felhívták az Európai Bizottság figyelmét, hogy az alapszerződés adta jogával élve határozottan lépjen fel a piaci versenyt torzító jelenségekkel és praktikákkal szemben a gáz- és az áramfronton.
