Kevés olyan kézzelfogható példa van, amelyen keresztül az átlagember számára viszonylag könnyen illusztrálni lehet az európai integrációban rejlő előnyöket#<#, ezek egyike a szabad munkavállalás joga. Nos, Közép- és Kelet-Európa politikusai egy fajsúlyos érvvel szegényebben állnak majd választóik elé, amikor az EU-csatlakozás azonnali előnyeiről igyekeznek meggyőzni őket.
KÉRETLEN DEROGÁCIÓ.Az Európai Bizottság néhány napja azt javasolta az unió jelenlegi tagállamainak, hogy általános szabályként öt évig, szükség esetén pedig további két évig korlátozzák az újonnan belépő országok munkavállalóit a négy alapszabadság egyikének gyakorlásában. A magyar kőműveseknek és a lengyel villanyszerelőknek abban a ritka dicsőségben lesz részük, hogy átmenetileg felmentést kapnak a rettegett közösségi vívmányok (acquis) alól. Noha nem ők kérték ezt a “kegyet”. Viszont – ha hinni lehet a bővítésért felelős EU-biztos szavainak – ez az ára annak, hogy az unióba igyekvő keleti szomszédokkal határos tagállamok lakóinak zömében irracionális félelmei ne ássák alá az egész nyitási folyamatot.
Mivel a migrációs hajlamot számos objektív és szubjektív tényező befolyásolhatja, senki nem tudja a súlyos tévedés kockázata nélkül megbecsülni, hogy tágabb térségünkből mennyien élnének a szabad külföldi munkavállalás lehetőségével. Ezért érthető a potenciálisan leginkább érintett Németországnak és Ausztriának az a törekvése, hogy megfelelő garanciákat kapjon a számára legrosszabb forgatókönyv kivédésére. De a tagjelölteknek is meg kell adni a lehetőséget a kedvezőbb bánásmódra, ha a másik oldalon kétségkívül létező félelmek eltúlzottnak bizonyulnak.
Günter Verheugent, a nagy koreográfust többé-kevésbé e két véglet összebékítésének szándéka vezérelte a közös EU-álláspontra vonatkozó javaslat kidolgozásakor. A mixelés eredményeként létrejött “koktél” alapanyagát, s ennél fogva domináns ízét az a recept határozza meg, amelyet Verheugen honfitársa, Gerhard Schröder kancellár állított öszsze. A német nemzetiségű biztos – bár a javaslattervezet kidolgozása során vitába keveredett a szerzőtársával és hivatali kollégájával, az eredetileg csak négyéves átmenetet indokoltnak tartó Anna Diamantopuluval – egy fortélyos 5+2-es megoldással mégis keresztülvitte a brüsszeli bizottságon a Schröder által javallott 7 éves korlátozást.
A tagjelöltek felé gesztust téve ugyanakkor a rendszerbe olyan rugalmas elemeket is beépítettek, amelyek elméletileg annak lehetőségét sem zárják ki, hogy a magyar munkavállalók előtt akár a belépés pillanatától feltáruljanak 13 jelenlegi tagállam munkaerő-piacai. Ha innen kóstolgatjuk, a Verheugen-koktél bódító. Sokkal kevésbé az, ha az összetételét is alaposabban szemügyre vesszük. Miközben az unió jelenlegi tagjai a javaslatban szilárd garanciát kaptak a szabad munkavállalás 7 évig tartó korlátozásának lehetőségére (ha ennek szükségét látják), a jövendőbeli tagok csak meglehetősen esetleges, noha kétségkívül jól hangzó és közvéleményük felé jól kommunikálható esélyhez jutottak a feltételek enyhítésére (ha ez indokolt). A terv szerint a tizenötök az átmeneti időszak alatt saját nemzeti rendszerüket alkalmazzák az egyes új tagországokkal szemben, ami elvileg a differenciált megközelítésre is lehetőséget ad. De vajon mi ösztönözné a tagállamokat a korlátozások feloldására, ha erre semmilyen közösségi rendelkezés nem kötelezi őket? És mi lenne a garancia arra, hogy ha egyszer mégis lazítani fognak a feltételeken, akkor nem az egyes új tagok iránt érzett rokonszenv, hanem az objektív kritériumok befolyásolják majd döntésüket?
Jelenleg az sem egészen világos, az Európai Bizottság milyen szerepet játszik majd annak megítélésében, hogy a rászoruló tagállamok az 5 éven túl további 2 évre zárva tarthassák munkaerőpiacukat az új tagok munkavállalói előtt. A közös álláspont tervezete (legalábbis ami eddig ismert belőle) azt sugallja, hogy az unió végrehajtó szerve a hosszabbítás kérdésében nem élhet majd javaslattevő jogával, csupán megvizsgálhatja az arra okot szolgáltató körülményeket. Ezt a vélekedést látszik alátámasztani maga Verheugen is, aki kerek-perec kijelentette: ha egy-egy tagállam akarja, akkor mindenképpen kiterjesztheti további 2 évvel a korlátozást.
.VALAMIT VALAMIÉRT. A valós kételyekkel együtt Magyarország számára elfogadhatónak tűnik az ajánlat. Bár szakértők szerint akár néhány tízezer honfitársunkat is érintheti a korlátozás, a mi esetünkben a csekély mobilitás miatt jóval kisebb a tét, mint mondjuk Lengyelország számára. A tárgyalási folyamat dinamikája sem mellékes szempont: aligha érdemes kötni az ebet a karóhoz, s ezzel kockára tenni a fejezet júliusig való lezárását. Ráadásul az unió szűkkeblűsége a szabad munkavállalás ügyében jól kamatozhat egy számunkra nagyobb téttel bíró probléma, a földtulajdonlás megoldásánál. Amiről azt hittük, hogy csak a tárgyalások legvégső szakaszában következik be, az a bizottsági útitervnek köszönhetően már ebben a félévben valósággá válik. Az első nagy alkucsomag az asztalon van.
