Tömegesen tartalmaz e törvény a jogállamiság alapelveit tipró rendelkezéseket, az Alkotmány és a Polgári Törvénykönyv (ptk) számos pontjával ellentétes – ez nem az Alkotmánybíróság lapzártánk után kihirdetett határozata, hanem a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) értékelése a tavaly december 19-én elfogadott szövetkezeti üzletrész törvényről. Az érdekképviselet az idén januárban kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy vizsgálja meg a jogszabályt. A kezdeményezéséhez további négy szervezet, a Magyar Agrárkamara, a Magyar Bankszövetség, a Magyar Parasztszövetség, a Medosz – sőt, ötödikként az Országos Munkaügyi Tanács munkaadói és munkavállalói oldala is – csatlakozott.
CSŐDHULLÁM FENYEGET? A szövetkezeti lobbi alkotmányossági hibákra hivatkozva, a közös gazdaságok érdekében akarta megakadályozni a becslések szerint csaknem egymillió embert (fele-fele arányban külső üzletrész-tulajdonost, illetve tagot és nyugdíjast) érintő törvény végrehajtását. A szóban forgó tulajdonosok számára ugyanis a mintegy ezer szövetkezet vagyonából kell kifizetni a külső üzletrészek kormányzati becslések szerint 20 milliárd, a szövetkezeti érdekképviselet szerint 35-40 milliárd forintnyi névértékét. Mivel a szövetkezeteknek csak 10-15 százaléka képes súlyos megrázkódtatás nélkül eleget tenni e kötelezettségének, a tőkekivonás nem csak szövetkezeti, hanem bankszövetségi vélemények szerint is csődhullámot indíthat el.
A MOSZ alkotmányossági kifogásai • A törvény megkülönböztet, csak azokra a szövetkezetekre vonatkozik, amelyeknél az árbevétel több mint fele agrártevékenységből származik
• A jogszabály különbséget tesz a tagok és üzletrész-tulajdonosok között, sőt a külső és a “belső” üzletrész-tulajdonosok között is
• Sérti a szövetkezeti önállóság és a jogállamiság elvét is, mert a megyei agrárhivatalok a szövetkezetek képviseletében, azok felhatalmazása nélkül (illetve a külső üzletrész-tulajdonosok felhatalmazása nélkül) járhatnak el az ügyükben
• A szerződéses szabadságnak a ptk-ba foglalt elvét is sérti, mert a szerződő felek akaratán kívül ír elő vételi kötelezettséget a szövetkezeteknek
• Sérti a szövetkezeti tagok tulajdonhoz való jogát, ha a tagok tulajdonából kell kifizetni a külső üzletrészeket, és az állam nem kártalanítja a tagokat a tulajdonelvonásért
• A törvény korlátozza a gazdasági versenyszabadságot, mert a szövetkezetek ellehetetlenülnek, a bankok felmondják a hiteleket
• Már az 1992. évi II. törvényt is azzal a kitétellel találta alkotmányosnak a bíróság, hogy “kényszer, amelynek hátterében a rendszerváltás egyszeri és különleges feltételei állnak”, utalva arra, hogy hasonló jogszabályi körülmények a szövetkezetek további átalakulásánál már nem állnak fenn
A törvény végrehajtása az élelmiszeriparban, a kapcsolódó családi gazdaságokban is zavarokat okozhat. Következményeként egyes elemzők szerint egymillió hektár művelése válhat kérdésessé, ezáltal akár 20 százalékkal csökkenhet az agrártermelés, s vele az export is. Az élelmiszerárak emelkedésével pedig meglódulhat az infláció.
PÉNZÜGYI SEGÍTSÉG. A kormány a csődhullám elkerülésére pénzügyi segítséget ajánlott azoknak a szövetkezeteknek – először az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-n keresztül az állami gazdaságok egy csoportjának eladásából -, amelyek saját forrásból nem tudják megvásárolni az üzletrészeket. Ám időközben, miután kiderült, hogy az állami gazdaságok privatizációja várhatóan nem fedezné a tranzakció költségeit, változtatott e lehetőségen. Az is szerepet játszott ebben, hogy a kormány – a “nemzeti érdekeket” érvényesítve – helyi munkavállalóknak, hazai befektetőknek kínálja az agrárcégeket kedvezményes hitellel, így elhúzódhat a tranzakció. A korábbi konstrukció helyett immár a központi költségvetés (az államkincstár) áll jót az üzletrészek kifizetéséért. Az agrártárca eredeti tervei szerint június elején az első igénylők már hozzá is juthatnának üzletrészük ellenértékéhez. (Tamás Károly, a minisztérium nemrég lemondott közigazgatási államtitkára korábban jelezte: a tárca kérni fogja, hogy a július elsejei kifizetési határidőt 2001 végéig hosszabbítsa meg a kormány.)
Bármilyen legyen is az Alkotmánybíróság döntése, az érintettek szerint a szellemet már nem lehet visszazárni a palackba. A törvény végrehajtása ugyanis hetekkel ezelőtt megkezdődött. Április elején a külső üzletrész-tulajdonosok 400-500 ezer főre taksált köréből mintegy 100 ezer igénylő adta be kérelmét, összesen több mint 19 milliárd forint értékben.
Mindez a mezőgazdasági szövetkezetek idei termelésére, üzleti kilátásaira is rányomta már a bélyegét, egyebek mellett – a banki kockázatok megnövekedése miatt – megnehezedett a hitelfelvétel. Így azután az agrárszférában visszafogott tervekkel, bizonytalanságban kezdtek neki a gazdálkodáshoz. S mivel az idei mezőgazdasági támogatások igénylésének végrehajtási rendeletei április elején még nem jelentek meg a közlönyben, eleve kétséges, hogy az agrárigénylők elkészülhetnek-e pályázataikkal a májusi határidőre.
