Feltehetően a keresetlevél aláírásakor sem az ÁPV Rt., sem az iMVM Rt. képviselője nem számolt azzal, hogy a Postabank auditorainak felelősségét feltárni hivatott későbbi bírósági tárgyaláson az alperesek között saját könyvvizsgálójával találja majd magát szemközt. A három alperes – a Deloitte & Touche (D&T), az Arthur Andersen (AA) és a Prudentia – közül ugyanis jelenleg a D&T az MVM Rt., az AA pedig az ÁPV Rt. könyvvizsgálója. A kialakult helyzet meglehetősen kényelmetlen, felvetődik ugyanis a kérdés, miként érinti mindez a könyvvizsgálók függetlenségét.
SZABÁLYOK. Törvény szerint a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagja a könyvvizsgálói tevékenység során független szakértőként köteles eljárni, s megbízást csak akkor fogadhat el, ha az nem veszélyezteti a független véleményalkotást. A kamara etikai szabályzata sok mindent felsorol, ami függő helyzetbe sodorhatja az auditort, ám a felperes-alperes viszony nem szerepel ezek közt. A tételes megnevezés hiánya persze nem zárja ki a függetlenség csorbulását. Sugár Dezső, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara elnöke szerint a Postabank könyvvizsgálóinak beperlése kapcsán kialakult helyzet a könyvvizsgáló részéről nem vet fel etikai konfliktust. “Legfeljebb még óvatosabb lesz” – jegyzi meg, hozzátéve, hogy a független véleményalkotás nincs veszélyeztetve. Mint mondja, inkább a megbízó számára jelenthet kérdést, hogy a könyvvizsgálóval szemben egy másik munkával kapcsolatban kifogás merült fel.
Nem kevésbé kényes a megbízók helyzete sem. A keresetlevél aláírásával kifejezték, hogy az alperesek véleményük szerint rossz munkát végeztek a Postabanknál – hogyan bízhatnak meg tehát bennük saját könyveik átvizsgálásánál? Maguk az érintettek azonban nem ítélik meg ilyen súlyosan a helyzetet. Simor András, a D&T itteni elnöke szerint a per és a cég auditori tevékenysége az MVM-nél egymástól teljesen független. A könyvvizsgálatot Budapesten végzik, a per kezelését pedig a globális cég központjából irányítják, s anyagilag sincs kapcsolat a két dolog között. “Ráadásul az MVM nem jelentős szereplője a pernek, ugyanis a teljes perértékből csak minimális százalékkal részesedik, így önállóan nem tudja befolyásolni a per kimenetelét, ezért aztán a könyvvizsgálói függetlenség sem szenvedhet csorbát” – állítja Simor.
Az MVM Rt.-nél is úgy látják, hogy a per nem jár bizalomvesztéssel. “Cégünk a postabankos ügyben nem áll szerződéses viszonyban a Deloitte & Touche-sal, azzal egy másik cég kötött szerződést, amelynek az MVM Rt. pénzügyi befektetője” – fogalmaz Müller Mihály kommunikációs igazgató. Arra a felvetésre, hogy a keresetlevél aláírói szerint a D&T nem végezte jól a könyvvizsgálatot, Müller úgy válaszol, hogy ez csak arra a konkrét ügyre érvényes, az MVM esetében meg vannak elégedve a D&T munkájával. Auditorukat pályázaton választották ki. E megbízás a pénzügyi év végén lejár ugyan, de egyelőre nem látnak okot arra, hogy ne éljenek az automatikus meghosszabbítás lehetőségével.
“Véleményünk és szakértőink véleménye szerint nincs függetlenségi probléma és ebben az ÁPV Rt. is egyetért. A pert a magyar állam nevében a Nagy és Trócsányi ügyvédi iroda indította. Az ÁPV Rt-nek nem volt kifogása az Arthur Andersen Postabanknál végzett munkájával kapcsolatban, és a kialakult helyzetét mindkét fél úgy értelmezi, hogy nem állunk közvetlenül perben egymással” – mondja Szilágyi Judit, az AA partnere.
Az ÁPV Rt. kommunikációs igazgatóságán megerősítették, hogy nincs szó bizalomvesztésről, az AA és az ÁPV Rt. között jó a munkakapcsolat, s ezt továbbra is szeretnék megtartani. Az ÁPV Rt. könyvvizsgálóját a privatizációs törvény szerint az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnökének javaslatára a részvényesi jogok gyakorlója, a privatizációt felügyelő miniszter bízza meg határozott időtartamra. Az 1998-tól a 2000. üzleti év lezárását jelentő beszámoló elkészítéséig tartó megbízás egyébként nemsokára lejár, ekkor az ÁSZ várhatóan új pályázatot ír majd ki.
SZÍNFALAK. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az elsőrendű felperes az állam, s a Postabank szintén állami tulajdonú többi részvényese valószínűleg nem térhetett ki a keresetlevél aláírása elől. Az állami irányítást bizonyítja az is, hogy megkeresésünkre az ÁPV Rt.-től először azt a választ kaptuk, forduljunk a Miniszterelnöki Hivatalhoz, mert onnan koordinálják a pert. Innen pedig már csak egy lépés arra a gondolatra jutni, hogy az ügy erősen politikai jellegű: miközben a főszereplő, Princz Gábor felelősségre vonásáért eddig érdemi lépés nem történt, a könyvvizsgálókon megpróbálják elverni a port, hiszen ideje volt már bűnbakot találni. Mindez persze nem jelenti, hogy a könyvvizsgálók ne lehettek volna hibásak a mintegy 100 milliárd forintos kár keletkezésében. Igaz, szerepük valószínűleg jelentősen eltér egymástól. Az ÁSZ 1999 elején publikált jelentését ugyanis a sajtó előtt úgy kommentálták, hogy ha a D&T kellő gondossággal és körültekintéssel járt volna el, akkor elutasító záradékkal kellett volna ellátnia a Postabank 1997-ről készült jelentését, s ez már egyértelműen utalt arra, hogy a D&T vélhetően súlyos szakmai hibákat követett el. Ugyanakkor az ÁSZ igazgatóhelyettese, Kemény Emil úgy nyilatkozott lapunknak, hogy meglepte az Arthur Andersen beperlésének híre, mert vizsgálataik során a társaság munkáját igen korrektnek találták (Figyelő, 2001/3. szám).
A könyvvizsgálók most nemcsak attól tarthatnak, hogy a bíróság kártérítésre kötelezheti őket – ez még a távoli jövő zenéje. Jóval közvetlenebb veszély, hogy a függetlenséggel kapcsolatos etikai problémák szóba kerülése miatt a per kimenetelétől függetlenül, mintegy “mellékbüntetésként” elveszíthetik zsíros ügyfeleiket. Azokat ugyanis – a rossz nyelvek szerint – a helyzetet kihasználva boldogan megkaparintaná a konkurencia.
