Meglehet, egy kis államnak nem kifizetődő konfliktusba keverednie a Nyugattal, sokkal jobban azonban a szervilizmus sem jövedelmez – mondják kárörvendően Macedóniára mutogatva a nyugati hatalmakkal szemben ellenséges politikai körök a Balkánon. A hivatalosan Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság néven nevezendő, Görögország, Albánia, Koszovó, Szerbia és Bulgária közé ékelt ország sem geopolitikai elhelyezkedése, sem etnikai megosztottsága folytán nem tartozik a legszerencsésebbek közé. Az egykori Jugoszlávia szétesésével létrejött független macedón állam az elnevezésével kapcsolatos görög fenntartások miatt csak 1993-ban válhatott az ENSZ tagjává, de a szomszédaival, valamint a nyugati országokkal szembeni kiszolgáltatottsága azóta sem csökkent.
VÉRVESZTESÉGEK.A macedónok néhány évvel ezelőtt megpróbálták ugyan kijátszani a “tajvani kártyát”, amikor is Tajpejjel diplomáciai kapcsolatot létesítve kíséreltek meg szert tenni egy tehetős távol-keleti támogatóra, ám a szkopjei remények a Biztonsági Tanács-tag népi Kína ellenállása nyomán gyorsan szertefoszlottak. A nemzeti lobogó kisebb módosítása révén 1995-re sikerült ugyan elhárítani a Macedónia ellen bevezetett görög kereskedelmi blokádot, a Jugoszlávia ellen 1991-től bevezetett – majd az 1995-ös feloldás után 1998-ban felújított – nemzetközi szankciók azonban így is legfontosabb kereskedelmi partnerétől és legfőbb tranzitútvonalától fosztották meg az országot.
Aki mer, az nyer? Már a koszovói válság kirobbanásakor, sőt a boszniai háború idején is sokan azt jósolták, hogy ha a balkáni szikra legközelebb lángot vet valahol, az minden bizonnyal Macedóniában következik be. “A Matáv – és stratégiai tulajdonosa, a Deutsche Telekom – szintén tudatában volt ezeknek a kockázatoknak, amikor a múlt évben megvásárolta a macedón távközlési vállalat, a Maktel 51 százalékát” – hangsúlyozta Somogyi Ferenc, a Matáv igazgatója. Az üzlet azonban ígéretes befektetésnek tűnt, a veszélyek mérlegelésénél pedig nagy súllyal esett a latba, hogy egyértelmű volt: a nemzetközi közösség számára döntő fontosságú Macedónia stabilitásának a biztosítása. Mindezek fényében a cég vállalható kockázatnak ítélte a biztonságpolitikai veszélyeket. Ezen az elmúlt egy hónap történései sem változtattak. A fegyveres gerillaakciók ellenére nem alakult ki kezelhetetlen biztonsági krízis, sőt a kormányzat viszonylag gyorsan úrrá lett a helyzeten. “A Matáv természetesen folyamatosan figyelemmel kíséri a fejleményeket, hogy az esetleges kedvezőtlen fordulatokra is időben és megfelelően tudjon reagálni” – húzta alá Somogyi Ferenc.
A Matáv mint befektető egyelőre nem regisztrált konkrét veszteséget a válság miatt. Ami a fejlesztési beruházásokat illeti, a magyar cég által a privatizációs pályázatban vállalt kötelezettségek pénzügyi fedezete biztosított, azt azonban az igazgató nem zárta ki, hogy például a hitelfelvétel feltételeit hosszabb távon befolyásolhatja a macedóniai helyzet alakulása.
A mindig is szegénynek számító egykori jugoszláv tagköztársaság gazdasága a kilencvenes évek közepén a mérsékelt növekedés jeleit kezdte mutatni, de 1999-es GDP-je még mindig 26 százalékkal maradt el a tíz évvel korábbitól. A tavalyi 5,1 százalékos növekedés kiugróan magas volt a korábbi évek 1-3 százalékos bővülését követően, sőt ez év márciusáig az ismétlődő belpolitikai konfliktusok ellenére is mindenki a dinamika fennmaradásában reménykedett. A múlt hónap közepén azonban nyílt fegyveres konfliktus robbant ki a többségében albánok lakta nyugat-macedóniai területeken a feltételezések szerint Koszovóból beszivárgott gerillák és a kormánycsapatok között. Az utóbbiak április elejére ellenőrzésük alá vonták ugyan a területet, ám a polgárháború kirobbanását reális közelségbe hozó összetűzések nyomán a szakértők ma már legföljebb 2,0-2,5 százalékra becsülik a GDP idei bővülésének mértékét. Még szerencse, hogy a két legértékesebb macedón vállalkozást, az ország vezető hitelintézetének számító Stopanska Bankát és a 2000 első kilenc hónapjában 146,2 millió euró bevétel mellett 48,7 millió eurónyi nettó nyereséget termelő nemzeti távközlési céget, a Makedonski Telekomunikaciit még tavaly sikerült külföldi kézbe adni. Az előbbiben a Balkán-szerte agresszíven terjeszkedő – megtévesztő neve ellenére nem jegybankként, hanem kereskedelmi hitelintézetként működő – Görög Nemzeti Bank szerzett 65 százalékos részesedést. Az utóbbi 51 százalékáért pedig a Matáv vezette konzorcium fizetett 343,3 millió eurót – illetve ezen felül 255,7 millió eurónyi fejlesztésre is kötelezettséget vállalt.
A kérdés persze az, mi következik ezután. Érkezik-e további külföldi tőke a területi integritását nehézfegyverekkel védelmező országba, illetve mire használja a kormány az év elején befolyt privatizációs bevételeket: küladósságainak csökkentésére és produktív infrastrukturális beruházásokra vagy pedig fegyverkezésre?A polgárháborús veszélynek azért közvetett haszna is lehet a macedón gazdaság számára. Nevezetesen az, hogy a nyugati országok és a meghatározó jelentőségű nemzetközi intézmények újfent kénytelenek szembesülni Macedónia stabilitásának geopolitikai jelentőségével. Nem mintha ezzel eddig nem lettek volna tisztában: becslések szerint az Európai Unió és annak tagországai a két európai fejlesztési bankkal – az EIB-vel és az EBRD-vel – együtt a kilencvenes években összesen közel egymilliárd dollárnyi segéllyel és hitelekkel támogatták Macedóniát. A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank pedig csak a tavalyi utolsó negyedévben összesen 94 millió dollárnyi kedvezményes hitelt szavazott meg az országnak, igaz, a folyósításhoz kemény feltételeket szabott.
NEHÉZ FELADVÁNYOK. A kormánynak az idén 3,5 ezer fővel kellene csökkentenie a túlduzzasztott államapparátust és – eladás vagy felszámolás révén – meg kellene szabadulnia több tucat veszteséges állami vállalattól. Egyik feladvány megoldása sem ígérkezik könnyűnek, kivált a különféle adatok alapján 30 és 50 százalék közé becsült munkanélküliség fényében. A csupán ingatag parlamenti többséget maga mögött tudó kormány a nehézségek ellenére igyekszik szigorú költségvetési politikát folytatni, s az idén sem tervez nagyobb hiányt a várhatóan 3,6 milliárd dollár körül alakuló nemzeti össztermék 1 százalékánál.
Annál több fejfájást okoz viszont az ingatag külső egyensúlyi pozíció. Az idén a folyó fizetési mérlegének félmilliárd dollár körüli éves hiánya a GDP közel 14 százalékára rúg majd. Ezen ugyan sokat enyhítenek a már említett privatizációs bevételek, hosszabb távon azonban csak az exportkapacitások növelése biztosíthatja a macedón gazdaság külső egyensúlyát.
A szigorú monetáris és fiskális politikának köszönhetően az infláció a tavalyi 10,6 százalékos szintről az idén várhatóan 7 százalék körüli értékre lassul. Az év második felében dinamikusabban is fejlődhet a macedón gazdaság, kivált ha két legfontosabb exportpiaca – a német és a jugoszláv – is bővül majd. Külföldi segélyekre azonban még biztosan jó ideig szüksége lesz Macedóniának, bármit mondjanak is a nyugat ellenes balkáni “narodnyikok”.
