Gazdaság

Kieselbach Tamás

A Kieselbach Galéria tulajdonosa nagyobb távlatokban gondolkodik, és optimista. Azt is lehetségesnek tartja, hogy néhány éven belül akár londoni árszínvonalon is gazdát cserél egy-egy műtárgy a hazai piacon.

Egymillió fontért kiáltották ki a minap John Lennon fehér zongoráját egy londoni árverésen, amely ugyan nem kelt el, mert “csak” 750 ezret ajánlottak érte. Véleménye szerint előfordulhatnak-e ilyen árak belátható időn belül Magyarországon?

Kieselbach Tamás 1– Nem zárom ki, hogy az elkövetkezendő 5-10 éven belül, ha ritkán is, de találkozni fogunk ekkora vételi összegekkel. Nem biztos, hogy nyilvános aukción, elképzelhető, hogy galériás értékesítésen születnek majd ilyen magas árak. Az állam már vásárolt a Nemzeti Galéria részére 80-100 millió forintért két Csontváryt, s most Debrecen városa gyűjt, hogy megvehessen egy, a Déri Múzeumban letétben lévő Munkácsy-képet egymillió dollárért.

– A fenti hírnél világszerte nagyobb érdeklődést váltott ki, hogy Milosevicset letartóztatták. Mit szól hozzá?

– Ez számomra nagyon fontos üzenetet hordoz – mert a XX. században sokszor az ellenkezője látszott beigazolódni -, mégpedig az, hogy előbb-utóbb mindenkinek felelnie kell az egyetemes emberi jogok ellen elkövetett cselekedeteiért.

– Sajnos a belgrádi letartóztatás nem oldotta meg a Balkán minden problémáját. Hogyan ítéli meg a legújabb tűzfészekben, Macedóniában kialakult helyzetet?

– Szeretném hinni, hogy a nemzetközi szövetségesek, a NATO sokkal gyorsabban reagál majd az eseményekre, és sikerül idejében megfékezni az indulatok elszabadulását.

– Az inflációról eltérő prognózisok olvashatók. A kormány 5-7 százalékos előirányzatához képest 9-10 százalékig is elmennek az elemzők. Ön mire számít?

– A napi életemet nem nagyon érintik ezek a pillanatnyi politikai viták eredményeként feldobott értékek. Fél évnél hosszabb távon érdekel ez a mutató, s ebből a szemszögből elmondható, hogy hazánkban csökken az infláció. Ezért remélem, hogy beáll olyan szintre, amely elfogadható az Európai Unión belül. Ezt olyan erős parancsnak tartom, amit úgyis be fogunk tartani, hiszen az unióba igyekszünk.

– Ön szerint Torgyán József valóban beteg vagy csak a politikából való visszavonulását készíti elő?

– Ha már az előbb a nagyobb távlatokat említettem, Torgyán József történetét is szeretném abba a több mint tízéves időszakba helyezni, amely a politikai színrelépése óta eltelt. Ebben a megvilágításban örülnék, ha békés és egészséges nyugdíjas évei lennének.

– Ha már az ex-agrárminiszterről beszéltünk: jelenleg súlyos gondot okoz kontinensünkön a terjedő száj- és körömfájás…

– Ezt biológiai Csernobilnak tekintem. Nagyon sajnálom, hogy megtörtént, de bízom benne, hogy az embereket felkészültté fogja tenni, s számolnak a jövőben ezzel a lehetőséggel. Ha már így alakult, mindent meg kell tenni az élelmiszerek kezelésének szabályozása terén, hogy kizárják az ilyen kockázatokat. Személyesen egyébként nem érint ez a kérdés, mert nemigen eszem sertés- és marhahúst.

– Az Oscar-díjak odaítéléséről érkező tudósításokat miként fogadta?

– Drukkoltam Koltai Lajosnak, s hiszek benne, hogy az eljövendő években megkapja munkájáért a megérdemelt Oscart.

– Miként kommentálja az orosz érdekeltségek térnyerését a két nagy hazai vegyipari cégben? Ön kapott már oroszoktól üzleti ajánlatot.

– Annál okosabbak, hogy műtárgyaikat Magyarországra hoznák, hiszen már a nyugati aukciókon is oroszok vásárolnak orosz műtárgyakat, mert otthon többet érnek, csakúgy, mint nálunk a magyar műalkotások, régiségek. Amúgy a versenysemlegesség híve vagyok, de szeretném, ha az orosz befektetők kivételesen nem Magyarországot tartanák ideális célpontnak. Rendben lévőnek tekinteném, ha a Gazprom Németországgal, illetve Nyugat-Európával üzletelne, de a mi múltunkkal és a jelenlegi körülmények között ilyen stratégiai kérdésben megnyugtatóbbnak tartottam volna, ha marad a régi tulajdonosi szerkezet.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik