DaimlerChrysler és Mitsubishi – Közös úton

A ikilencvenes évek második felében a iChrysler és régi partnere, a Mitsubishi Motor külön pályákon versenyeztek. Az amerikai autógyárnál hatalmas nyereségek születtek az egyterűek, a Jeep terepjárók és a Dodge kisteherautók eladásaiból. Eközben a Mitsubishi saját maga igyekezett erősíteni az Egyesült Államokban. A Mitsubishi keirecu (üzleti csoport) büszke tagjaként a japán autógyár eltökélte, hogy egyedül lesz sikeres, japánok tervezte és gyártotta modellekkel. “Nem törekedtünk arra, hogy bármit is megosszunk. Más-más úton jártunk” – emlékszik vissza Richard O. Schaum, a Chrysler Group mérnöki tevékenységért felelős alelnöke.

Schaum jelenleg csak egyetlen utat lát, amelyen a Chrysler és a Mitsubishi előrehaladhat – a közös megújulási terv végrehajtását. Mindkét vállalat azzal küszködik, hogy megállítsa a veszteségek halmozódását. A dolgok rendbe tétele a német DaimlerChryslerre vár; a Daimler-Benz 1998 vásárolta föl a Chryslert, tavaly pedig 34 százalékos ellenőrző részesedést szerzett a Mitsubishiben. Február végén Stuttgartban és Tokióban egyszerre ismertették a két cég átalakítási stratégiáját. A tervek közt ambiciózus elképzeléseket találni a mérnöki és tervezési erőforrások kombinálására, valamint arra vonatkozólag, hogy a modellek jelentős részét közös alvázra építik: a Mercedes, a Chrysler és a Mitsubishi által használt alvázak száma a jelenlegi 29-ről 12-16-ra csökken, emellett számos alkatrészt is megosztanak a járművek között. Az innen adódó megtakarítások dollármilliárdos nagyságrendben mérhetők.

A tervekben az együttműködés olyan foka rajzolódik ki, amilyenre korábban egyik oldalon sem gondoltak. Megjelenik továbbá bennük a Chrysler stratégiájának egy olyan eleme, amely fölött a német-amerikai dráma nyomon követésével elfoglalt befektetők figyelme mindeddig jobbára elsiklott. A Jürgen E. Schrempp vezérigazgató irányításával végrehajtott egyesülés több mint két esztendeje során a Mercedes és a tömegpiacra gyártó Chrysler közti szinergiák ígérete csak kismértékben vált valóra. De a Mitsubishi szintén a tömegpiacra termel, így talán képes lesz együtt muzsikálni a Chryslerrel. “A DaimlerChryslernél az igazi, jelentős megtakarítások nem a Chrysler és a Mercedes, hanem a Chrysler és a Mitsubishi közti szinergiákból fognak származni” – szögezi le Schaum.

Előbb azonban rendet kell tenni. A tavalyi második félévben a Chrysler 1,8 milliárd dolláros veszteséget produkált. Az idén a részleg további 2 milliárd dolláros mínusszal zárhat. A Mitsubishi már akkor bajban volt, amikor tavaly a DaimlerChrysler beleegyezett, hogy 2 milliárd dollárt fizet a 34 százalékos tulajdonhányadért. Majd júliusban a vállalat beismerte, hogy húsz éven át titokban tartotta különböző modellek hibáit. A március 21-én záruló pénzügyi év mérlege várhatóan 1,2 milliárd dolláros veszteséget mutat majd, 30 milliárd dolláros árbevétel mellett. Szonobe Takasi elnök most a Daimlertől odaküldött Rolf Eckrodttal közösen mesterkedik a vállalat talpra állításán. Eckrodt, noha csak az év eleje óta van Japánban, németekből, japánokból és amerikaiakból máris ösz-szeverbuválta a Mitsubishi vezérkarának besegítő 20 fős csapatot.

EGYMÁSRA UTALVA. A Mitsubishi tervei éppoly kemények, mint a Chrysleréi. A Chrysler 15 százalékos árcsökkentést akar kipréselni beszállítóiból, bezár 6 üzemet, megválik alkalmazottainak 20 százalékától – 26 ezer embertől -, s 500 millió dollárt lenyes a márkakereskedőket segítő támogatási programokból. Ennek nyomán az idén 3, jövőre 4,7, 2003-ban pedig 6,5 milliárd dolláros megtakarítás keletkezhet, és Schrempp szerint a részleg már jövőre nyereségesen fog működni. Az Eckrodt nevével fémjelzett, teljesen csak március végére elkészülő három éves Mitsubishi-program fő elemei a 9,5 százalékos, 14 ezer embert érintő létszámleépítés, a kapacitás 20 százalékos csökkentése, valamint a beszerzési költségek ugyancsak 15 százalékos lefaragása.

Mindezek az intézkedések azonban csak a vérzés elállítására elegendők. A mélyebben rejlő problémák megoldása kiterjedt együttműködést igényel. Eckrodt különböző módozatokat mérlegel, hogy az eddiginél jobban kamatoztassák a Mitsubishi kiválóságát a motorgyártás terén, illetve a Chryslernek a dizájnhoz való érzékét. Az elképzelések közt szerepel, hogy a Mitsubishi készítené a motorokat a következő Dodge Neon és Mitsubishi Mirage kisautókhoz, amit a Chrysler a nagyobb Dodge Stratus és Chrysler Sebring, illetve a Mitsubishi Galant és Eclipse modellek dizájnjával viszonozna.

Ha e csapatmunka beválik, azzal a Mitsubishi és a Chrysler lényegében egyesíti majd kis- és középkategóriás személyautó-gyártását. Schaum szerint “apránként” kell spórolni, ami persze eufemizmus, hiszen mint mondja, minden közös projekt 100 millió dolláros vagy annál is nagyobb megtakarítást eredményezhet. Amennyiben megszűnik a kettős motorfejlesztés és -gyártás, csökkennek a szerszámozási költségek, egyesíteni lehet az erőforrásokat az alkatrészek tervezésében.

A Chrysler és a Mitsubishi számára kapóra jöhet a Hyundai Motors kisautó-gyártási tapasztalata is. A DaimlerChrysler tavaly 428 millió dollárt fizetett a Hyundai 10 százalékáért, elsősorban a nehézteherautó-üzletágért. De a dél-koreai vállalat évi 35 ezer szedánt is előállít a Chrysler számára Mexikóban. A DaimlerChrysler valószínűleg azt is bele fogja kalkulálni terveibe, hogy a Hyundai szeretne egy gyártóbázist az Egyesült Államokban. “Ha ezt a játszmát jól játsszuk, egy csomó lehetőség nyílik előttünk Ázsia-szerte” – vélekedik Rainer Jahn, a DaimlerChrysler japán értékesítési részlegének elnöke.

Vannak ugyanakkor egyéb tényezők, amelyek nehezíthetik a Mitsubishi és a Chrysler szövetségének szorosabbra fonását. Noha Eckrodt összehangolja lépéseit a Chryslerrel, főnöke mégiscsak Szonobe, aki világossá tette, hogy a Mitsubishit a lehető legfüggetlenebb módon kívánja irányítani. A németek körüludvarolták a Mitsubishi keirecu fő tisztségviselőit, mindazonáltal messze nem biztos, hogy a Mitsubishi hajlandó lesz olyan fájdalmakat elviselni, amilyeneket a francia Renault helytartója, Carlos Ghosn okozott a Nissan Motor Companynél. A Daimler kezében végül a Mercedes-Benz technológiája lehet az ütőkártya. Ha a Chryslernek és a Mitsubishinek a tömegpiaci stratégia kialakítása révén sikerül elérnie az ígért hatalmas megtakarításokat, a Mercedes erőátviteli és egyéb technológiákat ajánlhat nekik, amelyekkel javítani tudják a modellek minőségét. És a nehézteherautó-gyártásban a DaimlerChrysler már bebizonyította, hogy képes a kultúrák különbözőségével megbirkózva globális léptékben egységesen tevékenykedni. A napokban ismertetett programok az első állomást jelentik egy újabb globális üzletág kiépítésének útján.