Tudja-e, hogy éppen ki a kisgazda párt parlamenti frakciójának vezetője?
– Csak azt tudom, hogy most már hosszabb ideje többen is igénylik ezt a tisztséget. Olyan ez, mint gyerekkoromban: minden napra egy mese. Már csak nagy vonalakban tudom követni az eseményeket. Azt hiszem ez a demokrácia gyermekbetegségeinek egyike. Még csak tíz év telt el a rendszerváltás óta.
– Nem tudom, mennyire lehet komolyan venni az Ön szájából e véleményt, hiszen tíz év nagy idő. A Cisco ugyanezen évtized alatt egy házaspár ötletéből a világ egyik legnagyobb cége lett…
– Valóban, ha erről az oldalról közelítjük meg a kérdést, akkor tíz év sok mindenre elegendő. Van egy lényeges különbség, amely megkülönbözteti a multinacionális vállalatokat és a magyar politikai pártokat: az előbbiek roppant célorientáltak, s tevékenységüket e célnak rendelik alá. E cégek általában tőzsdén jegyzett vállalkozások, s éppen ezért a részvényesek érdeke határozza meg mindenekelőtt azt, hogy mit teszünk. Ha ezt lefordítom a pártokra, akkor a választók érdekeinek feltétlen érvényesítésére kellene törekedniük.
– Mit gondol, másodfokon is a szoftveróriás feldarabolását írják elő, vagy a Microsoft számára kedvező ítélet születik?
– Sajnos – vagy szerencsére? – nem olvastam el azt a több ezer oldalt, ami alapján Jackson bíró meghozta ítéletét. Azonban az ügy eddigi lefolyásából is kiderült számomra, hogy késhegy élén táncolt mindkét fél, s ezért bármilyen ítéletet elképzelhetőnek tartok.
– Amerikában a múlt héten azonban nem elsősorban a Microsoft-ügy, hanem Alan Greenspan Fed-elnök szenátusi meghallgatása váltott ki figyelmet, már-már pánikot…
– Olyan ez, mint a fuldokló, akit a partról néznek. A fuldokló érthető módon pánikba esik, ám a parton állók általában urai maradnak a helyzetnek. Az amerikai gazdaság túlfűtött volt, amit a januári kamatcsökkentés jól bizonyított. Én – minthogy a Cisco információtechnológiai vállalatként viszonylag nyugodtan tervezheti a közeljövőt – magamat a parton állók közé sorolom. A kérdés az, mekkora időt igényel, amíg az egész gazdaság újra növekedési pályára áll.
– Ha már említi, eddig úgy tűnik, hogy az úgynevezett Új Gazdaságból csak az IT-cégek profitáltak, a többiek számára az internetes forradalom eddig csak drága beruházásokat jelentett.
– Ezzel már csak hivatalból sem értek egyet. Az viszont tény, hogy sok olyan IT-beruházást hajtottak már végre, amelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. De ez olyan, mint a ruhavásárlás: az IT-megoldásokat is testre kell szabni és, ami még fontosabb, a viselőnek el kell dönteni, hogy sportolni szeretne az új ruhában, vagy csak egyszerűen szexi lenni.
– És ki mondja meg, hogy mire van szüksége a vásárlónak? Az eladóban nem mindig lehet megbízni, mert más érdekek vezérlik.
– Tény, hogy a technológia nagyon gyorsan változik. Az internet 24-36 hónap alatt alapjaiban megváltoztatta a gazdasági életet. Erre ugyan megpróbáltak reagálni a nagyvállalatok, de a kisebbek már nem tudják megfizetni a hozzáértő informatikusokat, mert kevés van belőlük. A képzésen van éppen ezért a hangsúly, s a gazdaság oldaláról egyre több jó kezdeményezés van. Ilyen például a Cisco Hálózati Akadémia, amelyet néhány hete indítottunk útjára az Oktatási Minisztériummal közösen.
– Ezt nem inkább vállalatoktól függetlenül kellene csinálni, mint amilyen a Sulinet volt?
– A Sulinet-program – amely a térségben egyedülálló volt, egyben előremutató is – infrastrukturális hozzáférést biztosított, de hiányzott a tartalom. Valószínűleg a gyerekek szívesen szörföztek, s jól is érezték magukat, de ennyi erővel a Balatonra is lehetett volna vinni őket. Ott is jól érezték volna magukat.
