Ukrajna, amely több, mint három évszázadig a cári, majd a szovjet birodalom része volt, a nagy orosz összeomlással nyerte vissza ősi függetlenségét.#<# Geopolitikai szempontból ez volt nemcsak a bolsevik uralom katasztrofális végjátékának, hanem az egész évszázados nagyorosz terjeszkedési politikának a legnagyobb veresége. NAGYHATALOM, DE NEM BIRODALOM. Különösen igaz volt ez Európa számára. A birodalmat Ukrajna tette leginkább európaivá, nélküle a megmaradt eurázsiai óriás belső politikai és gazdasági egyensúlya eltolódik Ázsia irányába. (Ami persze nem változtat azon, hogy a mai Oroszország – Zbigniew Brzezinski szavaival – “az európai térség egyik legnagyobb játékosa”.) Igen nagy hatalom, de Ukrajna nélkül nem birodalom többé.
Ebből indult ki a NATO és az EU, amikor négy hónappal ezelőtt, az ukrán választások idején úgy döntött, hogy számára Leonyid Kucsma, egy szovjet rakétaüzem hajdani igazgatója lenne a megfelelő elnök. Formailag azért, mert ellenfele akkor Petro Szimonenko, az ukrán bolsevikok vezetője volt. Valójában pedig azért, mert Kucsma nyíltan hangoztatta, hogy Ukrajnát az európai integráció felé kell vezetni, ami értelemszerűen az oroszoktól való távolodást jelenti.
Kucsma végül nyert, de csak a második fordulóban. Ez jelezte, hogy a szándék és s valóság között szakadék tátong. Az 50 milliós ország keleti felében több mint húszmilliós orosz kisebbség él. Ennek kiszámíthatatlan politikai-érzelmi hullámzása eleve az állam bizonytalanságát erősíti és egyben mindenféle orosz befolyási törekvés politikai bázisa.
Már jóval november előtt érvényesült ez, mégpedig párhuzamosan két összefüggő folyamattal. Az egyik a belarusz diktátor, Alekszandar Lukasenko “egyeztetett nyomása” abba az irányba, hogy fokozatosan jöjjön létre egy orosz-belarusz unió. Annak idején Lukasenkónak ezt a bejelentését a Duma képviselői felállva ünnepelték Moszkvában.
A másik tényező a Putyin-korszakban lépett be, a kurzus fokozatos konszolidálódásával. Sőt, feltehető hogy ez az egyik lényeges érzelmi tényezője volt a hatalom megszilárdításának. Ezt a nemzeti, vagy inkább nagyorosz vágyat nagy erővel tükrözi Alekszandr Szolzsenyicin sokszor idézett szentenciája, amely a Moszkva-Minszk uniós trendet szinte az ukrán döntés előképének tekinti: a nagyorosz gondolat birodalmi magva “az a forró érzés, hogy a három szláv nép, az orosz, a fehérorosz és az ukrán egyetlen egységnek tekinti magát. A láthatáron kirajzolódó orosz-fehérorosz egyesülés a történelmi keletszláv hagyomány szerencsés folytatása.”
Ezeken a komplex alapokon indult meg Moszkva befolyásának (vagy inkább behatolásának) gyors növekedése. A módszerek természetesen megfeleltek a mai orosz kapitalizmus stílusának és nélkülözték a cári és bolsevik önkényuralomra jellemző nyílt erőszakot. Mindenekelőtt: sűrítették Putyin és Kucsma személyes kapcsolatát. A múlt évben nem kevesebb, mint nyolc csúcstalálkozót tartottak. Ezek eredménye az orosz tőke egyre gyorsuló betörése az ukrán gazdaságba. Ezt több tényező is megkönnyíti. Az egyik az, hogy az ukrán gazdaság az oroszhoz képest is igen gyönge lábakon áll és így a szovjet korszak óriási vállalatainak privatizálásában nem játszik jelentős szerepet. Egy vezető ukrán üzletember erről a jelenségről így nyilatkozott a Financial Timesnak: “Az ukrán oligarchák éppen olyanok, mint az oroszok. Az egyetlen különbség az, hogy nekik nincs pénzük.”
Szerhi Tihipko, az Ukrán Munkapárt (a parlament második legnagyobb pártjának) vezetője a második tényezőt így magyarázta: “Dölyfösen és sikeresen járnak-kelnek nálunk az oroszok. Nem is csak a korrupció miatt, hanem az objektív pénzügyi helyzet okán. Ha nincs külföldi versenytárs – márpedig nincs -, akkor az orosz gazdasági csoportok teljesen törvényesen megnyernek majd minden privatizációs tendert.”
SZERZŐDÉS RÉGI ALAPOKON. Mikorra 2000 őszén ez a folyamat már visszafordíthatatlanná vált, az oroszok “bekeményítettek”. Először az Ukrajna számára létfontosságú orosz földgázszállítások leállításával fenyegetőztek, ha Kijev nem törleszti felhalmozódott adósságait. Végül januárban olyan orosz-ukrán szerződés született, amely már ötvözte a gazdaságot a politikával, sőt a katonai orientációval is. Megállapodtak fegyverrendszerek közös gyártásáról és közös hadgyakorlatokról, “felváltva orosz és ukrán területen”.
Most, e kora márciusi napokban azért háborog a világ, s azért tüntetnek Kijevben Kucsma ellen, mert gyanítják, hogy köze lehetett egy, a magatartását bíráló újságíró meggyilkoltatásához. Förtelmes ügy. Csak a magnószalagok vizsgálata közben figyeljenek arra is, hogy a Brüsszel felé induló ukrán vonat előtt “ismert tettesek” átállították a váltót. Irány: északkelet.
