Megérett a változásra

az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. – állítja a kormány, nyilván azzal is összefüggésben, hogy Orbán Viktor a “privatizációt” mint kifejezést egyszer és mindenkorra törölni akarja a kormány szótárából.#<# A szervezet átalakítását már a korábbi kormány is tervbe vette. A kisgazdák pedig úgy tűzték választási zászlajukra az ÁPV Rt. megszüntetését, mint amely cselekedettel az ősgonoszt irtanák ki. A tömeges privatizáció kétségkívül véget ért, s bár 1999-ben még jelentős bevételekre tett szert a szervezet, ezek főként a korábban megkezdett magánosítások utolsó üteméből folytak be. Végső soron persze nyugodtan tovább lehetne működtetni az ÁPV Rt.-t, akár a jelenlegi formájában is. Hiszen a mainál kedvezőbb tőkepiaci feltételek között akár százmilliárdos bevételekre is szert lehetne tenni. Annál is inkább, mert az újdonsült pénzügyminiszter New Yorkban, egy befektetői konferencián – jelentések szerint – a még nem magántulajdonban lévő közművagyon privatizációját helyezte kilátásba. Ennek fényében nem teljesen érthető, miért éppen most szánta el magát a kormány az átalakításra. Tavaly ősszel még minden bizonnyal fenn akarta tartani a status quót, hiszen nagyon ambiciózus elvárást fogalmazott meg az ÁPV Rt.-vel szemben: a holdingnak 180,5 milliárd forintot kellett volna befizetnie a költségvetésnek, sőt ha komolyan vesszük a törvényeket, akkor ez a kötelezettség mind a mai napig fennáll. Hogy ez az elvárás teljesíthetetlen, azt az ÁPV Rt. most távozott elnök-vezérigazgatója, Gansperger Gyula már régóta mondja. Kézenfekvőnek tűnik a feltételezés: ez okozhatta azt a feszültséget, amely végül is a szakításhoz vezetett. Nem ez az első eset, amikor a miniszterelnök köréhez sorolt üzleti “nagyágyúk” valamelyike meglepetésszerűen feláll. Csák János – aki különben Gansperger Gyula barátja – szintén félbehagyta a Mol Rt.-nél megkezdett munkát. Sok hasonlóság van a két menedzser távozása között: mindkettejük kinevezését szkeptikusan fogadták, politikai végrehajtóként könyvelték el őket, majd távozásukkor általános volt a sajnálkozás – legalábbis az üzleti körökben. Mindketten – noha kétségtelenül erősen kötődnek a jelenlegi kormány meghatározó erejéhez – azt próbálták elérni, hogy az általuk vezetett cégek üzleti alapra kerüljenek. Meddő vállalkozás…