Tampa Bay lakóinak nem is olyan rég még nem okozott problémát a vízhiány. A tartályokban összegyűjtött eső elegendő édesvizet szolgáltatott e floridai város egésze számára. Ez a paradicsomi állapot mára azonban megszűnt: az aszály szinte állandósult, a város népessége pedig megháromszorozódott, 1970 óta 2,3 millióra duzzadt. A kedvezőtlen változások napjainkban új ivóvízforrások felderítésére kényszerítik a várost, és ezek közül az ismert nehézségek dacára a közeli tenger kiaknázása tűnik a legkézenfekvőbbnek. Tampa Bayben kísérleti jelleggel már működik a tengervizet új módszerrel sótalanító telep.
RÉGI ÖTLET. A sós vízből édeset gyártani nem új keletű ötlet. A tengerészek évezredek óta tudják, hogy a hajótörött, aki tengervizet iszik, a halál fia, ám bizonyos szabályokat betartva a sós víz fogyasztható: a tengervizet el kell párologtatni, az összegyűjtött pára lehűtve, lecsapódva pedig már iható édesvizet eredményez. A közel-keleti országok ma is alkalmazzák ezt a technológiát, bőséges olajkészleteik lehetővé teszik, hogy a tengervizet olcsón felforralva sótalanítsák.
Az Egyesült Államokban ez a megközelítés soha sem volt gazdaságos. A kutatók ott az ötvenes évek óta más, kifizetődőbb módszerekkel kísérleteznek. Ilyen például a membrántechnológia, amelynek során mikroszkopikus finomságú filterekkel szűrik meg a tengervizet. A só és az egyéb ásványi anyagok fennakadnak a membránon, miközben a vízmolekulák szabadon áthaladnak rajta. A tudósokat újabban egy fordított ozmózisnak nevezett szűrési eljárás érdekli különösen. Ennek lényege, hogy a tengervizet egy sor, szelektíven átjárható membránon préselik át – minden membrán más és más vegyületek számára képez áthatolhatatlan akadályt, a szűrés végeredménye a kristálytiszta édesvíz. A technológia laborban kiválóan működik, ám ipari méretekben alkalmazva a membránok egyszerűen megfizethetetlennek tűntek. Legalábbis mostanáig. A membránokat gyártó cégek közti óriási versenynek és a fejlődő előállítási módszereknek köszönhetően ugyanis e membránok ára húsz év alatt az ötödére csökkent.
A Tampa Bay-i tengervíztisztító telepet 2002-ben üzembe helyezik. Ezzel Észak-Amerika legnagyobb sótalanító egysége kezdi meg működését: naponta 100 millió liter édesvizet termel majd, s ezzel a régió vízigényének 10 százalékát fedezi, ezer literenként mindössze 45 centért. Igaz, ez még nem nevezhető olcsónak: Tampa Bay lakói jelenleg 30 centet fizetnek a víz köbméteréért. “Úgy érezzük, helyesen ismertük fel a gazdasági mozgatórugókat. Az embereknek vízre van szükségük, és így lesz ez a jövőben is. Mi jó minőségben szállítjuk nekik ezt a terméket” – mondja Scott H. Pearce, a stamfordi Poseidon Recources Inc. projektfejlesztési alelnöke. Ez a cég a 100 millió dollárba kerülő Tampa Bay-i tisztítómű legnagyobb befektetője. A régió vízszolgáltatója, a Tampa Bay Water szintén bekapcsolódott a projektbe: 30 éves szerződést írt alá a Poseidonnal és annak partnereivel, hogy a vizet az új telepről vásárolják majd.
És a víz íze? “Nincs neki” – mondja David J. Fischer, St. Petersburg polgármestere, a Tampa Bay Water igazgatótanácsának tagja. “A tisztaság tökéletes” – állítja, ám gyorsan hozzáteszi, hogy a sótalanított tengervizet azért egyéb forrásokból származó édesvízzel keverik majd.
A helyzet azonban korántsem olyan rózsás, mit amilyennek látszik. A környezetvédelmi mozgalmak egyre növekvő aggodalommal figyelik a fejleményeket. A telep ugyanis 10 liter tengervíz sótalanítása után 4 liter tömény sósvizet folyat vissza a tisztítóműhöz közeli lagúnába. “Nem a deszalináció ellen vagyunk: mi is jól tudjuk, hogy ez a jövő édesvízforrása” – magyarázza Bob J. Bettis, a Save our Bays & Canals nevű szervezet alelnöke. “Mi csupán azt kifogásoljuk, hogy a koncentrált sósvizet a lagúnába eresztik, és nem attól távolabb, a nyílt tengerbe vezetik vissza.” Bettis attól tart, hogy a Tampa Bay körüli sekély öblökben a koncentrált víz nem hígul fel eléggé, és ez a tengeri élővilágot fenyegeti.
CSAK A KEZDET. A környezetvédők fenntartásai ellenére más szomjazó közösségek is fontolgatják a deszalináció lehetőségét. A Poseidon már a kaliforniai Orange County regionális vízgazdálkodási szervezetével is partnerségre lépett, és újabban a texasi San Diego és Freeport városaival is tárgyalásokat folytat. Ez pedig valószínűleg még csak a kezdet: ha az új technológia valóban minőségi ivóvizet állít elő, ráadásul megfizethető áron, akkor hamarosan más tengerparti városok is beláthatják, hogy az édesvizet ezentúl a tengerben kell keresniük.
