Török káosz

Törökországban nem előzmények nélküli a múlt héten kirobbant krízis.#<# A török líra előbb tavaly novemberben került bajba, amikor az egész bankrendszert "fenyegető" hatósági vizsgálatsorozat okozta pánik kis híján maga alá temette a gazdasági reform-álmokat - és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) útnak indított, több mint 11 milliárd dolláros antiinflációs programot. Az IMF azonban akkor egy 7,5 milliárdos válsághitellel kisegítette Ankarát a bajból. Most újból a korrupció elleni vizsgálódás volt a zuhanás elindítója. Bülent Ecevit kormányfő a sajtó szeme láttára feldúltan rohant ki az Ahmet Necdet Sezer elnökkel folytatott megbeszélésről, mivel az államfő felrótta neki, hogy a kormány nem kellő eréllyel lép fel a bűnösökkel szemben. Csakhogy Ankarában a politikai stabilitás kulcseleme a gazdasági reformoknak, így a politikusok összetűzése üzleti körökben nyomban páni félelmet ébresztett. A befektetők már aznap 5 milliárd (!) dollárt vontak ki az országból, amit a jegybank a maga mintegy 20 milliárdos tartalékára támaszkodva nem ellensúlyozhatott sokáig. A kormány két nap múlva felfüggesztette a líra csúszó leértékelését, szabadon engedve lebegni a nemzeti valutát. Ám addigra a kamatlábak már őrült vágtatásba kezdtek. Az 1 hónapos lejáratú kincstárjegyek éves kamata 144 százalékra szökött fel, míg az 1 napos banki hitelkamatok (éves) szintje még a 7 ezer százalékot is túlszárnyalta. A reformprogram minden addigi eredménye – mindenekelőtt a 100-ról 30 százalék körülire leszorított infláció – veszni látszott. Az IMF azonban ismét kiállt Ankara mellett – igaz, egyelőre csak szóban. A török jegybank pedig látványos pénzpiaci akciókkal igyekezett lecsillapítani a kedélyeket: többek között 800 millió dollárnyi hitellel sietett a kereskedelmi bankok segítségére. Az 1 napos kamatok vissza is ereszkedtek 100-150 százalékra, s közel 20 százalékot zuhanását követően az isztambuli tőzsdeindex is visszakapaszkodott a válság előtti szintre, a líra pedig valamelyest erősödött, bár a lebegtetés bejelentése előtti értéke több mint egynegyedét így is elvesztette. Ezek az intézkedések persze csak átmenetileg képesek orvosolni a bajt. A befektetők – és a dominóeffektustól tartó egyéb feltörekvő piacok – most a további lépésekre várnak.