Franz Fischler, az Európai Bizottság agrárügyekben illetékes tagja a kontinensen végigsöprő marhafrásznak nem csak a rossz oldalát látja. A BSE-kór a főbiztos szerint újabb fajsúlyos érvet sorakoztat fel amellett, hogy alapos változtatásokra szorul az Európai Unió (EU) “szent tehene”, a közös mezőgazdasági politika (CAP).
TOPORGÁS. A farmereket túltermelésre és környezetük kizsigerelésére ösztönző, költséges agrárrendtartásban 1992 óta szinte szüntelenek az átalakítások. A múlt évtized elején a mezőgazdasági büdzsének még közel 70 százalékát fordították exporttámogatásokra és intervenciós felvásárlásokra. Mire a két éve – Berlinben – elfogadott Agenda 2000 nevű reformcsomag teljes fordulatszámra kapcsol, a jelenleg 45 milliárd eurós agrárköltségvetés 70 százalékát már a garantált árak csökkentésének ellensúlyozására bevezetett közvetlen kifizetésekre fordítják majd.
Bűn és bűnhődésA kergemarhakór mára megfékezhető lett volna, ha a tagállamok maradéktalanul végrehajtják az 1994-es uniós direktívát – állítják brüsszeli agrárszakértők. A rendelkezés megtiltotta, hogy a kérődzők (szarvasmarhák és kecskék) táplálékába állati eredetű takarmányt keverjenek. Az eddig rendelkezésre álló információk alapján ugyanis szinte bizonyos, hogy a kórokozó az állati eredetű takarmánnyal jutott be az állatok szervezetébe. Mivel a betegség lappangása 5 év, az irányelvben foglaltak fegyelmezett betartásával el lehetett volna érni, hogy 1999 után teljesen megszűnjék a kór.
A tagállamoknak ez a vészes hanyagsága indította arra az Európai Bizottságot, hogy 2001 januárjától féléves időtartamra minden állat esetében tiltólistára helyezze a csont- és a húslisztet.
A fogyasztói bizalom helyreállítására az EU azt is elrendelte, hogy januártól minden, a betegség tüneteit mutató, nagyobb kockázati fokozatúnak számító és kényszervágásra ítélt, 30 hónaposnál idősebb szarvasmarha maradványain végezzék el a BSE-teszteket. Július elsejétől pedig valamennyi 30 hónaposnál idősebb marhát automatikusan meg kell majd vizsgáltatni a hatósággal. (Azért 30 hónapnál húzták meg a határt, mert az esetek túlnyomó többségében ennél idősebb állatoknál bukkantak a betegség nyomára.) Amennyiben azonban szükségét látják, a tagországok előbb is bevezethetik és más korosztályokra is kiterjeszthetik a szűréseket. Németország már élt is ezzel a lehetőséggel, amikor nemrég 24 hónapos kortól tette kötelezővé a vizsgálatok elvégzését.
Az EU-ban a BSE-teszteknek három különböző válfaját alkalmazzák. Egy-egy teszt meglehetősen költséges, magyar pénzre átszámítva 20-25 ezer forint. Szakértők szerint ráadásul a negatív tesztek sem nyújtanak százszázalékos védelmet a kergemarhakór ellen. A betegség kimutatása az idősebb állatoknál a legkönnyebb, mivel szervezetükben feltételezhetően meglehetősen nagy a kórokozók előfordulása. A fiatalabb állatoknál az 5 éves lappangási idő miatt viszont a negatív eredmény sem garantálja azt, hogy a szarvasmarha nem hordozza szervezetében a kórokozót. Magyarországot Brüsszel olyan harmadik országnak tekinti, ahol “valószínű, bár nem bizonyított” a kergemarhakór előfordulása. Március végéig még változhat a nem túl hízelgő besorolás – az EU-tagállamok szakértőiből álló állatorvosi bizottság ekkor fogadja el a végleges minősítést. A vizsgálódás során a szakértők elsősorban az importadatokat tekintik át: az érintett államok közül melyik mennyi élő állatot, marhahúst és a betegség kórokozójának átvitelében a feltételezések szerint kulcsszerepet játszó hús- és csontlisztet importált az unióból, azon belül is mely tagországokból.
A tagjelölt országok némelyike sérelmesnek és igazságtalannak tartja a minősítést, például azért, mert – mint hazánk is – az EU-nál már régebben betiltották az állati eredetű takarmányokat a kérődzőknél. Attól is tartanak, hogy az unió kereskedelmi korlátozásokat léptethet életbe velük szemben.
David Byrne fogyasztóvédelmi biztos szóvivője azonban igyekezett megnyugtatni a vizsgált országokat. Közlése szerint a kategorizálás kizárólag a betegség kiváltásának szempontjából nagyobb rizikócsoportba sorolt, a közelmúltig nagy előszeretettel fogyasztott marharészek (például agy- és gerincvelő, általában izomszöveteket tartalmazó és csontos húsok) importja miatt érdekli Brüsszelt. Ennek ellentmondóan az úgynevezett harmadik országok április elsejétől kezdődően semmiképpen sem szállíthatnak az unió piacára az ottani forgalomból már korábban kivont testrészeket.
A brüsszeli bizottság agrárfelelőse azonban a jelek szerint tovább akar menni, hogy a CAP képes legyen megbirkózni az előtte álló két nagy kihívással, a zömében fejletlen agráriummal rendelkező közép- és kelet-európai tagjelöltek felvételével, illetve a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) égisze alatt a kereskedelem további liberalizálását célzó tárgyalásokkal. Brüsszel már az agrárpolitika legutóbbi, 1999-es reformja során is nagyobb ugrásra sarkallta a tizenötöket, de a kormányok beérték a visszafogottabb “szökdécseléssel”. A bizottság a tagállamok és a befolyásos európai agrárlobbi ellenében nem tudta elérni, hogy a gazdáknak kifizetett piaci támogatások költségvetési részarányát erőteljesen megnyirbálják, s az így felszabaduló pénzeket vidékfejlesztésre csoportosítsák át. Fischler érthetetlennek tartja, hogy a közösségi forrásoknak csak 10 százaléka jut a vidéki életforma támogatására, miközben a parasztok közel fele már nem hivatásszerűen űzi a mezőgazdasági termelést. A biztosnak két éve Berlinben arról a tervéről is le kellett mondania, hogy a CAP fő haszonélvezőinek számító nagygazdák rovására a kistermelőknek járó támogatásokat növeljék.
A nagyüzemi állattartást vádlottak padjára ültető marhaválság azonban merőben más kontextusba helyezi az ügyet, s az unió vezetőiben nagyobb kedvet ébreszthet az agrárpolitika mélyrehatóbb reformjához. A BSE-járvány németországi megjelenése arra késztette Gerhard Schröder kancellárt, hogy zöld mezbe bújva az intenzív gazdálkodás helyett olyan környezetkímélő mezőgazdasági termelési formákra való áttérést sürgessen az unióban, mint amilyen a biotermelés. A felszólításnak különleges aktualitást ad, hogy 2002-2003-ban esedékes a berlini agrárcsomag félidei áttekintése és a legújabb fejlemények tükrében valószínűnek tűnik, hogy Fischler az eredetileg elképzelt felületi kezelés helyett a közös mezőgazdasági politika drasztikus megreformálását javasolja majd a tagállamoknak.
AGGÁLYOK. Ez esetben az agrárbiztos óhatatlanul szembekerülne Franciaországgal és a status quo fennmaradásában érdekelt más, zömében déli tagállamokkal. De nem ez az egyedüli bökkenő. A brüsszeli bizottság novemberben a berlini alku alapján kapott tárgyalási mandátumot a tizenötöktől. A 2002-es felülvizsgálat idején még javában tartanak majd a WTO-tárgyalások. “Elképzelhetetlen, hogy a CAP reformjára teendő javaslat az alkudozás kellős közepén megváltoztassa a tárgyalási mandátumot” – mutatott rá a Figyelőnek egy komolynak tűnő akadályra Kosztasz Golfidisz, az európai agrártermelők legnagyobb érdekvédelmi szervezetének (COPA) igazgatója. Az agrárlobbi a nagyüzemi gazdálkodás pellengérre állítását is értelmetlen dolognak tartja. “Nevetséges bűnbaknak kinevezni az ipari agrártermelést, amikor pontosan még azt sem definiáltuk, mi is az” – vélekedik Golfidisz, aki arra is emlékeztet, hogy az európai nagyüzemek eltörpülnek az amerikai és ausztrál gazdaságok méretéhez képest. Nehezíti a tisztánlátást, hogy az eddig ismertté vált marhakóros esetek többségét éppen az intenzív ipari módszereket egyáltalán nem alkalmazó kisebb farmokon észlelték.
Védelmi intézkedések• Féléves időtartamra, 2001. január elsejétől, minden állat esetében tiltólistára helyezték a csont- és a húslisztet tartalmazó takarmányokat
• Ugyancsak januártól minden kényszervágásra ítélt 30 hónaposnál idősebb szarvasmarha tetemén el kell végezni
• BSE-teszteket
• Július elsejétől valamennyi 30 hónaposnál idősebb marhát automatikusan meg kell vizsgálniuk a hatóságoknak
• A BSE-tesztnek nem alávetett 30 hónaposnál idősebb marhák húsát kötelező megsemmisíteni
• Betiltották azon testrészek (agy- és gerincvelő, csontos tapadó húsok) bolti árusítását, amelyek fogyasztása a legnagyobb kockázattal jár
A COPA igazgatója szerint az európai agrárnépesség megfogyatkozása és hangerejének gyengülése közrejátszik abban, hogy egyre többen teszik fel a kérdést: érdemes-e évente több mint 40 milliárd eurót költeni a mezőgazdasági politikára. “Az adófizetők előtt igazolnunk kell a kifizetések jogosságát. Ezért beszélünk a mezőgazdaság többfunkciós szerepéről” – mondja az agrárszakértő, aki szerint az európai modellben az úgynevezett nagyüzemeknek és a családi gazdaságoknak egyaránt helyük van.
A közvetve bírált mezőgazdasági biztosnak azonban a kört kell négyszögesítenie, ha úgy akarja levezényelni a közös agrárpolitika reformját, hogy a népharag se zúduljon a nyakába, a bővítés is sikerüljön, s közben az EU sikerrel védje meg saját mezőgazdasági modelljét a WTO égisze alatt folyó tárgyalásokon. Fischler ezt a hármasugrást 2002-ben kívánja végrehajtani: akkor készül el az Agenda 2000 felülvizsgálata, az EU végleges tárgyalási pozíciója az agrárfejezetben, végül nagyjából akkorra várható a WTO-tárgyalások befejezése is.
