Nyolcvankét esélyes képviselőjelöltet hívott vissza az 1998-as parlamenti választások második fordulója előtt, tavaly pedig visszalépett a köztársasági elnökjelöltségtől; akkor is a koalíció érdekében cselekedett, mint ahogyan mostani döntését is ez motiválta – magyarázta indokait alig néhány perccel lemondásának bejelentése után Torgyán József. A Független Kisgazdapárt (FKgP) elnöke az őt és családját ért támadások miatt vonult vissza a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) éléről, mert – mint állítja – képtelen volt már a miniszteri teendőire koncentrálni. Orbán Viktor, aki habozás nélkül elfogadta koalíciós partnerének lemondását, az azt követő, rögtönzött kormányszóvivői tájékoztatón úgy fogalmazott: neki kellett volna “végső következtetésre jutnia”, ha Torgyán nem állt volna fel önként.
Egy agrárminiszter naplójából1998. MÁJUS.
A választások két fordulója között Torgyán József visszalépteti a párt 80 jelöltjét a Fidesz javára. Az új parlament megalakulása után a párt vezetősége és frakciója is újraválasztotta Torgyánt.
1998. JÚNIUS. Torgyán koalíciós szerződést köt a választásokon győztes Fidesszel. A kisgazdáknak négy minisztere lesz, a hozzájuk tartozó minisztériumok vezetésében pedig csak az FKgP jóváhagyásával lehet változás. Az államfő jelölésének joga szintén Torgyánt és a kisgazdapártot illeti.
1998. JÚLIUS. Megalakul az Orbán-Torgyán koalíció, amelyben Torgyán József az újonnan összevont Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetője lesz. Rajta kívül Boros Imre, Pepó Pál és Szabó János kap miniszterséget a kormányban.
1998. AUGUSZTUS. A “gabonabomba” hatástalanításával megkezdődik az FVM nagy pénzeket felemésztő mezőgazdasági offenzívája.
1998. SZEPTEMBER. Botrány robban ki amiatt, hogy a kisgazda pártelnök több rokonát is vezető pozícióba segítette. A legnagyobb port az veri, hogy a Malév igazgatóságába jelöli menyét, Hingyi Beatrixot. Torgyán József a Ferencvárosi Torna Club (FTC) társadalmi elnöke lesz, politikai államtitkára, Szabadi Béla alelnök az egyesületnél.
1999. AUGUSZTUS. Torgyán József egy ópusztaszeri interjú felvételét testőrével koboztatja el.
1999. ŐSZ. Az FVM első embere 413 milliárd forintos támogatást követel 2000-re az agráriumnak, amit nem kap meg.
2000. ÁPRILIS. Az FKgP Torgyánt jelöli a köztársasági elnöki posztra, ám azt a pártelnök-miniszter az utolsó pillanatban nem fogadja el.
2000. JÚNIUS. Pepó Pál személyében távozik az első kisgazda miniszter a kormányból. Utódja Ligetvári Ferenc.
2000. NOVEMBER. Kiderül, hogy Torgyán több mint 100 millió forintért építtet villát Budán. A kisgazda elnök ellentámadást indít, s vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezi a képviselők vagyoni helyzetének ellenőrzésére. Torgyán még nem hozta nyilvánosságra titkos vagyonnyilatkozatait. Az ügy következménye, hogy Ligetvári Ferencnek mennie kell a kormányból, utódja az addig frakcióvezető-helyettes Turi-Kovács Béla.
2001. JANUÁR. Viharos és máig nem tisztázott határozatokat hozó elnökségi ülés Gödön. Több fontos kisgazda politikust állítanak fel tisztségéből, mások maguktól mondanak le. Torgyán Dél-Amerikába utazik, ezalatt nyilvánosságra hozzák a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal jelentését, amelyből kiderül: ő és Szabadi Béla 1999-es külföldi útjai körülbelül 10-10 millió forintba kerültek. Lemond Lányi Zsolt a párt alelnöki tisztségéről. Torgyán hazajövetele után kizárják a kisgazda frakcióból Csúcs Lászlót, a vele szolidaritást vállaló Lányi Zsolt, Molnár Róbert, Kiszely Katalin és Pápai Mihály pedig kilép a testületből.
A Népszavában cikksorozat jelenik meg egy kazettáról, amely állítólag azt bizonyítja, hogy Torgyán fia 3 millió forintért apjánál közbenjárást ígér egy 100 milliós nagyságrendű támogatásért.
2001. FEBRUÁR. Orbán miniszterelnök Szabadi menesztését sürgeti Torgyánnál, aki az őt ért támadásokra hivatkozva lemond miniszteri székéről, majd később – Szabadi Bélával együtt – az FTC vezetésében betöltött pozíciójáról is. Az FKgP frakcióvezető-helyettese lesz.
MEGKÖNNYEBBÜLÉS. A politikai elit is megkönnyebbülten vette tudomásul az agrárminiszter lemondását – az ellenzék régóta érettnek nevezte a helyzetet a távozásra, a koalíció meghatározó politikusai nehéz, de helyes döntésként értékelték a tulajdonképpen kikényszerített elvonulást. Torgyán egyik legvehemensebb szakmai kritikusa, Raskó György agrárközgazdász keményebben fogalmaz: “Absztinens volt a piacgazdaságra, képtelen volt megérteni, hogyan kell piaci viszonyok között működtetni az agráriumot”. Nézetével nincs egyedül. Azt már 1999-ben, a szolnoki nagygyűlésen a forrongó agrártársadalom is a szemére vetette, hogy pártállami módszerekkel, direkt irányítással avatkozott be a mezőgazdaság piaci működésébe, és ezzel bizonytalanság, tervezhetetlenség lett úrrá az egész ágazatban. Az elbizonytalanodás, a káosz egyenes következményeként jött az agrárágazat leépülése.
A távozó miniszter nem ért egyet a leépülésről megfogalmazott véleményekkel, sőt a közelmúltban “régóta nem tapasztalt” sikerekről számolt be, megemlítve az ágazat jövedelemteremtő képességének jelentős javulását (Figyelő, 2001/5. szám), s nem meglepő módon még a lemondása után is erről értekezett. A kormányfő sem fogalmazott meg eddig kritikát az FVM munkáját illetően, s Borókai Gábor kormányszóvivő is arra emlékeztetett, hogy szemben az 1994-98-as helyzettel – “eltekintve egy battonyai gazda nevéhez fűződő”, már-már rendszeresnek tekinthető tüntetéstől – nem került sor Torgyán minisztersége alatt számottevő demonstrációkra.
A “farmergazdaságok”, alig néhány hektáros családi birtokok dominánssá tételét célul kitűző miniszter valóban csak ritkán került összetűzésbe a saját választóbázisának is tekinthető vidéki agrár-kisvállalkozókkal. (Jóllehet erre is volt példa, hiszen a holland telepesek betelepítésének kósza ötlete nagy felháborodást váltott ki a Torgyán-klientúrában.) Csakhogy Torgyán József, az agrárdiplomáciai világutazó nem tudta értelmezni a világgazdasági tendenciákat, eleve hibásan nyúlt az agrárium kérdéseihez, amikor a számában nagy, de mezőgazdasági jelentőségében Magyarországon nem meghatározó kisbirtokosok támogatásába fogott.
A Torgyán vezette tárca nem a versenyképesség javítására használta a támogatási rendszert, hanem rosszul értelmezett, szociálpolitikai ízű vidékfejlesztésre. Sőt, a támogatások felhasználása nem egy alkalommal kifejezetten nem a tárca hatáskörébe tartozó projektekre, hanem a pártelnök-miniszter klientúrájának hasznára történt. Csak példaként álljon itt az akkor még a Torgyán-Szabadi-páros vezetése alatt álló Ferencvárosi Torna Club elmaradt rendezvényére kiutalt milliók ügye, vagy a szintén többszörösen kiszerkesztett templomrekonstrukció. A szakmailag vitatott energetikai program is részesült az agrárforintokból, miközben az export támogatására, a fejlesztések, a beruházások ösztönzésére nemegyszer már az év közben elfogyott a pénz.
KISZÁMÍTHATATLANUL. A mezőgazdasági termelők leginkább mégis azt fájlalták, hogy hiányzott a folyamatosság és a tervezhetőség az agrárirányításból. Évről évre – sőt már év közben is – gyakran és kiszámíthatatlanul változott a támogatási rendszer, valamint a piacszabályozás, egyebek között a sertés- és gabonapiaci “bombák” elhárítására. Az esetlegességet mi sem bizonyítja jobban, hogy néhány órával lemondásának bejelentése előtt Torgyán József – két államtitkárával együtt – újabb változtatást hajtott végre a támogatási rendszeren és a sertéságazatnak exporttámogatást és minőségi hozzájárulást tett hozzáférhetővé. Ezek a támogatások a múlt év során szűntek meg, s a szaktárca eddig nem tervezte a visszaállításukat.
A távozó miniszter azonban rendületlenül sorolja a sikereket, kiemelvén, hogy tevékenységének köszönhetően egyetlen magyar gazda sem panaszkodik disznóinak eladhatatlansága miatt. Torgyán Józsefet e nyilatkozatában az sem zavarja, hogy Zádori László, a Vágóállat és Hús Terméktanács titkára alig néhány órával a távozás bejelentése előtt tartott sajtótájékoztatót, amelyen arról beszélt: az FVM elbizonytalanította a piacot, s emiatt félmillió sertés került egyik napról a másikra a feketegazdaságba.
A Torgyán-érát a 22-es csapdájához lehet hasonlítani: egyre kevesebbet termelt az ágazat és azt is egyre nehezebben tudta értékesíteni, mert a szabályozás nem “méltányolta” a versenyképes termelést. Az érdekeltségi rendszer és a zavaros agrárszabályozás miatt nem tud érvényesülni a magyar mezőgazdaság azon előnye, hogy olcsón és jó minőségben képes termelni. Ennek következtében romlik a vidék népességmegtartó ereje.
Persze – és ezt még Torgyán legádázabb agrárellenfelei is elismerik – vannak problémák, amelyeket nem lehet a most visszavonuló miniszter számlájára írni. Így például a kormány nem rendezte a büdzsé többletbevételeiből az agrártárca áthúzódó, évről évre egyre nagyobb költségeit. Elmaradt az eladósodott (2000-ben 272 milliárd forint hitelállományt felhalmozó) ágazat égető, átfogó reorganizációja – s erre az FVM egyedül a legnagyobb jóindulattal sem lett volna képes. A mezőgazdasági szövetkezetek becslések szerint harmadát csődveszélybe taszító külső üzletrésztörvény sem születhetett volna meg a nagyobbik koalíciós párt vezetőinek beleegyezése nélkül. A földbirtok-politika érvényre juttatása, a nemzeti földalap ügye szintén szoros együttműködésben alakult ki a Fidesszel.
Megdől-e az 1998-as kormányzati tézis? – ez a tétje a vélhetően utolsó Torgyán-Orbán összecsapásnak, amelyik még hosszúnak ígérkezik. A szóban forgó axiómát akkor a Fidesz ideológusa, Tölgyessy Péter úgy fogalmazta meg, hogy “Torgyánnal nem lehet együtt kormányozni, de kell”. Nos, ezen a dolgok jelenlegi állása szerint nem változott semmi, hiszen a kisgazda elnök nem nyugalomba vonult, hanem egyelőre rendezetten vonul vissza. Ezt már az is mutatta, hogy a Béla király úti beszélgetésen utódjául a miniszterelnöknek Gyimóthy Gézát jelölte az FVM élére. Orbán Viktor láthatóan nem örült a parlament alelnökének kormányában, ám a sorait rendezgető Torgyán nem hagyott mérlegelési lehetőséget a miniszterelnöknek, mert a tájékoztatóval párhuzamosan zajló sajtónyilatkozataiban már ellentmondást nem tűrően megnevezte az utódját Gyimóthyban, aki – mint fogalmazott – a “Független Kisgazdapárt hűséges katonája és a magyar mezőgazdaság feltétlen szolgája”. A költői túlzásokra hajlamos Torgyán ez esetben a szokásosnál kevésbé színezte ki a valóságot, hiszen az agrármérnök végzettségű politikust pontosan az első tulajdonsága teszi a Fidesz és a kormány számára kellemetlenné. A pártelnökének feltétlen híveként számon tartott Gyimóthy vezetésével az FVM-ben lényegében semmi sem fog változni, s a Torgyán-vonal e váltás hatására biztosan nem gyengül a kormányban sem.
MINDEN A RÉGI? Torgyán a pénteki párt- és frakcióelnökségi üléseken meg akarta mutatni, hogy ő a kakas a szemétdombon. A frakcióvezetői tisztségre pályázott – a pozíciót eddig birtokló Bánk Attilát Gyimóthy megüresedett ház-alelnöki helyére ültetve – , ám a hármas helycsere a frakció váratlan tiltakozásán megbukott. A koalícióban azonban lényegében véve minden a régi maradt, mint ahogy megmaradt a kérdés a Fidesz és a kormány vezetői számára is: az egyik botrányból a másikba bukdácsoló koalíciós partnerrel a karján van-e esélye a jövő tavaszi választásokon. Az biztos, hogy a “végső következtetésektől” eddig soha vissza nem riadó miniszterelnök meg fogja találni a választ e dilemmára, mint ahogy az is, hogy a “keljfeljancsiként” már számtalanszor bizonyító Torgyán küzdeni fog. Új pozíciója pedig erre médiahatékony fellépéseket biztosít, amit ellenfelei hamarosan észre is fognak venni – ígéri Torgyán. Azt viszont taktikusan elhallgatta, kik is a célba vett ellenfelek.
