Interjú az EU bővítési főigazgatójával – Kompromisszumkereső

– A nizzai menetrenden felbuzdulva a svéd elnökség alatt Lengyelország egyenesen 11 tárgyalási fejezet lehetséges lezárásáról beszél, de a magyarok sem maradnak el sokkal ettől. Reálisak ezek az ambíciók?

– Minden országnak szíve joga, hogy saját menetrendet állítson föl. Én az Európai Bizottság részéről ebben a félévben azt tekintem feladatomnak, hogy 64 fejezetet megnyissunk az úgynevezett második hatos csoporttal, a nizzai útitervben megjelölt 9 témakörben végleges közös álláspontot fogadjunk el, s a derogációs igények megválaszolásával lehetőség szerint minél több fejezetet zárjunk le ideiglenesen a tárgyalásokon. De azt nem tudom megmondani, hogy mennyit. Ugyanakkor nem tűnik reálisnak a lengyeleknek az a reménye, hogy a svéd elnökség idején 11 témakörre tegyünk pontot. A fejezetek lezárása ugyanis nem csak a tagjelöltektől függ. Ha persze a tagságra pályázó országok történetesen visszavonnának minden derogációs igényt, akkor természetesen sokkal könnyebb ideiglenesen lezárni egy témakört.

– A félév egyik slágertémájának a személyek szabad mozgásáról szóló fejezet ígérkezik. Egyetért azzal, hogy ez lesz az első olyan fejezet, ahol az EU a különböző országoknak különböző megoldásokat javasol majd?

– Még nincs végleges álláspontunk. Néhány fontos tanulmányra és szakértői véleményre várunk, hogy aztán február végén olyan dokumentumot terjesszünk a tagállamok elé, amely már minden szóba jövő lehetőséget felvázol. A tizenötök ezt alaposan megvitatják, majd március végén javaslatot teszünk a Tanácsnak a hivatalos közös álláspontra. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a rugalmasság és a differenciálás lesz az a két elv, amelyeket a javaslat kidolgozása során figyelembe kell vennünk. Nyilvánvaló, hogy a szabad munkavállalás kérdése nem ugyanolyan súlyú probléma Olaszország és Szlovénia, illetve Németország és Lengyelország viszonylatában. Ezért úgy gondolom, hogy az egymástól nagyon eltérő helyzetekben nem alkalmazhatjuk ugyanazokat a szabályokat.

– A magyar kormányfő a kategorikus korlátozás helyett olyan védzáradékot javasol, amely automatikusan életbe lép, ha a jelölt országok munkavállalóinak száma elér egy bizonyos szintet. Egy ilyen megoldásnak lenne elvi akadálya az EU részéről?

– Nem vagyunk ellene egy ilyen elképzelésnek, amennyiben a gyakorlatban is jól alkalmazható. Nem zárom ki, hogy egy ehhez hasonló elképzelés is helyet kap majd az opciók között. De ebben a pillanatban minden lehetőséget nyitva tartunk. Biztos vagyok abban, hogy a szükséges információk birtokában végül ésszerű javaslatot tehetünk majd az EU-tagállamoknak. A megközelítés alapja egészen biztosan a rugalmasság és a differenciálás elve lesz.

– Brüsszel elfogad-e majd korlátozási igényt a külföldiek földtulajdon-vásárlása ügyében?

– Derogációt, azaz a szabályoktól való állandó eltérést egészen biztosan nem fogadhat el, mert ez sértené a négy alapszabadságot. Ugyanakkor érthető, ha néhány tagjelölt egyes vidékeken valamilyen különleges okból meg szeretne óvni földterületeket a várhatóan túlzottan nagy kereslettől. Emlékeztetnék rá: az unió az előző bővítési körben – a svéd, finn és osztrák belépéskor – késznek mutatkozott 5 éves átmeneti időszak elfogadására a földvásárlás kérdésében. Szerintem ez a megoldás a keleti bővítés esetében is észszerűnek és elfogadhatónak tűnik. A végső döntést azonban a tagállamok hozzák majd meg.

– A nizzai csúcs után sokan végleg időszerűtlennek minősítették a bővítés Big Bang típusú változatát, azaz a tagjelöltek nagyobb csoportjának egy időben való csatlakozását. Ön szerint a differenciálás elvének alkalmazása eleve kizárja ezt a forgatókönyvet?

– Attól függ, mit nevezünk Big Bangnek. Ha 12 ország egyszerre történő csatlakozását, akkor – tekintettel a mezőny tagjai közötti lényeges különbségekre – szerintem egyértelműen kizárja egymást a két dolog. De ha a “nagy ugrás” 4-5, esetleg 6 országot jelent, akkor minden további nélkül megvalósítható a differenciálás elve. Erre azonban ma még nem lehet választ adni. Abban azonban biztos vagyok, hogy a nizzai stratégiának köszönhetően egyre láthatóbbá válnak majd a tagjelöltek közötti különbségek.