Maurice Levynek, a párizsi központú Publicis Group multinacionális tanácsadó cég elnökének tavaly októberben tűnt föl, hogy az Egyesült Államokból érkező mutatók ingadozini kezdtek. Először az új lakások építése esett vissza váratlan mértékben. Jöttek azután a nyereségromlásról szóló figyelmeztetések az Új Gazdaság olyan oszlopos tagjaitól, mint az Apple Computer és az Intel, s irányított rakéták gyanánt kezdték lerombolni az egekbe szökő részvényárfolyamokat. Mostanság pedig a Publicis amerikai részlegeit havonta legalább egyszer felkereső Levy – akinek cége a 8 milliárd dollárt meghaladó tavalyi bevételnek mintegy 40 százalékára az Egyesült Államokban tett szert – első kézből tájékozódhat a gazdasági kifulladásról. Egyes ottani ügyfelek olyan sebességgel faragják le tervezett reklámkiadásaikat, amilyet az elnök hosszú évek óta nem tapasztalt. “Az amerikaiak mindig nagyon értettek a gyors, ugyanakkor határozott döntések meghozatalához – szögezi le Levy a Champs Elysées-re néző ultramodern irodájában -, de van egy olyan érzésem, hogy a döntések ezúttal nem egyszerűen határozottak lesznek, hanem brutálisak.”
FÉLELEM ÉS KÁRÖRÖM. Vállalatvezetők, politikacsinálók és befektetők Európa-szerte félelemmel vegyes megrendüléssel – no és egy csipetnyi kárörömmel – figyelik az amerikai gazdasági lassulás kibontakozó drámáját. Amit a leginkább szeretnének tudni, az az, mit jelent ez számukra. Az elmúlt öt esztendőben az egész világ az amerikai gazdaságot irigyelte. Példa nélkül álló növekedése rekordszintre futtatta föl az ottani értékpapírpiacokat, a kereskedelmi ingatlanfejlesztést, valamint a dollár értékét. Európai társaságok egész sora – a Vivenditől és a Deutsche Telekomtól a Bertelsmannig és a Danone-ig – rohanvást igyekezett érdekeltségeket szerezni a virágzó Egyesült Államokban. Megszületett az Új Gazdaság – és amerikainak született. Ahogyan a bevezetése utáni két évben az euró folyamatosan veszített értékéből a dollárhoz képest, az amerikai diadalérzet egyre inkább igazolódni látszott.
Jean-Marie Messier
a Vivendi Universal vezérigazgatója
“Az átlagos európait nem rémiszti meg az amerikai piac lassulása. Mi, európai vállalatvezetők, manapság azt gondoljuk, hogy egy 2,0–2,5 százalékos amerikai növekedés nem olyan rossz. Az elkövetkező két évnek az összes európai ország igen erős növekedési kilátásokkal nézhet elébe. Meglep, hogy az amerikaiak nem vásároltak föl több európai társaságot.”
VÁLTOZIK A KÉP. Most azonban hirtelen minden másképp fest az Óvilágból nézve. Az Egyesült Államok lassulása közepette Európa relatíve is egyre izmosabbnak mutatkozik, s 1991 óta először megvan az esélye arra, hogy jobban teljesítsen a nagy riválisnál. Az olajárcsökkenésnek, a nagyszabású adókönnyítéseknek és a gyors ütemű munkahelyteremtésnek köszönhetően a fogyasztás és a lakossági bizalom erősödőben van. Az euró szerelmesei örvendezve fogadják a tengerentúli gondokat, mondván, a fejlemények rávilágítanak az amerikai rendszer ellentmondásaira: boom volt, persze, de az kellett hozzá, hogy a fogyasztók irreálisan sokat költhessenek, az állam megnyirbálja saját kiadásait, a vállalatok pedig a fejlődő országokban olcsó bérmunkában gyártatott termékeket importáljanak.
Vállalatvezetők és politikacsinálók egy másik csoportja ennél józanabbul tekint az amerikai lassulásra. Tudják, hogy az európai konjunktúrának mindig jobbat tesz, ha az óceán túloldalán prosperál a gazdaság, hiszen az piacot teremt az itteni export számára. Emellett az európai cégek az utóbbi években sok milliárd dollárnyi profitot értek el felhizlalt amerikai leányvállalataik révén, így ha ott beköszönt a recesszió, e nyereség eltűnik. “Az Egyesült Államokból származó bevételek kétségkívül vissza fognak esni” – állítja Daniel Bouton, a második legnagyobb francia bank, a Société Générale elnök-vezérigazgatója.
Magyar glóbuszMosonyi Györgyöt, a Mol vezérigazgatóját érthető okoknál fogva az amerikai növekedés lassulásának egy olyan vetülete – az olajár alakulása – foglalkoztatja, amely eddig nem került az érdeklődés homlokterébe. A csúcsmenedzser szerint a tengerentúli fékeződés kedvező lehet, hiszen visszafoghatja a fekete arany iránti keresletet. Mosonyi legszebb álmaiban arra gondol, hogy ennek következményeként az energiahordozók piacán enyhülhet a nyomás, még akkor is, ha a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) – ígéretéhez híven – márciusban ismét visszafogja a kitermelést. Mindez pedig egyet jelent a nyersolaj árának a Mol számára kedvező csökkenésével. Más kérdés – és ezt már a Figyelő által megkérdezett elemzők teszik hozzá -, hogy amennyiben az olaj ára a barrelenkénti 20 dollár alá csökkenne, az alapjaiban rendítené meg az orosz gazdaságot, ami a fejlett világ számára már egyáltalán nem kívánatos.
Nem csak a Molnak, de a többi hazai cégnek is számolna kell a tengerentúli lokomotív lassulása miatti árfolyamcsökkenéssel. A kurzusváltozások kockázatait a nagy cégek fedezeti ügyletekkel kerülik el. “A Matávnál ez már nem is szükséges, hiszen immár euróban denominált a teljes hitelállománya” – mondja Straub Elek, a távközlési társaság vezérigazgatója.
Elemzők szerint a budapesti tőzsdét rövid és középtávon eltérő módon befolyásolja az amerikai gazdaság lefékeződése. Néhány hetes távlatban a Magyarországra beáramló portfólió tőke csökkenésével kell számolni. Később azonban a kamatmérséklések hatása – amennyiben nem következik be recesszió – a magyar tőkepiacon is éreztetheti majd pozitív hatását. Spencer Jakab, a CSFB londoni részlegének vezető elemzője szerint még előnyös is lehet a magyar tőkepiac szempontjából, ha az amerikai növekedés a kamatcsökkentésekkel a jelenlegi megtorpanás után beáll egy fenntartható, 2-3 százalék körüli szintre. A befektetési alapok ugyanis az alacsonyabb amerikai kamatszint mellett sokkal inkább hajlandóak vállalni a külföldi – kevésbé fejlett piacokon – történő invesztíció kockázatát.
A magyar növekedés szempontjából kulcsfontosságú, hogy Európára hogyan hat a tengerentúli “majdnem-recesszió”. Az öreg kontinens számos, az Egyesült Államokba exportáló cége számára az euró erősödése egyértelműen rossz hír, mások, főleg az euró-zónán belül eladó vállalatok viszont dörzsölhetik a tenyerüket. A londoni HSBC elemzői felhívják a figyelmet arra, hogy az európai Stoxx tőzsdeindex kosarában szereplő vállalatok eladásainak immár 21 százaléka a tengerentúlon valósul meg – szemben az egy évvel ezelőtti 16 százalékkal. Az e körbe tartozó svájci vállalatok forgalmuk 31 százalékát érik el Amerikában, a hollandok 28, a németek 25 százalékot.
A gazdaság egészét tekintve azonban Európa igencsak zárt régió. Ennek bizonyítéka, hogy az euró-zóna GDP-jének csupán 2,5 százalékát, exportjának 13 százalékát teszi ki a valutaövezetből az Egyesült Államokba irányuló kivitel, ami jelzi, hogy a vállalatok többsége számára a két nagy régió teljesítménye közötti kiegyenlítődés egyértelmű haszonnal kecsegtet.
A magyar reálgazdaságot az esetleges amerikai visszaesés közvetlenül nem érinti, hiszen az exportnak csak töredéke irányul Amerikába. Az Európai Unióban viszont a magyar áruk értékének 84 százaléka talál vevőre, így az amerikai lassulás is csak európai “közvetítéssel” éreztetheti hatását nálunk. “Ha Európában nem lesz visszaesés, akkor Magyarországon sem” – mondja Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő Rt. vezető közgazdásza. A szakember szerint a feltörekvő gazdaságok többsége – legalábbis azok az államok, amelyek exportcikkeik nagy részét nem Amerikában adják el – a világgazdasági átlagnál erőteljesebben növekednek majd.
BERGER ZSOLT-RÉDEI JUDIT
A realisták tábora semmi ünnepelnivalót nem talál Amerika bajaiban. Sokkal inkább foglalkoztatja őket az, hogy az idei esztendő az európai gazdasági fejlődés kritikus tesztje lesz. A kontinens vállalatainak és kormányainak be kell bizonyítaniuk, hogy Európa akkor is képes növekedni, ha hiányzik a masszív kereslet az amerikai kereskedelmi partnerek részéről, s elmaradnak a leányvállalatok biztosította vaskos nyereségek.
Ennél is fontosabb talán, hogy Európa lélektani próbatétel előtt áll. Az elmúlt öt évben az amerikai teljesítmény kényszerítőleg hatott a kormányokra és a vállalatokra: föl kellett adniuk sok mindent a bevett elvekből és módszerekből, hogy javítsák a versenyképességet. Európa válaszolt a kihívásokra, ha nem is teljes sikerrel, mindenesetre élénkebben, mint valaha. Most azonban, hogy az Egyesült Államok lefékezett, Európa ellenben szárnyal, erős lesz a késztetés a reformok lassítására, valamint a termelékenység és a beruházási szint javítását célzó nehéz intézkedések elodázására. “Brüsszelben ünnepelhetnek ugyan Európa relatív erőssége miatt, de az ostor a végén csattan” – figyelmeztet Roger Bootle, a londoni központú Capital Economics ügyvezető igazgatója. A helyzet megváltozását “a kormányok ürügyként használhatják fel a reformok elkerülésére, ami nagyon sajnálatos volna”.
Az ilyen megtorpanás mélységes csalódást okozna, hiszen Európa egy emberöltő óta nem volt ilyen erős. A mostani munkahely-teremtési ütemhez foghatót több mint egy évtizede lehetett utoljára látni. Végre a gazdaság is jól teljesít, s világos egyszersmind, hogy egy esetleges lassulás távolról sem lesz olyan súlyos, mint az amerikai. Közgazdászok túlnyomó többsége szerint a gazdaság az év második felében rákapcsol, mert a GDP 0,8 százalékával felérő adócsökkentések és az energiaárak várható mérséklődése folytán több mint 500 milliárd dollárral vastagszik a fogyasztók pénztárcája. Emellett a részvénypiaci összeomlás nem rémisztette meg az európai háztartásokat, mivel jóval kevesebb részvényt birtokolnak, mint az amerikaiak. Az Egyesült Államokban a jegyzett társaságokban és befektetési alapokban meglévő közvetlen tulajdon a háztartások éves elkölthető jövedelmének 160 százalékára rúg, míg itt ez az arány csak 50 százalék körüli.
ÉLRE VÁGVA. Úgy tűnik mindezek alapján, hogy az euró-övezet gazdasága az idén és jövőre a legdinamikusabb lesz a fejlett világban. Az ez évre prognosztizált 2,5-3,0 százalékos növekedéssel Európa – 1991 óta először – valószínűleg megelőzi az Egyesült Államokat. “Az euró-övezet jó formában van – mondja Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök és pénzügyminiszter -, nem tartok attól, hogy az amerikai lassulás ártani fog nekünk.”
Nem okoz félelmeket az amerikai csúcstechnológiai szektor előretörése sem. Európa ma világelső a mobiltelefóniában, s e pozíciójánál fogva meghatározó szerepet játszhat a mobil internet fejlődésében, amely sok távközlési vállalat szerint forradalmasítani fogja a webet. Az európai autóipar hatékonyabban gyárt és értékesít, mint az amerikai. Az Airbus Industrie több megrendelést mondhat magáénak, mint a Boeing.
Ami a pénzügyi szférát illeti, európai képviselőinél ma már sem forrásokban, sem hozzáértésben, sem elszántságban nincs hiány ahhoz, hogy ringbe szálljanak amerikai riválisaikkal. A Bankers Trustot 1999 elején bekebelező Deutsche Bank és a Paine Webbert tavaly felvásárló UBS egyaránt globális pénzintézetek. Jó esélyük van arra, hogy a Wall Street-i óriások mellett tagjaivá váljanak a befektetési banki ágazat élmezőnyének. Két évvel ezelőtt a Wall Street még egyik bankot sem vette komolyan. A UBS jelenleg a hatodik helyen áll a globális egyesülési és felvásárlási tanácsadásban, a Deutsche Bank pedig az euróban kibocsátott értékpapírok első számú jegyzője. A Credit Suisse Group, amely a korábban beolvasztott First Boston mellé tavaly a Donaldson Lufkin & Jenrette befektetési bankot is megszerezte, immár az Egyesült Államokban is a meghatározó szereplők közé tartozik.
CSÁNYI SÁNDOR
az OTP elnök-vezérigazgatója: “Várhatóan a puha földet érés forgatókönyv valósul meg, azaz a gazdasági növekedés a fenntarthatónak vélt 3 százalék körüli szinten stabilizálódik. Az amerikai gazdaság lassulása jótékonyan hat az inflációs várakozásokra, ami a kamatok számottevő csökkenését eredményezheti. Az amerikai és az európai kamatszint közelíthet egymáshoz. A Magyarországon működő bankoknak a mai 4-5 százalékot elérő kamatmarzs helyett hozzá kell szokniuk az unióban szokásos 1-2 százalékos mértékhez.”
Európa azonban nem csak a pénzügyi szektorban erős. Az elemzői prognózisok összesítő értékelésével foglalkozó londoni székhelyű IBES International szakemberei szerint az euró-övezetben az idén 11,3 százalékkal emelkednek a vállalati nyereségek. Az Egyesült Államokban hozzávetőleg 5 százalékra van kilátás, ami arra késztetheti az európai invesztorokat, hogy hazairányítsák az 1999 eleje óta Amerikában elhelyezett 500 milliárd dollárnyi portfólió-befektetéseik egy részét.
Ezzel párhuzamosan a kormányok végre igyekeznek javítani a fundamentumokon. Az euró bevezetése miatt az európai országok többé nem fokozhatják versenyképességüket az árfolyamok lenyomásával, illetve a monetáris politika manipulálásával. Ehelyett az adókat és a társadalombiztosítási járulékokat kell leszállítaniuk. Tanúsítják ezt az Olaszországban, Franciaországban és Németországban meghirdetett nagyszabású adócsökkentések. A német vállalatok vissza nem forgatott nyereségét 1998-ban nominálisan 56 százalékos adó terhelte. E ráta 2001-ben 38,6 százalékra süllyedt – s ez már alatta van a 40,8 százalékos amerikai szintnek. Nem meglepő, hogy Svédország és Nagy-Britannia egyre inkább érdeklődik a valutaunióhoz való csatlakozás iránt.
BOGSCH ERIK
a Richter vezérigazgatója: “A lassulás érintheti az európai növekedést, és így a magyar gazdaságot is, de inkább csak átmeneti nehézségekkel kell számolni, drámai fordulattal nem. A gyógyszeripar helyzetét várhatóan nem befolyásolja az amerikai lendület megtorpanása.”
BÁTORSÁGPRÓBA. Az élénkülés érzetét csak növeli az Európai Unió (EU) keleti bővítése. Az évtized közepéig hét ország belépése várható, köztük a 40 millió lakosú Lengyelországé. S miként az Spanyolországban történt a kilencvenes években, az új tagok gazdaságai számára tartós fellendülést hoz majd a kontinens nyugati felével való konvergencia.
Ez az a fajta ciklus, amely – ha fennmarad – igazán üdvösnek bizonyulhat: az erősebb növekedés több befektetést vonz, a több befektetés még dinamikusabb növekedést eredményez, a politikusok pedig felbátorodhatnak, hogy sort kerítsenek a szükséges reformok utolsó fázisára.
Hazai szemmelKOCKÁZATOK
• Az amerikai gazdaság kifulladása magával rántja Európát is, ami veszélyeztetné a magyar exportot, és ezáltal a honi konjunktúrát is
• Rövid távon kevesebb lesz az amerikai befektetők szabadon leköthető tőkéje
• Túlságosan csökken az olajár, ami destabilizálhatja Oroszországot és a világgazdaságot
REMÉNYEK
• Az Egyesült Államok és Európa közötti kiegyenlítődés fellendítheti a magyar exportot
• Az euró erősödése és az olajár csökkenése javíthatja a magyar külkereskedelmi egyenleget és a fizetési mérleget
• Középtávon több portfólió tőke érkezhet Magyarországra, mert a lassuló Amerika befektetői inkább vállalják majd a kockázatot
Közgazdászok szerint Európa importja az idén 7 százalékkal nőhet a tavalyi volumenhez képest. Mijadzava Kiicsi japán pénzügyminiszter abban bízik, hogy a masszív európai kereslet segíti majd az amerikai lassulás által hátrányosan érintett ázsiai exportőröket. “Ez az év Európa éve – jelentette ki Mijadzava az ázsiai és európai pénzügyminiszterek január közepén tartott kobei tanácskozásán -, reméljük, hogy Európa a világgazdaság lokomotívjának szerepét fogja játszani.”
Csupa nagyszerű kilátás. Nem szabad azonban megfeledkezni az Európára váró nagy próbatételről. Ezek egyik része politikai vonatkozású. Az EU tizenöt tagállamából nyolcban – köztük a négy legnagyobb országban – másfél éven belül általános választásokra kerül sor. A politikai ciklusnak ebben az időszakában a kormányok rendszerint ódzkodnak a komoly reformoktól. Aligha lehet például arra számítani, hogy Gerhard Schröder német kancellár egyhamar elhatározza magát az ország restriktív munkaügyi jogszabályainak liberalizálására. Viszont ha sikerül keresztülvinnie a nyugdíjrendszer nagyon is szükséges, ám népszerűtlen átalakítását, ez elég lehet ahhoz, hogy fennmaradjon a reformok lendülete.
STRAUB ELEK
a Matáv elnök-vezérigazgatója: “Nem lesz drámai amerikai visszaesés, a monetáris irányítók kézben tartják a tengerentúli gazdaságot, megfelelő manőverekkel elérik a kívánatos egyensúlyt. A Budapesti Értéktőzsde fizetőképes kereslete nagymértékben függ a tengerentúli befektetői szándékoktól, az ottani lassulás negatívan hathat a hazai részvények értékére.”
GYENGE LÁBAKON. A teszt egy másik része: a kormányokra továbbra is nyomást kell gyakorolni, hogy hangolják össze a gazdaság- és a pénzpolitikát a valutaunión belül. Az euró-övezet pénzügyminisztereinek rendszeres értekezlete nem elég erős ahhoz, hogy valódi európai pénzügyminisztériumként működhessék, amely az összes tagországra kiterjedő intézkedéseket hoz a szubvenciók visszafogásáról és a tőkepiacok további liberalizálásáról. “Európa gyenge politikai lábakon álló gazdasági kolosszus” – fogalmaz Stanley Crossick, a brüsszeli European Policy Center vezetője. A kormányok eddig kellő előrelátással jártak el a jóléti állam terheinek fokozatos felszámolásában. De ha Franciaország vagy Németország úgy döntene, hogy visszakozik a reformok terén, ezen semmilyen intézményi erő nem lenne képes változtatni.
Ott van végül az Európai Központi Bank előtt álló feladat. A gyermekéveiben járó jegybank mindeddig nem azzal törődött, hogy a dolgok összességükben optimálisan működjenek: erős hajlama van rá, hogy a legcsekélyebb negatív inflációs jelre kamatot emeljen. A központi banknak, miután a szigorításban már gyakorlatot szerzett, meg kell tanulnia azt is, miként mérsékelje a kamatokat.
Európának sok tennivalója van még, hogy kikerüljön Amerika árnyékából. Így például a vállalatoknak meg kell kétszerezniük információs technológiai kiadásaikat, hogy termelékenységük elérje az amerikai szintet. Munkaügyi reformok, fiskális megszorítások, további adócsökkentések – a restanciák listája még mindig csüggesztően hosszú. Európa hatalmas lépéseket tett eddig. Most az a dolga, hogy tartsa a tempót.
