Hosszú “báli szezon” nyitányát vetíti előre az a brüsszeli dokumentum, amely a “Kohéziós jelentések” címet viseli. A még hivatalos közzététele előtt a Figyelő birtokába jutott anyagban az Európai Bizottság tyúkszemre lépésektől sem mentes maratoni táncversenyt jósol, amelynek végén kialakul a végleges táncrend: az Európai Unió (EU) új, bővítés utáni regionális politikája.
A bizottsági szakértők szerint az EU legszegényebb államainak – Spanyolországnak, Portugáliának és Görögországnak – legalább 20-30 évre lesz szükségük, hogy elérjék a közösség egy főre jutó GDP-jének átlagát – még akkor is, ha tartják eddigi tempójukat. A most kopogtató országok felzárkózása pedig a három sereghajtónál gyorsabb gazdasági növekedés esetén is több generációt vehet majd igénybe – szól a szerdán nyilvánosságra hozott jelentés egyik sommás megállapítása.
ÍZELÍTŐ. A határozott következtetések levonásától tartózkodó dokumentum – Brüsszel előreláthatóan csak 2004 tájékán tesz majd hivatalos javaslatot a jövőbeli kohéziós politikára – a rendelkezésre álló adatokra támaszkodva egyfajta ízelítőt ad abból, hogyan is néz majd ki a 27 tagú unió. Az Európai Bizottság szerint az új tagok csatlakozása felerősíti majd a közösségen belüli egyenlőtlenségeket (lásd külön), amelyek kiküszöbölése a kohéziós politika elsődleges célja.
A jelentésből az is kiderül, hogy a 12 tagjelölt ország csatlakozása 18 százalékkal csökkenti majd az unió egy főre jutó átlagos GDP-jét, aminek következtében a jelenlegi közösségből 25 régió – a maguk 45 millió lakosával – a bűvös 75 százalékos határ fölé kerül. “Ez természetesen önmagában nem oldja meg az érintett térségek fejlettségi problémáit, csupán a relatív helyzetüket javítja” – húzza alá a kohéziós jelentés, mintegy azt sugallva, hogy a következő, 2007-től induló költségvetési időszakban érdemes lenne felülvizsgálni azokat a kritériumokat, amelyek alapján a tagországok régiói kvalifikálhatják magukat a támogatásokra.
Bővítési következmények VÁLTOZÓ LAKOSSÁGSZÁM.
Az új tagok felvétele megkétszerezi azoknak a lakosoknak az arányát, akik olyan régiókban laknak, ahol az egy főre jutó GDP alacsonyabb a közösségi átlag – strukturális támogatásokra feljogosító – 75 százalékánál.
NÖVEKVŐ EGYENLŐTLENSÉGEK. A jelenlegi helyzetben az elmaradott térségek egy főre jutó GDP-je az uniós átlag 65 százaléka; a tucatnyi ország belépését követően ez 47 százalékra csökken.
A 2006 előtt taggá váló szerencsések azonban még a régi szabályok szerint markolhatnák fel a nagyvonalú regionális segélyeket, amire relatív fejletlenségük alapján elvileg minden reményük meg is lenne. Az Eurostat egyik statisztikája szerint a 10 közép- és kelet-európai tagjelölt 89 régiója közül 85 biztosan megszerezné a jogosultságot a regionális torta legnagyobb szeletéből járó támogatásra. A nagy kérdés az, hogy az unió a regionális fejezetről folytatott tárgyalásokon ugyanazt a bázisidőszakot alkalmazza-e majd a jövendőbeli, mint a jelenlegi tagok esetében. A tizenötök többségénél eddig az 1995-1997-es adatokat vették alapul.
FORGATÓKÖNYVEK. Sok múlhat azon, hogy 2006-ig mely országok, s összesen hányan lesznek képesek átszakítani az uniós célszalagot. A tizenötök az emlékezetes berlini csomagban 2002 és 2006 között közel 40 milliárd eurót tettek félre a tagjelöltek hátrányos helyzetű régióinak támogatására. A brüsszeli bizottságtól kiszivárgott hírek szerint a közösségi szakértők legalább négy forgatókönyvet dolgoztak ki a felveendő tagok létszámától és a várható költségvonzatoktól függően. Az új tagoknak szánt regionális kifizetések az 1999-es berlini alku értelmében egy alacsonyabb szintről indulva évről évre növekednének, s csak az ötéves átmeneti időszak végére teljesednének ki. A Magyarországnak járó regionális támogatás így becslések szerint 600 millió euróról indulna, majd 2006-ra érné el a 2,2 milliárd eurót.
A csekk kiállítását azonban várhatóan hosszan tartó és szenvedélyektől sem mentes viták előzik majd meg az unión belül is. A bizottság kohéziós jelentése éppen azt jelzi, hogy ez a folyamat visszavonhatatlanul megkezdődött.
