Vihar egy pohár vízben. Ezzel a kritikával illették a tavaly kézzelfogható eredmények nélkül feloszlott olajbizottság munkáját. Már a zárójelentés elfogadása is botrányszagú volt, ám a Pallag László ellen indított pereken kívül nem sok hozadéka volt a több mint egyéves ülésezésnek. Éppen a lényeg sikkadt el – hangzik az általános vélemény. Teljességgel feltáratlan maradt például, hogy az egész olajügy nem jöhetett volna létre, ha nincs egy olyan jogszabály, amelyet a vám- és pénzügyőrség másként értelmezett, mint azt a józan ész diktálná.
KISKAPU. Amikor 1992-ben bevezették az azonnali vámkiszabás rendszerét, a jogszabályalkotók hagytak egy kiskaput. Lehetővé kívánták tenni ugyanis a megbízható cégek számára a vám és a kapcsolódó közterhek halasztott fizetésének lehetőségét is. A lényeg a feltételes mód. A jogszabály azt mondta ki – és ez azóta sem változott -, hogy amennyiben az adott cég megfelel a feltételeknek, akkor számára megadható a halasztott vámfizetési engedély.
Bencs Zoltán, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) felügyeleti osztályának vezetője ezzel szemben azt állítja, hogy ha a jogszabály azt írja elő, hogy államigazgatási szerv – bizonyos feltételek teljesülése esetén – valamire engedélyt adhat, akkor azt ki is kell adnia, hiszen csak ennek révén garantálható az állampolgárok jogbiztonsága. Bencs azzal érvel, hogy a jogszabály arra nem tér ki, milyen feltételeket kell mérlegelni. Egy államigazgatási szerv esetében – mint mondta – az ügyfelek számára jogot és kötelezettséget csak jogszabály állapíthat meg.
A VPOP illetékesei tehát ezt a jogszabályt úgy értelmezik, hogy amennyiben egy cég megfelel a törvényben rögzített követelményeknek, akkor annak automatikusan ki kell adni a halasztott fizetésre vonatkozó engedélyt. Akkor is, ha az adott cégről tudni lehet, hogy betéti társaságként működött nincstelen beltaggal, vagy 1 millió forintos törzstőkéjű, egyébként vagyontalan korlátolt felelősségű társaságról volt szó. A VPOP illetékese szerint egyébként az ügynek túl nagy feneket kerít a sajtó, hiszen mindössze néhány olyan cég volt, amely visszaélt a halasztott vámfizetés lehetőségével, s az elmúlt nyolc évben mindössze 10 milliárd forint körüli köztehertől esett el az állam emiatt.
KERENGŐ. A vámjogszabály ezen szabályozását vizsgálat alá vettük jogászokkal és szakvéleményt kértünk annak értelmezéséről. E szerint a normatani, logikai, illetve nyelvtani értelmezésből egyértelműen az a következtetés adódik, hogy a hatályos jogi szabályozás alapján a vámhatóság nem köteles az engedély kiadására, mert annak kiadása, illetve a kérelem elutasítása során mérlegelési jogkört gyakorol. Amennyiben ezt a mérlegeléses jogi gyakorlatot következetesen alkalmazza a hatóság, akkor nem merülhet fel a diszkrimináció lehetősége, a jog előtti egyenlőség alkotmányos elvének sérelme.
A halasztott vámfizetéssel visszaélők a VPOP szerint tehát “csak” mintegy 10 milliárd forinttal károsították a költségvetést. Az összeg nagysága relatív, hiszen a vám- és pénzügyőrség tavaly 1851,2 milliárd forintos rekordbevételt ért el, 20 százalékkal – 314,3 milliárddal – többet, mint 1999-ben. A 2000. évi teljes bevételből 136,5 milliárdot tesznek ki a vám- és importbefizetések, s ez ugyan az átlagos vámszint csökkenése miatt 3,7 milliárddal kevesebb az 1999-es értéknél, ám 18,5 milliárddal meghaladja az eredeti éves előirányzatot.
