Látható világunk másolásának igénye egyidős az emberiséggel. A barlangfestmények készítésének különböző módszereitől kezdve számtalan technológiai újítás segítette a képalkotást. A fényképezés feltalálása a múlt század közepén mérföldkőnek számított, mert az addigiaktól eltérően először tökéletesen rögzítette a pillanatot. A fotográfia, amely azóta százmilliók szórakozásává vált, most megújulás előtt áll: a digitális technológia úgy módosítja megszokott menetét, hogy a végeredményen, az élvezettel szemlélhető képen semmit sem változtat.
Tavaly mintegy 80 milliárd (!) fényképet készítettek, és ezekhez 800 millió fényképezőgépet használtak világszerte, bátran állítható tehát, hogy a fotózás az egyik legnépszerűbb időtöltés a Földön. És egyre inkább az lesz, mert a felmérések szerint két esztendőn belül évente 100 milliárd fotó készül majd. Ezek egyötödét pedig már digitális kamerákkal rögzítik. Az eredmény: a fotószolgáltatás ma megszokott rendje megszűnik, a film eltűnik, az olcsó, tömegigényeket kielégítő nyomtatókkal akár otthon is papírképeket gyárthatunk – mindenféle szakmai előképzettség nélkül.
A digitális kép megjelenése először a művészetekben okozott paradigmaváltást. A numerikus adatok halmazává alakított látvány az első igazán anyagtalan kép, amely a valóságtól lecsupaszítva jelent meg. Olyasmit jelentett ez, mintha a szemlélő személyes kapcsolatba került volna a filmre vitt emulzió minden egyes szemcséjével. Ez azonban a hétköznapi fotós számára már teljesen lényegtelen. A rendezetlen pixelek látványa nem sokakat hoz tűzbe, annál inkább az olcsó és jó minőségű kép, amelyet a digitális kamerákkal lehet előállítani.
FORRADALMI VÁLTÁS. Az amerikai szakmai körökben az analóg fotózást máris ortodoxként emlegetik, ez a tény pedig mindent elárul a fotózás jövőjével kapcsolatos szemléletről. Hefelle József, a Magyar Fotóművész Szövetség alelnöke a fotográfia idén 161 éves történelmének több mint egynegyedét a szakmában töltötte; ő úgy véli, a fényképezésben ilyen mértékű műszaki-technológiai váltás soha nem zajlott le, mint napjainkban. A fotográfus-mérnök tíz évre teszi a digitális technológia százszázalékos elterjedését az amatőr fényképészetben. Szerinte az analóg fotózás sem tűnik el végérvényesen – ahogyan a fényképezés feltalálása nyomán a festészet sem halt el -, ám csak és kizárólag a művészek szórakozása marad. „Teljesen mindegy azonban, hogy kémiai nyersanyag, vagy elektronika van a kamera végén. A fotográfia mint örömet okozó tevékenység ugyanaz marad” – mondja Hefelle József.
Erdélyi László Attila, a Photo Porst hálózatot üzemeltető Főfotó Kft. ügyvezető igazgatója szintén úgy véli, hogy a film napjai meg vannak számlálva. Cégpolitikáját ennek megfelelően alakítja. „Egy jórészt fotószolgáltatásból élő vállalkozásnak alaposan fel kell készülnie egy ekkora jelentőségű technológiai váltásra” – mondja.
A Főfotó a tavalyi, 8,5 milliárd forintos forgalmából 2 milliárdot filmelőhívásból és papírkép-készítésből termelt. Fennáll a veszély tehát, hogy e bevételről hamarosan le kell mondaniuk. A cég éppen ezért már korábban beindította digitális szolgáltatásait. Az összes digitális fényképezőgéphez tartozó memóriakártyán rögzített képből rendelésre papírképet készítenek, ezenkívül bármilyen egyéb digitális adathordozót: CD-t, floppyt, zip-drive-ot, vagy superdrive-ot is fogadnak. Kolozsi Árpád, a Főfotó vegyészmérnöke és technológusa elmondta: az ilyen típusú megrendelések aránya lassan ugyan, de folyamatosan növekszik, a „robbanást” későbbre várják.
A digitális médiumok kezelése azonban még nem minden. A Főfotó a belga Spector-csoport tagjaként a Franciaországban és Belgiumban már bevált internetes alapú szolgáltatás hazai bevezetését tervezi. A My Photo Safe-nek elnevezett rendszerben bárki hozzájuthat egy széfnek elnevezett tároló helyhez, ahová digitális formában rögzített fotóit elmentheti. A képek egy kód ismeretében a világ bármely pontjáról letölthetők és, az internetes szolgáltatást felhasználva, néhányat klikkelve egy helyi laboratóriumban előhívathatók, vagy fotónyomtatókkal otthon kinyomtathatók. A megrendelőnek fel sem kell állnia a számítógépe mellől. A fizetés természetesen szintén online rendszerben történik. Ha minden jól megy, ez a rendszer még idén hozzáférhető lesz Magyarországon.
Hasonló kezdeményezés már itthon is működik. A HP által kidolgozott Digitális Galériában bárki hozzáférhet a saját maga által létrehozott fényképalbumhoz. A Vianovo website-járól elérhető szolgáltatás mindenkinek lehetőséget kínál fotók tárolására és továbbítására.
A Fotex 2000 Fotószolgáltatási Kft. szintén készül a váltásra. Ez a cég tavaly félmillió tekercs filmet dolgozott ki, a szolgáltatásból származó árbevételük nettó 1,2 milliárd forint volt. Képesné Oláh Edit ügyvezető igazgató elmondta: egyelőre nem érzik a digitális technológia beszűrődését, de számolnak azzal, hogy rövid úton megnő az igény a digitális szolgáltatásra is. Bármilyen képhordozóról készítenek papírképet, kérésre fényképalbumokat archiválnak tetszőleges adathordozóra, internetes szolgáltatásuk pedig gyakorlatilag már ma is működik. Előfordult, hogy cégük egy idős hölgy Amerikában élő unokájától e-mailen kapott digitális fényképezőgéppel készített képet; a nagymamának csak be kellett sétálnia egyik üzletükbe az előhívott fotókért.
PIACFORMÁLÓ TÉNYEZŐ. A itthon még csak érezhető tendencia az Egyesült Államokban már valós piacformáló tényező. A kaliforniai SanDisk a nagyon is közeli jövő építésen fáradozik. A tavaly 8 millió dolláros törzstőkével alakult cég az új fotópiaci viszonyok kiaknázásnak céljával jött létre, vezetői abból a feltételezésből indultak ki, hogy két éven belül minden ötödik amatőr fotós eddigi analóg kameráját digitálisra cseréli majd. Ez csak az Egyesült Államokban és Kanadában 23 millió ilyen fényképezőgépet feltételez. A SanDisk felmérései alapján az derül ki, hogy akár digitális a kamera, akár nem, a felhasználó fényképet akar; az unoka retikülből, tárcából előhúzható képe sohasem megy ki a divatból. Ez pedig azt jelenti, hogy a hagyományos, nedves papír alapú képelőhívásra továbbra is szükség lesz, a változás csupán annyi, hogy az előhívás digitális hordozóról történik. A SanDisk ez év végére éppen ezért 2 ezer darab automata előhívó berendezés telepítését tervezi az Egyesült Államokban. Ezek a gépek internetkapcsolattal is rendelkeznek, a képek szabadon továbbíthatók az ország más automatáiba, vagy tetszőleges e-mail címekre. Bár más cégek közvélemény-kutatásaiból éppen az derül ki, hogy az otthoni nyomtatás elfogadottsága növekszik (ez különösen a privát fotókra vonatkozik), a SanDisk – a digitális kamerák várható számából, a fotónkénti 30 centes árral és a 3 dolláros belépési díjjal kalkulálva – mégis több milliárd dollárosra becsüli az amatőrökön alapuló szolgáltatási piac méretét csak Észak-Amerikában.
A potenciális magyarországi piac korántsem ilyen nagy, viszont az eladási statisztikák szerint a tavaly megduplázódott forgalmú digitális fényképezőgépek döntő többségét itthon sem a profi fotósok vették meg. Az amatőr felhasználók szerint az ilyen gépek egyértelmű előnye, hogy azonnal láthatók az elkészült képek. Második érdekes érvük a digitális kamerák mellett az a diszkréció, amit az LCD nyújt: az új gépeket sokan intim célokra használják, felvett anyagot később nyom nélkül törölhetik. A kameráknak ezt a vonzerejét a forgalmazók sem látták előre. A digitális technológia harmadik, és talán legfontosabb pozitívuma, hogy a hibás képek azonnal jóra cserélhetők. Így elérhető az, ami a filmmel sohasem: vagyis, hogy minden felvétel kiváló minőségű legyen.
Nagy Bálint, a Matáv Rt. kommunikációs igazgatója első digitális fényképezőgépét, egy HP márkájú kamerát a sidneyi olimpián avatta fel. Itt kétszáz tökéletes felvételt rögzített. „Csak a jó képeket tartottam meg. Ami nem tetszett, azt azonnal töröltem. Ez óriási előny az analóg technológiához képest” – mondja. Nagy Bálint még arra is veszi a fáradtságot, hogy legjobb képeit otthoni PC-jén saját kezűleg archiválja. Őt nem zavarja, ha nem lát papírképet, mint mondja „a gyufaskatulyányi LCD, vagy a monitor az eddigiektől eltérő kultúrát jelent, megszokás kérdése, hogyan is nézegetjük majd a jövőben a fotókat.” A Matávnál a cégen belül is mindennapos a digitális kamerák használata. Az intranetes, belső tájékozató újságjukba kerülő képek szintén az új technológiával készülnek.
Bordás György, az N-N biztosító elnök-vezérigazgatója egy éve szerezte be HP digitális kameráját, amellyel maximálisan meg van elégedve. „Olyan fényképezőgépet szeretettem volna, amelyen csak le kell nyomni a gombot, és mégis minőségi képeket készíthetek.” A végeredménnyel nem bíbelődik – hardveren tárolja és monitoron vagy tévéképernyőn nézi meg fényképeit.
GYORS FEJLŐDÉS. Vahl Tamás, az SAP Magyarország ügyvezető igazgatója is fotózik. Első fényképezőgépe egy orosz rollfilmes dobozgép volt. Két éve megvette első HP digitális kameráját. Ha egy felvétele esetleg nem sikerül, akkor azt szoftverrel kiigazítja. „Nem komoly beavatkozásról van itt szó: ha például nem látom az illető arcát, akkor azt világosabbra veszem”, „előfordul azonban, hogy szerkesztgetem is a képeimet, kettőt összevágok, vagy egy felvételből kettőt csinálok”. Vahl Tamás most már a második digitális kameráját használja, hamarosan azonban lecseréli készülékét, mert „olyan gyorsan fejlődik a technológia, hogy muszáj vele lépést tartanom”.
És pontosan ez a ma még hihetetlen ütemű fejlődés az oka annak, hogy a digitális kamerák egyelőre nem népszerűek a professzionális fotósok körében. Ők attól tartanak, hogy a viszonylag nagy összegű beruházásuk nem térül meg, mert szinte havonta újabb és nagyobb teljesítményű modellek jelennek meg a piacon.
KÉNYELEM. Ennek ellenére ma már nem egy profi esküszik az új technológiára. Vanicsek Péter fotós, a ViviCom nevű grafikai stúdió ügyvezető igazgatója egy éve nem nyúlt analóg fényképezőgéphez, bár ügyfelei – a HP, a Volvo, vagy a Sony – számára rendszeresen készít professzionális minőségű fotókat és azokból nyomdai termékeket. Szerinte a digitális kamerák ma már erre a célra is tökéletesen megfelelnek. Az a kényelem, az a minőségi és anyagi előny, amelyet a szkennelés kiküszöbölése nyújt – hiszen a digitális formában rögzített fotót már nem kell külön számítógépre vinni – számára rendkívüli jelentőséggel bír. Mint állandóan kattintgató fotós, óriási előnynek tartja, hogy a flashkártyákra akár több száz képet is felvehet.
A csúcstechnológia ma szédületes ütemben áramlik a potenciális felhasználók felé, mégpedig a digitális fényképezés esetében egyszerre két irányból. Egyrészt a komputertechnikában járatos hardvergyártók, másrészt a fotózásban gyakorlatot szerzett vállalkozások is megjelentek a piacon a maguk digitális kameráival. Azt, hogy a fogyasztók szíve melyik irányzat felé húz, egyelőre nem világos; úgy tűnik azonban, hogy számukra pillanatnyilag a fotókompetencia fontosabb. Vagyis több digitális gépet vesznek a hagyományosan fényképezőgépeket gyártó cégektől: az Olympustól, a Kodaktól és a Fujitól, mint a hardvergyártóktól. Ez utóbbiak között kivételnek számít – a hazai piacon is – a Hewlett-Packard. A nyomtatóiról és szkennereiről is ismert HP digitális fényképezőgépeinek népszerűsége valószínűleg annak is köszönhető, hogy kamerái fejlesztéséhez a fotótechnikában élen járó Pentaxot választotta.
Abban ma minden szakértő egyetért, hogy a digitális fotózás még korántsem érte el elméleti lehetőségeinek határát. A fejlődés végeredménye lassan, de biztosan közeleg: az analóg fotózás végképp eltűnik a süllyesztőben . „A kérdés csak az, hogy a napjai, az évei, vagy az évtizedei vannak megszámlálva” – jegyzi meg Erdélyi László Attila, majd hozzáteszi: „Az első gépem egy, az 1930-as évekből származó rollfilmes Zeiss harmonika-kamera volt. Ez még most is megvan, méghozzá tökéletes állapotban. Ilyen precizitással napjainkban a legprofesszionálisabb cégek sem dolgoznak. Az a digitális gép, amelyet ma megveszünk – tetszik, vagy sem – hatvan év múlva legfeljebb érdekes múzeumi tárgy maradhat, de nem működő kamera. A fényképezőgépek hajdanán még az örökkévalóságnak készültek.” De ma ki akar addig várni?
