Alaposan rácáfolt az élet a kormány 2000-re szóló inflációs ígéreteire. Szemben a pénzügyminiszter eredeti 6-7 százalékos kalkulációjával, 2000-ben átlagosan 9,8 százalékos volt a fogyasztói árak növekedési üteme, a decemberben regisztrált árak pedig 10,1 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban.#<# A tervbe vettnél ugyan jóval rosszabbnak bizonyult tehát a tényeleges adat, ám az átlagos infláció - amelynek értéke 1999-ben 10 százalék, a december végén mért drágulás pedig 11,2 százalék volt - így is mérséklődött valamelyest a múlt esztendő folyamán.
Emlékezetes, hogy a parlament ellenzéki pártjai év közben a kormányt szándékos alultervezéssel vádolták, mondván: arra játszik, hogy maga rendelkezhessen a pluszbevételekkel, amelyeket a kalkuláltnál magasabb infláció pumpál az államkasszába. Ugyanakkor a pénzügyi tárca vezetője az év végén a külső körülményeket – mindenekelőtt a hordónként tartósan 30 dollár feletti magasságban tanyázó világpiaci olajárat – kárhoztatta a hazai árak nem várt meglódulása miatt.
Bár az ellenzéki bírálatnak nem mond ellent, a miniszter érvelését némileg alátámasztja, hogy az árszínvonal növekedési ütemét legerősebben a fogyasztói kosárban 17 százalékos súllyal szereplő üzemanyagok 15 százalékos áremelkedése húzta fel. Komolyabb hatása volt a reméltnél magasabb inflációs érték kialakulásában a szeszes italok és a dohányáruk mintegy 11 százalékos drágulásának is. A pénzügyminiszteri ambíciók szolgálatába leginkább a tartós fogyasztási cikkek szegődtek, amelyek átlagosan mindössze 1,7 százalékkal kerültek többe tavaly, mint 1999-ben.
Túlzott derűlátásról árulkodik a pénzügyi tárca idei prognózisa is: a minisztérium 2001-re is 6 százalékos inflációt “lőtt be”, míg a független elemzők 8,0-8,5 százalékos fogyasztói árszínvonal-emelkedést tartanak reálisnak.
