Dúl a harc a mobiljövőért – Leáldozóban a Nokia-csillag?

Ez már-már maga a helsinki rejtély. Midőn a mobiltelefon-király Nokia tönkreveri az Ericssont és a Motorolát, és az utóbbi kettő katasztrofális forgalmi eredményekről ad számot, vajon mi gátolja meg a technológiai szektor igencsak ijedős befektetőit abban, hogy az egész ágazatot – beleértve a Nokiát is – büntessék? A maiakhoz hasonló piaci viszonyok közepette, amikor a félelem uralkodik mindenek felett, erre nincs logikus magyarázat. Éppen ezért tesz Jorma Ollila, a Nokia elnöke egy sor megelőző lépést. Egy-két nappal azelőtt, hogy a vetélytársak közzéteszik a maguk adatait, Ollila gyakran hoz nyilvánosságra néhány kedvező hírt a saját számaikra vonatkozóan. Mintegy rákacsint a befektetőkre.

SZÉDÍTŐ TEMPÓ. Csakhogy ez a taktika néha visszafelé sül el. A Nokia január 9-én büszkén szellőztette meg 2000. évi számait. Azok pedig azt mutatták, hogy a cég tovább növelte előnyét a mobilkészülékek terén, a 405 millió darabos globális piac egyharmadát tartja a kezében – azaz kétszer akkora a részesedése, mint a sorban utána következő vetélytársáé, a Motoroláé. A finn cég tavaly összesen 128 millió készüléket adott el, ami 1999-hez képest szédítő, 64 százalékos növekedés.

Mindezek ellenére elszabadult a pokol, amint a Nokia közleménye napvilágot látott. A befektetők ügyet sem vetettek a Nokia erősödésére a versenytársakkal szemben, kizárólag a piac méretéről szóló adatok vibráltak lelki szemeik előtt: a 405 millió jelentéktelennek tűnt, hiszen közel 20 millióval elmaradt az elemzők korábbi előrejelzéseitől! Egy csapásra beléjük hasított, hogy talán lankad az emberiség heves szerelme a mobiltelefonok iránt – s a befektetők átmenetileg 9 százalékkal lejjebb lökték a Nokia részvényeit, 17 milliárd dollárt faragva le a cég piaci értékéből. Mindez nem volt elég, most azért aggódnak, hogy a Nokia esetleg csalódást keltő adatokat tesz közzé a tavalyi negyedik negyedévéről január 30-án esedékes jelentésében. “Ebben a hangulatban bármilyen negatív meglepetés lejtőre küldené a részvényeket” – állítja Edward F. Snyder, a J. P. Morgan San Franciscó-i központjának elemzője. Egy elhúzódó távközlési piaci apály pedig könnyen kiszáríthatja azokat a tőkeforrásokat, amelyekre az érintett cégeknek a következő generációs mobilrendszerek kifejlesztéséhez olyannyira égető szükségük van.

A finn óriás, amely alig két esztendeje még fej-fej mellett haladt két fő vetélytársával, ma egyedül uralja a mezőnyt. A vállalat feltartóztathatatlanul növeli piaci részesedését, mégpedig azzal az egyszerű módszerrel, hogy – az egyébiránt továbbra sem éppen csekély – 19 százalékra szorítja le árrését, miközben az iparág többi szereplője azért küzd, hogy egyáltalán nyereséget mutasson föl. A Nokia adósságoktól mentesen nyugodtan ül 2,5 milliárd dollárnyi készpénztartalékán, ekkora kutatás-fejlesztésre szánható összeg egyik cégnél sincs az ágazaton belül.

OPTIMISTA PROGNÓZISOK. A mobiltelefon-piac növekedése az idén nyilvánvalóan lassabb lesz a múlt évi 45 százalékos ütemnél, különösen a már a telítettség felé közeledő Nyugat-Európában. De még a legpesszimistábbak is azt prognosztizálják, hogy 2001-ben újabb 140 millió készülék talál gazdára, jelentős részben az olyan fejlődő piacokon, mint Kína és India, de nagy lesz a kereslet az Egyesült Államokban is. A mobiltelefon-készülék piaca az International Data Corp. prognózisa szerint három esztendőn belül eléri az évi egymilliárd darabot. Márpedig senki sincs kedvezőbb helyzetben, mint a Nokia, hogy ennek a gigászi piacnak a hasznát lefölözze. A finnek előrejelzése szerint a következő három esztendőben évi 25-35 százalékkal növekednek majd a cég eladásai.

Igen ám, csakhogy a mai pattanásig feszült hangulatban a Nokia legcsekélyebb botlása is elég lehet ahhoz, hogy a finn óriás részvényárfolyama mellett minden más is veszélybe kerüljön. A cég nem kevesebbet kockáztat, mint az egész ambiciózus mobil internet projektjét, amely egyelőre éppen hogy csak létezik. És a Nokia mindenki másnál elszántabban hajtja-űzi a világ távközlési iparát e felé a több ezer milliárd dolláros üzlet felé. Ha a stratégia beválik, a finneknek jó esélyük van arra, hogy a világháló következő korszakának urai legyenek, méghozzá nem csupán a weben szörfözni képes készülékek királyai, de a kapcsolódó szoftvereké és a hálózatoké is.

Ez azonban egy afféle dupla vagy semmi játék, hiszen a Nokia számára többé nem lesz visszaút ahhoz az állapothoz, amikor egyszerűen csak egy mobilkészülék-gyártó volt. Arról nem beszélve, hogy ezen az új játéktéren a Nokiára a Szílicium-völgytől Tokióig mindenfelől ádáz vetélytársak lesnek.

Alig egy évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a mobil internet térhódításának semmi sem állhat az útjába. A telefontársaságok kötelességtudóan egyetértettek a Nokia alaptételével, miszerint a nagysebességű mobilnet – ismertebb nevén a harmadik generációs mobiltechnológia (3G) – lesz a következő nagy durranás: öngyilkossággal ér fel, ha valaki erről a vonatról lemarad, függetlenül attól, hogy mennyibe kerül a menetjegy. Ebben a tudatban a távközlési cégek a történelem egyik legeszeveszettebb költekezésébe fogtak, mintha csak “taxipénzről” lenne szó, dollármilliárdokat szórtak el a 3G-s koncessziókra. Amikor például a brit Vodafone belevágott a német Mannesmann 183 milliárd dolláros felvásárlásába, a piacoknak szinte szemük sem rebbent. Túlságosan lefoglalta őket az, hogy lelkesen tapsoljanak az üzlethez. Valamikor ezekben a derűs időkben történt a Nokia központjában, hogy Ollila elnök egy este megemlítette a cég piaci értékét, majd nevetésben tört ki. “250 milliárd dollár” – mondta és csóválta a fejét. Ez hirtelen nem is tűnt olyan sok pénznek.

ÓRIÁSOK A LEJTŐN. Ma annál inkább annak tűnik. Egy idegbajba hajló piacon a 3G körüli bármiféle hír legalább olyan hátborzongató, mint a Sikoly 3. című film hangfelvétele. Az európai telefontársaságok egyedül a harmadik generációs licencekért 125 milliárd dollárt fizetnek ki – az embernek már pusztán az összeg hallatán is a hideg futkároz a hátán -, majd további 100 milliárdot költenek a hálózatok kiépítésére, mindezt úgy, hogy egyelőre egyiküknek sincs fogalma arról, miként is csináljon üzletet a mobil adattovábbításból. A befektetők viszont mindeközben a szemellenzős optimizmusból paranoiába átváltva hatalmas csapást mértek a telefontársaságok részvényeire. Olyan óriásokat küldtek lejtőre, mint a Deutsche Telekom és a British Telecom – múlt nyár óta mindkét cég részvényárfolyama mintegy 60 százalékot zuhant.

Ezek a pánikreakciók a Nokiát sem kímélik. Ennek ellenére a finneknek az a törekvése, hogy uralják a mobil internetet, továbbra sem került le a napirendről. Veszélyek persze bőven leselkednek rájuk. A 3G célkitűzés jegyében például a Nokia arra kényszerül, hogy szakítva az általa oly jól ismert, egyszerű rádió alapú készülékekkel, bemerészkedjen a komputerek és egyéb fogyasztási cikkek – például a digitális kamerák és az apró videolejátszók – szédítő világába. Ám ezen a területen a finnek beleütköztek a Microsoftba és a Sonyba – mindkettő gőzerővel dolgozik, hogy hasonló berendezéseket fejlesszen ki.

Niklas Savander, a cég szoftver-alkalmazásokért felelős alelnöke számára a Nokia olyan, mint az a szörfdeszkás, aki folyton a következő hullámot várja. Savander úgy véli, a Nokia a mobil hangtovábbítás terén a kilencvenes években egyenesen egy tornádót lovagolt meg. Az első olyan cég volt, amely színes készülékeket tervezett és olyan márkaimidzset épített ki, amelynek révén vetélytársait, köztük a Motorolát és az Ericssont már a rajt pillanatában több körrel lehajrázta. Utóbbi gyártók túl hosszú ideig tekintettek úgy a mobiltelefonra, mint az üzleti élet unalmas és drága eszközére. Ezek azonban a múlt diadalai. “A következő hullám a mobil internet. A kérdés csak az, hogy elkaphatunk-e két hullámot is egymás után” – vázolja a helyzetet Savander, miközben az ablakon át kinéz az épület tövében fodrozódó Balti-tengerre.

KIPRÓBÁLT CSAPAT. A Nokia székházon belül öt emelettel följebb Jorma Ollila összevonja a szemöldökét a hullám hasonlat hallatán. “Ez azért nem ilyen egyszerű” – veti ellen a Nokia 50 esztendős elnöke némi brit akcentussal a hangjában, ami a Londonban, a Citibanknál eltöltött évek maradványa. Ollila váltig állítja, hogy összeszokott csúcsvezetői csapata – ugyanaz az öt finn személy, aki a Nokia eddigi, mobiltelefonok által “kikövezett” útját is kijelölte – immár évek óta azon dolgozik, hogy a céget felkészítse a mobil internetre. Felidézi például, hogy a Nokia már 1996-ban piacra dobta az első, netes szörfözésre alkalmas mobilkészüléket – a tolltartó formájú Communicatort -, amely a mobil internet őskorszakát jelölte ki. Üvegfalú irodájából irányította Ollila azt a folyamatot, amelynek keretében az addig a rádiótávközlésre szakosodott mérnökök az elmúlt három évben átálltak a szoftver- és internetes technológiára. Egyidejűleg az igazgatókat is felkészítette a váltásra. A remek szoftveren, a Nokia adósságmentes mérlegén és a világbajnok márkanéven túl ugyanis az Ollilát közvetlenül körülvevő szűkebb igazgatói kör az, amely magában hordozza annak ígéretét, hogy a cég a közelgő mobil internet csatákból is győztesen kerülhet ki.

Ollila gőzerővel igyekezett felkészíteni csapata tagjait a további kihívásokra. Két-három évenként újabb és újabb beosztásokba helyezte át őket. Visszahívta például a posztjáról Olli-Pekka Kallasvuo pénzügyi vezérigazgatót, csak azért, hogy Dallasba küldje és ott az amerikai divízió élére állítsa. Új pozíciójában a pénzügyi szakember nemcsak a gyártásba tanult bele, hanem a kulcsfontosságú amerikai tőkepiacokkal is megismerkedett. A hálózatokért felelős igazgatóját, Sari Baldaufot az ázsiai műveletek irányítójának nevezte ki Ollila, remek betekintést biztosítva ezzel a számára az éppen születő félben lévő ottani 3G-piacokra.

Legfeltűnőbb húzása azonban talán mégiscsak az volt, amikor 1998-ban visszavonta a mobilkészülékek-üzletből második számú emberét, a valószínű utódjaként számon tartott Pekka Ala-Pietilát, és a Szilícium-völgybe küldte őt. Ollila azt állítja, mindig is úgy vélte, hogy a ma 44 éves Ala-Pietilában megvan a jövőbe látás képessége, éppen ezért nagy hangsúlyt helyez arra, hogy minden nap egyeztessen vele. Ala-Pietilára nem kisebb feladat hárul, mint az, hogy megálmodja a mobil internet jövőjét – és ráleljen a legjobb útra ahhoz, hogy a Nokia megtalálja a számítását ebben a jövőben.

Ala-Pietila a kaliforniai Mountain View-ban található, ősparkkal övezett Nokia-központban dolgozik azon, hogy összerakja a teljes internet divíziót. Ez fölöttébb vakmerő vállalkozás egy hardvercég részéről. A Nokia éppen ezért költi 2,5 milliárd dolláros kutatás-fejlesztési büdzséje javát 3G-projektekre, amelyek messze túlmutatnak az egyszerű mobilkészülékeken.

NÉMETÜL MALAJZIÁBAN. Mit kockáztat a finn cég? “A Nokia továbbra is ragaszkodik egy vertikális termelési modellhez. Azaz szemben halad a korszellemmel” – hangoztatja Hjalmar Widbladh, a Microsoft stockholmi központú mobildivíziójának igazgatója. Arról nem beszélve, hogy a 3G-rendszerek összetettsége ugyancsak sok veszélyt rejt magában. Vegyünk példának egy telefonmániás német üzletasszonyt Malajziában. A hálózatnak fel kell őt ismernie, továbbá egy sor német nyelvű szolgáltatást kell kínálnia a Kuala Lumpur-i vegetáriánus éttermek listájától kezdve azokig az online utazási irodákig, amelyek segítségével egy nappal későbbre teheti át a hazaútra szóló Lufthansa-jegyét – és persze ugyancsak telefonon kifizetheti az ezzel járó 50 dolláros felárat. Ahhoz, hogy a rendszer működjön, a távközlési társaságoknak szerte a világon ügyfelek millióit kell nyomon követniük, többmilliárd különböző internet-készülékhez kell hozzáigazítaniuk a szolgáltatásaikat, és ki kell kalkulálniuk minden egyes ügyfél esetében az ő saját hazai előfizetéséhez illeszkedő, megfelelő díjszabást. Ezeknek a rendszereknek a kiépítése “könnyen a legbonyolultabb feladatnak bizonyulhat, amellyel az emberiség valaha is szembesült” – figyelmeztet Greg Papadopoulos, a Sun Microsystems technológiai kérdésekért felelős vezérigazgatója.

PIACFÉLTŐK. Azon kevés cég közül, amelyeknek rendelkezésükre állnak az eszközök ahhoz, hogy ezzel a feladattal megbirkózzanak, az egyik feltétlenül a Microsoft. A szoftveróriás ma úgy megy előre, mint az úthenger, hogy az asztali számítógépek után a mobil internetre is kiterjessze az uralmát. Három évvel ezelőtt a Nokia és az Ericsson az élére állt azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeknek az volt a célja, hogy a Microsoftot távol tartsák a mobilnet operációs rendszereitől. Később csatlakozott hozzájuk a Motorola is, és Symbian néven közösen létrehoztak Londonban egy vegyes vállalatot, amelynek az lett a feladata, hogy kifejlesszen egy versenyképes rendszert.

Ám az elmúlt egy évben a Microsoft a mobiltechnológia terén is megmutatta a maga izmait. Az előző télen például összehozott egy vegyes vállalatot az Ericssonnal, hogy mini webböngészőket gyártson a mobilkészülékekhez. “Nem csinálhatunk mindent egyedül” – adott magyarázatot a lépésre Knut Hellstrom, az Ericsson elnöke. Néhány hónappal később a Microsoft már a Symbian egyik kulcsvezetőjét csábította át magához. Novemberben pedig a redmondi székhelyű gigász bemutatta a Sagem francia telefongyártó céggel közösen kifejlesztett, első internet telefonja prototípusát. A termék egy ügyes palmtop színes képernyővel, beépített játékokkal és kézibeszélővel – mindez fölöttébb hasonlít azokhoz a Symbian által megálmodott eszközökhöz, amelyek fölött a mérnökök még mindig a laboratóriumokban dolgoznak.

A japánok szintén arról beszélnek, hogy hamarosan célba érnek. Miközben az európaiak azért küzdenek, hogy finanszírozni tudják harmadik generációs rendszereiket, az Egyesült Államokban pedig arról folyik a vita, hogy mely frekvenciákat szenteljék a 3G-nek, a japánok elszáguldanak mellettük. A harmadik generációs mobiltávközlés májusban debütál Tokióban. A két gigász, a Sony és a Matsushita Communication Industrial máris sorra dobja piacra sikerre termett új telefonjait – amelyek némelyike MP3 lejátszókhoz csatlakoztatható, mások kamerákhoz vagy mini játékkonzolokhoz. Mi több, amikor Európában jövőre az első 3G-rendszerek elrajtolnak, alighanem a japánok állnak majd elő az azokat kiszolgálni képes első készülékekkel. “A Panasonic hat hónapon belül lekörözheti a Nokiát” – állítja Lloyd Carney, a Nortel Networks mobil internet megoldások részlegének elnöke.

Mindazonáltal amikor a 3G elstartol, a szolgáltatás az első hónapokban – vagy akár még hosszabb időn át – aligha lesz zökkenőmentes, még kevésbé olcsó. A Nokia önnön súlyában és erejében bízva arra számít, hogy a piac nem szalad előre túlságosan addig, amíg ő, a finn óriás színre lép a maga telefonjaival, szoftverjével és seregnyi mobil internet-szolgáltató partnerével – és masszív PR-kampányával.

Nem kizárt, hogy a piac még az után is sokáig bizonytalan marad, hogy a Nokia is ringbe szállt. Így volt ez Európában a mobil internet első generációjával, a WAP (wireless access protocol) néven elhíresült csúfos bukással. Miután 16 hónappal ezelőtt nagy csinadrattával útjára bocsátották, a WAP már a kezdet kezdetétől betegeskedett: bénította a lassú kapcsolatteremtési sebesség, a magas árak, a gyenge színvonalú szolgáltatások, és ami a legkiábrándítóbb, a megbízhatatlan telefonok. “A Nokia első WAP telefonjaival pokolian sok baj volt” – szögezi le Nigel Deighton, a Gartner Group elemzője.

VÁLSÁGOKON EDZŐDTEK. A következő fázis sem ígérkezik problémamentesnek. A piac minden bizonnyal újra és újra ájultan omlik majd össze az ijedtségtől, amint az Ericsson elüti a Nokiát egy-egy 3G-szerződéstől, vagy amint egy internet telefon hálózati túlterheltséggel találja szembe magát. A Nokia vezetői azonban a kezdet kezdetétől rendre akkor kaptak új erőre, amikor valamilyen válságon kellett úrrá lenniük. Minden olyan csapás, amely a céget éri, csak még felkészültebbé teszi a kihívások leküzdésére. Márpedig nem kerülheti el az ütéseket. Ezek az északiak azonban újfent bebizonyítják, hogy megvan bennük a kellő türelem, rendelkeznek a szükséges pénzzel és tehetséggel ahhoz, hogy átvészeljék a nehéz időket.