Egyelőre kevesen számolnak, holott a tét óriási: nagyjából 100 milliárd forint. A szakmát és a közvéleményt pillanatnyilag maga a puszta tény tartja izgalomban, hogy az 1998-cal bezárólag irdatlan veszteséget felhalmozó Postabank egykori vezetői után a múlt év utolsó napjaiban könyvvizsgálókat is perbe fogtak a pénzintézet tulajdonosai, azaz a magyar állam és több cége. Mint ahogyan az 1998-as kormányváltást követően a politikai retorika ellenére is hihetetlennek tűnt, hogy a menedzsment szélnek eresztésével véget ér a postabankos horrorsztori, ez a mostani, múlt héten bejelentett lépés is váratlan volt. A felperesek keresetet nyújtottak be a bank 1994 és 1997 között működő könyvvizsgálói – a Deloitte and Touche (D&T), az Arthur Andersen (AA) és a Prudentia – ellen, az 1998-ig mintegy 170 milliárd forintot elérő veszteség kialakulásában játszott esetleges felelősségük megállapítása végett.
PÉLDA NÉLKÜL. A meglepetés egyfelől érthető, hiszen a bank kritikus életszakaszának e szereplőivel eddig meglehetősen kesztyűs kézzel bántak a hivatalos felügyeleti szervek. Másrészt viszont nem volt még példa rá Magyarországon, hogy kiemelkedően nagy súlyú ügyben egy könyvvizsgálót a bíróság elé citáljanak, s különösképpen támadhatatlannak tűntek a nagytekintélyű Big Five tagjai. A nemzetközi piac tapasztalatai alapján azonban számítani lehetett arra, hogy e téren megtörik a jég, hiszen például az Egyesült Államokban és Angliában a könyvvizsgáló társaságok bevételük több mint 10 százalékát kénytelenek a szolgáltatásukkal kapcsolatos követelések és perek költségére fordítani.
A decemberben benyújtott keresetnek persze voltak olyan előzményei, amelyek utaltak arra, hogy esetleg történhet valami. A mostani kormányzópárt választási győzelmének idején már oly mértékig kilógott a lóláb, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá vált: a problémákat nem lehet tovább takargatni. Ám a Postabankot 1998-ig érintő ügyeknél a pénzintézet működését erősen átszövő politikai szálak miatt sosem lehetett bizonyosat tudni… Tény, hogy 1998 novemberében Sepsey Tamás, a Kormányzati Ellenőrzési Iroda elnöke abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy a Postabankkal kapcsolatos vizsgálatoknak ki kellene terjedniük az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet tevékenységére csakúgy, mint a könyvvizsgálói jelentésekre. A bejelentés közvetlen előzménye vélhetően az volt, hogy az 1997-es esztendőről készült, 13 milliárd forint veszteséget kimutató hivatalos könyvvizsgáló, a D&T után 1998 szeptemberében az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet felkérésére külső szakértőként a KPMG is vizsgálódni kezdett, s riválisával ellentétben úgy találta, hogy az év első félévének végén a banknál katasztrofális méretű, mintegy 140 milliárd forintra rúgó volt a hiány. Nyilvánvalónak látszott, hogy a két szám közötti szakadéknyi különbség nem lehet fél esztendő műve, az új szakértő színrelépésével csupán egy sokáig palástolt veszteségről hullt le lepel. A KPMG-t azután követte az Állami Számvevőszék (ÁSZ), amely 1999 elején publikált jelentése szerint az 1998-cal záruló tíz évre visszamenőleg vizsgálta a bank könyveit. Az ÁSZ képviselője, kendőzetlen véleményének hangot adva, azt közölte a sajtóval, hogy ha a D&T kellő gondossággal és körültekintéssel járt volna el, akkor elutasító záradékkal kellett volna ellátnia a Postabank 1997-ről készült jelentését, ami már egyértelműen utalt arra, hogy a D&T vélhetően súlyos szakmai hibákat követett el.
JÓL ELŐKÉSZÍTVE. Ettől a pillanattól egyértelművé vált: csupán kellő elszántság kérdése, hogy az időközben csaknem 100 százalékos állami tulajdonba került bank könyvvizsgálói ellen indul-e per vagy sem. Vélhetően akkoriban meg is született az elhatározás az illetékesek fejében. Erre utal, hogy a most kezdeményezett eljárásban az állami tulajdonost képviselő Nagy és Trócsányi ügyvédi iroda partnere, Rusznák Tamás közlése szerint közel egy éve folyik a per előkészítése, a könyvvizsgálatra vonatkozó hazai szabályozási környezet, illetve a nemzetközi szakirodalomban fellelhető peres ügyek mélyreható tanulmányozása. (Az élet fintora, hogy az ügyön dolgozó jogászcsapat e tagja néhány évvel ezelőtt – mint bankfelügyeleti elnök – Bokros Lajos pénzügyminiszterrel karöltve a politikai kulisszák mögött sikertelen szélmalomharcot vívott a Postabank elnöki és vezérigazgatói tisztének szétválasztásáért és egy nemzetközi hírű auditor felkéréséért.)
Az ügyvédi iroda képviselője azt hozta lapunk tudomására, hogy a Postabank részvényeseit érő vagyonvesztést és az állam által végrehajtott konszolidáció költségeit szeretnék a perbe vont könyvvizsgálókkal megtéríttetni. A szakma ismerői szerint rendkívül összetett problémát kell majd kibogoznia a bíróságnak. Rusznák Tamás is elismerte például, hogy egyelőre az említett összeg – a tulajdonképpeni perérték – sem határozható meg pontosan, csupán annyi állapítható meg, hogy az valahol 100 és 170 milliárd forint között lehet. Kérdés, miként kezelhető, hogy a rossz minőségű portfóliók értékesítése még folyamatban van.
Kemény dió lesz a könyvvizsgálók konkrét felelősségének kimutatatása is, egyes vélemények szerint a közvetlen felelősség helyett inkább a valós helyzet elkendőzésének vádja merülhet fel, s ezzel kapcsolatosan további dilemma tárgya lehet, hogy a félrevezetett befektetőket ért kár miként forintosítható.
A perbe vont könyvvizsgálók szűkszavú nyilatkozataikban mindössze annyit adtak a nyilvánosság tudtára, hogy munkájuk során kellő gondossággal jártak el. Szakértők szerint ennek megállapításában kulcsszerepe lesz az úgynevezett teljességi nyilatkozatnak – annak a dokumentumnak, amelyben a bank vezetői aláírásukkal tanúsítják, hogy valamenynyi szükséges dokumentumot a könyvvizsgáló rendelkezésére bocsátották, az adatokat nem manipulálták. A D&T korábbi vezetője 1998-ban például azzal érvelt a botrány kirobbanásakor, hogy jóhiszeműen végzett munkával, a teljességi nyilatkozattal együtt átvett dokumentumok alapján jutottak a téves végeredményre. A szakma egyes tekintélyes képviselői viszont az üggyel kapcsolatban úgy foglaltak állást, hogy az érvényes nemzetközi standardok elegendő kapaszkodót nyújtanak a hiteles auditori munkához, s szinte elképzelhetetlen, hogy egy szemet szúróan magas (100 milliárdos) hiány esetén a munkáját alaposan végző könyvvizsgálónak ne tűnjön fel, hogy manipulálták az adatokat.
Várhatóan bonyodalmakat okoz az is, hogy az érintett három könyvvizsgáló ellen egyetemlegesen indult a per. A Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetője, Navracsics Tibor a tulajdonos nevében a Figyelőnek ezt azzal indokolta, hogy egyik perbe fogott auditor által ellenjegyzett jelentés sem felelt meg a valóságnak. Ezzel szemben Kemény Emil, az ÁSZ igazgatóhelyettese úgy nyilatkozott lapunknak, hogy meglepte az Arthur Andersen beperlésének híre, mert vizsgálataik során a társaság munkáját (az 1996-os nem konszolidált kimutatás auditálását) igen korrektnek találták. Szilágyi Judit, az Arthur Andersen partnere ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az ellenük indított kereset villámcsapásként érte őket, hiszen auditori véleményük nagyon erős korlátozásokat tartalmazott úgy a pénzintézeti jelentést, mint a bank működésének fenntarthatóságát illetően. “Túlzott” szigorúságuk miatt vissza is vonták tőlük a könyvvizsgálói megbízást. Az Arthur Andersen éppen ezért arra készül, hogy az ellene indított kereset megszüntetését kérje. Egyesek szerint erre jó esélyei vannak, sőt olyan szélsőséges vélemények is léteznek, miszerint az Arthur Andersen perbe fogását a még mindig jó politikai kapcsolatokkal rendelkező D&T-nek sikerült kieszközölnie, hogy ezzel is elkenje némileg a felelősségét.
PRECEDENS LEHET. Többek szerint nem csupán azért érdemel kitüntetett figyelmet e per, mert a hazai bíróságon szokatlanul nagy kárértékű ügyről van szó, de precedens értéke lehet a könyvvizsgálók felelősségét illetően is. Így aztán különösen érdekes, hogy az érdekeltek közül – nevük elhallgatását kérve – többen is így nyilatkoztak lapunknak az ügy lehetséges végkimeneteléről: jó esélye van a peren kívüli egyezségnek.
