Vasembernek hívják – találó név egy olyan kormányhivatalnoknak, akit inkább tisztelnek, mint szeretnek. Nem beszélve arról, hogy – méltón e ráragasztott névhez – Leszek Balcerowicz életútja valóban a nehéz és népszerűtlen intézkedések vállalásáról szól.
A közel 10 évvel ezelőtti lengyelországi “sokkterápia” atyjaként átfogó és gyökeres átalakulást kényszerített rá a gazdaságra. Ennek ára az volt, hogy a lengyelek többségének a mélybe zuhant az életszínvonala, továbbá megugrott a munkanélküliség, az eredménye viszont egy olyan mértékű stabilitás lett, amely 48 milliárd dollár külföldi befektetést vonzott az országba, s megteremtődtek az 1990-es évek közepén és második felében 7 százalékot is elérő, szédítő iramú gazdasági növekedés alapjai.
A Vasembernek most új feladatköre van: január elsején a jegybank, a Narodowy Bank Polski elnöke lett. A nagy megbecsülésnek örvendő Hanna Gronkiewicz-Waltztól vette át a stafétabotot, utóbbi Londonban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) alelnökeként dolgozik tovább. Az üzleti szereplők többsége jobbára a szigorú monetáris politika híve, éppen ezért örömmel vette a kinevezést. Mind a piac, mind pedig a nemzeti valuta, a zloty nagyot ugrott fölfelé Balcerowicz hivatalba lépésének a hírére. “Kinevezése biztonságérzettel tölt el bennünket” – fogalmaz Miroslaw Gornicki, a BIG Bank Gdanski vezető közgazdásza.
DÖNTŐ SÚLLYAL. Az, amit Balcerowicz kamatügyben lép, évekre meghatározhatja a lengyel gazdaság sorsát. Az ország éveken át kiemelkedő teljestményt nyújtott egy lendületét vesztett régióban, a közelmúltban viszont a jegybank fokozatosan 10 százalék környékére tornászta föl a kamatokat (hogy így tartsa féken az inflációt). Ez megerősítette a zlotyt a külföldi tőzsdéken, a külső befektetők pedig szinte versengtek a kiemelkedő hozamú lengyel államkötvényekért. Csakhogy a magas kamatszinttel járó tetemes költségek, valamint a kormánynak azok az erőfeszítései, hogy lefaragja a költségvetési kiadásokat, alig több mint 3 százalékra szorították le a gazdasági növekedést. Ez pedig nem elegendő ahhoz, hogy csökkenjen a 14 százalékos munkanélküliség. Sőt, a lassú növekedés annak a fejlettégi szintnek az elérését is megnehezíti, amire Lengyelországnak az Európai Unióba való zökkenőmentes belépéshez lenne szüksége.
Hatalmas lesz tehát majd a Balcerowiczra nehezedő nyomás, hogy a kamatok mielőbbi mérséklésével adjon lendületet a növekedésnek. A kormány tagjai például mindent megtennének azért, hogy még az év második felében esedékes parlamenti választások előtt nagyobb teljesítményre sarkallják a gazdaságot és mérsékeljék a munkanélküliséget. Jellemző, hogy még a pénzügyi szigorhoz és szilárd antiinflációs politikához hagyományosan ragaszkodó Nemzetközi Valutaalap (IMF) is azon az állásponton van, hogy a növekedés érdekében meg kell kurtítani a kamatokat.
A baj csak az, hogy egy kamatvágás ismét szabadjára engedheti a még mindig elfogadhatatlanul magas, 9 százalékos inflációt. Egyúttal meggyengítheti a nemzeti valutát, ami még jobban megdrágítaná az importot. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy elszalad a folyó fizetési mérleg hiánya: ez a deficit a bruttó nemzeti össztermék 8,3 százalékára rúgó tavaly márciusi csúcs óta mérséklődött ugyan, de 6,8 százalékkal továbbra is aggasztó mértékű.
LÉPCSŐZETESEN. Szakértők úgy vélik, Balcerowicz akkor fokozhatja leginkább a növekedést annak veszélye nélkül, hogy inflációt gerjeszt, ha lépcsőzetesen viszi lejjebb a kamatlábakat. Amit ők javasolnak, az több egymást követő 1 százalékpontos kamatcsökkentés februártól vagy márciustól kezdődően. Balcerowicz maga egyelőre hallgat – legföljebb annyit lehetett kihúzni belőle, hogy némi kamatmérséklés elképzelhető az idei esztendőben. A Vasembernek olyan keménynek és elszántnak kell lennie, mint még soha, hogy ellenálljon a rá nehezedő nyomásnak.
Leszek Balcerowiczot inkább tisztelik, mint szeretik.Leszek Balcerowiczot inkább tisztelik, mint szeretik.
