– Miért volt szükség a versenytörvény legújabb módosítására decemberben?
– A kelleténél hosszabb eszmélési időszak után, a magyar versenyhatóságnak működésében is hasonlóvá kell válnia az európai országok és az EU versenyfelügyeleti szerveihez. A módosítás ezt a célt szolgálja. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) hatékonyságának növelését az eddigi ügyfeltárási jogosítványok kiterjesztésével és pontosításával kívánták elérni a törvényhozók. A február elején életbe lépő változások arra épülnek, hogy a versenyjog megsértésének gyanúja alapján zajló vizsgálat valójában egy büntetőjogias karakterű eljárás, ennek során a GVH adott esetben nyomozati hatóságként jár el. Ezért fontos, hogy az eddigi lakonikus szabályokat – amelyek úgy tűnt, hogy mindenre lehetőséget adnak a maguk általános megfogalmazásaival, ám mégsem voltak megfelelőek – pontosította a törvényhozás, és egyben a nemzetközi példák szerint meg is erősítette a versenyhatósági fellépést.
– Ez így elég keményen hangzik. Gondolja, hogy a magyar gazdaság szereplői érettek az ilyen eljárásra?
– Attól tartok, hogy a gazdaság szereplői és a GVH számára sincs alternatíva és sok idő sem ahhoz, hogy minderre érettek legyenek. Ahogyan a fejlett világban a versenyszabályozás a gazdasági szereplés egyik alapvető keretfeltételét adja, úgy az ország törekvései fényében nekünk is erre kell törekednünk. Ehhez szükség van jogszabályi, személyi és a működést illető belső változtatásokra, és szerintem tovább kell majd alakítani a magyar versenyhatóság intézményi modelljét is. A mostani módosítással például – és ez engem a Versenytanács elnökeként közelről érint – a Versenytanács tagjai határozott időre kinevezett tisztviselők lesznek, akik időről időre cserélődhetnek, ám a működési függetlenségük továbbra is erős marad. Fontos, hogy lehetőség nyílik a GVH számára fiatal, versenyjogi tapasztalattal rendelkező új munkatársak felvételére. Ugyancsak változást jelent, hogy az eddig egymástól különváló vizsgálati és döntéshozatali szakaszt összhangba hozzuk. Ez azt jelenti, hogy a GVH egész munkáját a határozataiban megjelenítő Versenytanács nem az eljárás utolsó szakaszában találkozik az üggyel.
– Azt értem, hogy a hivatal számára a törvény megteremti az érettséget, de mi a helyzet a cégekkel?
– Azt gondolom, hogy egy jól működő, hatékony versenyhatóságra van igény a vállalkozások részéről is. A GVH lehetőségeit illetően pedig csak a szokásos fáziskéséssel megyünk a fejlettebb országok után. Európában a versenyhivatalok már régóta keményen fellépnek és mindenre kiterjedő vizsgálatot folytatnak le, amelynek része a cég levelezésének, belső dokumentumainak, illetve számítógépes adathordozóinak lefoglalása és kiértékelése. Sőt, indokolt esetben a cég vezetőinek otthonát is átkutatják. Ennél az amerikai hatóságok csak szigorúbban lépnek fel, még titkosszolgálati eszközöket is bevetnek. A magyar versenyjogot illetően az OECD és az EU jelentések egyaránt a vizsgálati eszközök erősítésére bátorítanak. A hazai gazdaság szereplőinek, ideértve a versenyhivatalt is, nincs más választásuk, minthogy alávessék magukat a nemzetközi összehasonlításban is megszokott eljárásnak. Annál is inkább, mert az EU-csatlakozás után Magyarországon is alkalmazni kell a közösségi versenyszabályokat. Ráadásul a brüsszeli törekvések egyre nagyobb szerepet szánnak a nemzeti versenyhatóságoknak, és kikényszerítik a harmonizációjukat. Nem szabad azonban arra gondolni, hogy a versenytörvény önkényes fellépést tenne lehetővé a versenyhatóság számára. Bírói felhatalmazásra lesz szükségünk a váratlan vizsgálati akciókhoz, ennek a fontos garanciának a beépítését a GVH is szorgalmazta.
– A GVH, s azon belül a Versenytanács működése eddig sok szempontból kifogásolható volt, amiben nemcsak a törvény pontatlansága játszott szerepet. Például gyakran felmerült, hogy sokáig “kotlanak” egy ügyön…
– Az eljáró tanácsok az ügyeket határidőre lezárták, nem értek egyet azzal, hogy az eljárások eddig túlságosan sokáig tartottak volna. Sőt, a parlament sincs ezen a véleményen, éppen ezért februártól minden ügytípusban hosszabbodnak a határidők. Kivételt a fúziós ügyek jelentenek, ahol ugyan szintén 120 napra emelkedik az eljárás maximális időtartama, ám az eddigi gyakorlattal szemben kétfázisú eljárást fogunk lefolytatni. Ez azt jelenti, hogy 45 nap után lezárjuk a “tiszta ügyeket”, azokat, amelyekben nyilvánvalóan nem lehet megtagadni az engedélyezést. A második szakaszba csak a bonyolult esetek kerülnek, és ezeknél szükség van a hosszabb eljárásra. Tudom, hogy sokak számára első hallásra nehezen felfogható, miért kell több idő a versenyhivatalnak, de ha alapos munkát akarunk végezni, akkor szükség van ennyi időre. Abban viszont igaza van, hogy a munka minőségén a jelenleg még hatályos törvényi keretek között is lehet javítani. Így például komoly hiányosságnak tartom, hogy a Versenytanács nem kellően kidolgozott indoklással fejezett be néhány fontos ügyet. Én nem tudom elképzelni, hogy egészen részletes indoklás nélkül el lehessen utasítani, vagy feltételhez lehessen kötni egy fúziót, vagy éppen megalapozni az erőfölénnyel való visszaélést. Persze a hangsúly nem a terjedelmen van, hanem az indoklások jobb megalapozottságán és azon, hogy a konkrét eset megoldásához kötődő versenyjogi összefüggéseket a lehető legjobban előre is tudjuk vetíteni.
– Elméleti szakemberként érthető, hogy az indoklásokra nagy súlyt helyez. Nem gondolja ugyanakkor, hogy a társaságoknak az lenne igazán fontos, hogy már az ügy kezdetén tudják, hányadán állnak, vagyis mire számíthatnak?
– A két dolog nem választható el egymástól. A hivatalnak valóban világosan meg kell fogalmaznia álláspontját fontos kérdésekről, és nem csak egy-egy konkrét ügy kapcsán. Azt mondhatnám, hogy proaktívvá kell válnunk és rá kell mozdulnunk olyan kulcskérdésekre, amelyek vélhetően a közeljövő versenyjogi problémáit jelentik majd. Ez alatt azt is értem, hogy ágazati elemzéseket kell készítenünk, amelyek iránymutatást adnak a gazdaság szereplőinek és a kormányzati döntéshozatalnak is arra vonatkozóan, miként látjuk mi a problémákat. A megjelenésünk, a kommunikációnk javításával segíthetjük azt, hogy a Versenytanács előtt megjelenő vállalkozások, illetőleg a közvélemény is jobban ismerje a versenyhatóság álláspontját. A törvénymódosítás szerint közzétehetjük immár a jogalkalmazás során követett szempontjainkat, hasonlóan az EU versenyhatóságához is, formailag ezt a legújabb angol törvényből adaptált közlemény nevű dokumentumban tesszük majd. Az első ilyen közleményt még a tavasszal szeretnénk kidolgozni.
– A GVH-nál tulajdonképpen változást jelent az Ön megjelenése is, hiszen november óta tölti be az elnökhelyettesi és a Versenytanács elnöki posztot. Ebben a nem túl hosszú időszakban nagyobb feltűnést keltett, mint a hivatal bármelyik másik tisztviselője az elmúlt 10 év során. Gondolok itt arra, hogy megmásította a Matávot elmarasztaló versenytanácsi döntést. Szükség volt erre a belépőre?
– Arra volt szükség, hogy egy hibás határozatot megváltoztassak. Emlékezetes, hogy a versenytanács engedélyezte, hogy a Westel a Matáv-csoport tagja legyen, de csak bizonyos feltétellel, hogy ez a mobiltelefon-szolgáltató konkurenseinek ne okozzon versenyhátrányt. A mostani ügyben azt rendelte el a versenytanács határozatában, hogy a Matáv-pontokon, vagyis a Matáv kiskereskedelmi üzlethálózatában köteles a Westel versenytársai termékeit is kínálni. Az indoklás a korábbi határozatra hivatkozott. Abban viszont nem szerepelt a kiskereskedelmi üzletekben kötelező egyenlő elbírálás a konkurensek felé. Utólag pedig nem lehet egy régi határozatban nem fellelhető kötelezettség alapján elrendelni a végrehajtást. Itt is látszik, hogy mekkora a szerepe a pontos indoklásnak.
– Kétségtelenül az Ön GVH-hoz érkezése előtti időpontra datálódik az a két másik tavalyi ügy, amelyekben kívülről úgy látszott, hogy a versenyhivatal politikai nyomásnak engedett. Gondolok itt a Mol benzinár-képzését firtató, még ma is folyó vizsgálatra, valamint a gyógyszerszakma árkartell miatti nyári elmarasztalására. Ön hogyan látja ezeket az eseteket?
– A Molt érintő kérdésekre nem válaszolhatok és azok esetében a hivatalon belül sem teszek semmit, mivel még kinevezésem előtt az olajtársaság külső szakértője voltam versenyjogi kérdésekben. A másik említett esetben sem gondolom, hogy igaza lenne, ami a politikai nyomást illeti. Nem gondolom, hogy a GVH ilyen nyomásnak engedett volna. Az külön kérdés, hogy a hivatal eddigi működése kihasznált-e minden rendelkezésére álló eszközt azokban az esetekben, amikor az állam szabályozóként belefolyt a gazdasági versenybe. E téren a közeljövőben – már csak azért is, hogy precedens teremtődjön – elővesz a versenyhivatal egy szabályozással is összefüggő ügyet, és a lehetősége határáig próbálja vinni a versenytörvény alapján.
– Eddig gyakran számomra fogyasztóvédelmi eseteknek tűnő ügyeket tárgyalt a Versenytanács. Várható e téren is változás?
– Törekvésem szerint, igen. Még 2000-ben is a Versenytanács elé került ügyek 40 százalékát adták az ilyen, döntően kis jelentőségű esetek. Van mozgásterünk eleve ahhoz, hogy jobban megszűrjük az eljárások beindítását. Ám ha az mégis megkezdődött, a Versenytanács hozhat olyan megszüntető határozatot, amely az ügy versenyjogi súlyának hiányára alapoz. Ezt a megközelítést meg kell védenünk a bíróság előtt is.
– Minthogy említette a Mol számára végzett munkáját, felmerül a kérdés: az Ön esetében is igaz, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr?
– Korábban sem voltam rabló, és most sem akarok pandúr lenni.
