Állami támogatási vita az Unióval – Adakozó kedv

Berke Barna, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) jelenlegi elnökhelyettese valószínűleg maga sem gondolta, hogy egy beadványával milyen tartós huzavonát indít el az magyar-uniós kapcsolatokban. Az ELTE nemzetközi magánjogi tanszékének egykori professzora néhány éve az Alkotmánybíróságon (AB) támadta meg azt a kormányrendeletet, amely jogi alapot teremtett volna az állami támogatások engedélyezésére vonatkozó európai uniós (EU) szabályok alkalmazásához.

HALADÉK. Az éles szemű jogtudós beadványában az 1996-os EU-magyar társulási tanácsi határozatot kihirdető kormányrendelet alkotmányellenességének kimondását kérte az AB-től, mert az abban foglaltak szerint Magyarországon közvetlenül kellene alkalmazni az unió versenyjogi szabályait, anélkül, hogy azok előzőleg a belső jog részévé váltak volna. Berke Barna érvelése szerint a társulási megállapodás versenyjogi passzusainak végrehajtási szabályai nem határozzák meg, hogy a közösségi jognak milyen konkrét elveit kell alkalmazni nálunk. Márpedig az országnak ilyenformán nemcsak az uniós versenypolitika írott, hanem olyan íratlan szabályait is minden további nélkül át kellene ültetnie a gyakorlatba, mint amilyen a versenyjogi főigazgatóság és az Európai Bíróság joggyakorlata.

A szakértői beadvány előzményeként az EU és hazánk között aláírt európai (társulási) megállapodás vonatkozó cikkelye az egyezmény 1994-es hatályba lépésétől kezdve jogellenesnek minősítette „a versenyt torzító” állami támogatásokat. A kapcsolatok alapjául szolgáló megállapodás egyik alpontja ugyanakkor az egyezmény első 5 évében keletnémet mintára olyan elmaradott térségnek ismerte el Magyarországot, ahol megengedhető az állami támogatások alkalmazása. A feleknek 3 éven belül társulási tanácsi határozatban kellett meghatározniuk a versenypolitika végrehajtási szervezeti szabályait. Ez 1996-ban meg is történt, ám az Alkotmánybíróság 1998 júniusának végén – az ELTE oktatója által írt beadványnak helyt adva, a fent említett okok miatt – hatályon kívül helyezte a társulási tanács határozatát, azzal, hogy a feleknek új, a magyar alkotmánnyal összhangban lévő végrehajtási szabályokban kell megegyezniük.

TÜRELMETLENÜL. Ennek már két és fél éve, és Brüsszel egyre türelmetlenebbül szemléli, hogy a korrekciós folyamat elhúzódása miatt Magyarországon még mindig hiányzik a társulási megállapodásban foglaltak végrehajtásának jogi háttere. „A probléma nem úgy vetődik fel, hogy adhatunk-e vagy sem állami támogatást, hanem úgy, hogy milyen jogi keretek között adhatunk” – jellemezte a jelenlegi helyzetet egy brüsszeli magyar szakértő. Mivel időközben lejárt az európai megállapodásban az ország különleges helyzetét elismerő 5 éves türelmi időszak, az EU immár azt várja el Budapesttől, hogy a közösségi elvekkel összhangban álló rendszert működtessen az állami támogatások terén. A kormánynak – igazodva az EU-ban alkalmazott gyakorlathoz – előzetesen be kellene jelentenie a hazai versenyhatóságnak, valahányszor az állami büdzséből szándékozik támogatást nyújtani egy-egy vállalatnak. Uniós szakértők szerint ideális esetben a GVH már most, évekkel a csatlakozást megelőzően tájékoztathatná a brüszszeli versenyhatóságot az elé kerülő támogatási ügyekről. A tájékoztatás nem azonos az engedélykéréssel – az utóbbi kötelezettség kizárólag a tagállamokra vonatkozik.

A támogatások ellenőrzésének hazai intézményrendszeréről magyar és brüsszeli szakértők között megoszlanak a vélemények. A Pénzügyminisztériumban (PM) bő egy évvel ezelőtt felállt Támogatásokat Ellenőrző Iroda immár teljes gőzzel működik – mondják a tárcánál. A minisztériumoknak, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nek, a megyei munkaügyi központoknak és a területfejlesztési tanácsoknak a pénzügyi tárcához kell bejelenteniük a pályázati nyerteseket. Az elmúlt évben mintegy 250 támogatási pályázatot, valamint pályázaton kívüli egyedi támogatást – ilyenben részesült például a MÁV – regisztrált az iroda. Ezekről az éves jelentést is elkészítették és elküldték Brüsszelbe. Igaz ugyan – ismerik el a PM-ben -, hogy a pályázaton nyertes vállalatoknak külön nem kell bejelentkezniük, de a Kincstár amúgy is regisztrálja a kifizetéseket, s így a PM-irodában összefutnak a szálak. Az iroda a regisztrálás mellett ellenőrzi a pályázati szabályok betartását, továbbá azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós előírásoknak.

A borgazdaságban érdekelt Hilltop Neszmély Rt. tavaly 33 millió forint ültetvénytelepítési, ugyanekkora gépvásárlási, valamint 100 millió forint exporttámogatásra pályázott – sikerrel. Az ültetvénytelepítési és gépvásárlási támogatásért a pályázatot az agrártárca felügyelete alá tartozó megyei földművelésügyi hivatalhoz, az exporttámogatásokra szólót pedig az Agrárintervenciós Központhoz kellett beadni. Az elbírálás után támogatási szerződést kötöttek az államkincstárral. „A procedúra valójában gördülékenyen megy, bár az egyes támogatási rendeletek gyakran változnak, akár év közben is, ami nehezíti a jelentkezők dolgát” – állítják a cégnél.

GYEREKCIPŐBEN. A hazai hivatalos szervek derűlátása ellenére – uniós vélemények szerint – a magyar támogatásellenőrzés még igencsak gyerekcipőben jár. A gyakorlat még távol áll attól az optimális helyzettől, amelyben egy-egy kormány nem osztogathatja saját kénye és kedve szerint a mannát a kiszemelt vállalatoknak. Márpedig Brüsszel szeme mindent lát, legalábbis mindent, ami az állami támogatások kategóriájába tartozik. Az unió illetékesei az évente két alkalommal összeülő Társulási Tanács fórumán rendszeresen a magyar tárgyalópartnerek orrá alá dörgölik, ha a kormány – megítélésük szerint – indokolatlanul nyújt állami támogatást a gazdasági élet egyik vagy másik szereplőjének.