Elisabeth Guigou foglalkoztatásügyi miniszter a minap közölte: munkahelyteremtés szempontjából a 2000. év volt „az elmúlt évszázad legjobb esztendeje” Franciaországban.#<# Igaz, a karácsony előtti szezonális foglalkoztatási csúcs is közrejátszott abban, hogy egyetlen hónap alatt 40 ezren jutottak munkához, de akkor is tény: az októberi 9,4 százalékról november végére kilenc évi mélypontra, 9,2 százalékra esett az állástalanok aránya, "mindössze" 2,18 millióan voltak munka nélkül. Elemzők szerint ezek alapján akár már 2001 első negyedévében 9 százalék alá szorítható a munkanélküliség. Az ugyan továbbra is közel kétszerese az amerikai rátának, és magasabb, mint az Európai Unió legtöbb tagországában, de már alatta marad például a 9,5 százalékhoz közelítő, és felfelé tartó német mutatónak. A francia munkanélküliség 12,6 százalékkal 1997 júniusában tetőzött, éppen akkor, amikor a szocialista Lionel Jospin elfoglalta a miniszterelnöki széket. Mindezek után nem csoda, hogy a kormányfő büszkén mutatja fel az elért eredményeket. Annál is inkább, mert nem csupán 2001 márciusában várnak sorsdöntő helyhatósági választások Franciaországra, de jövőre az Elysée-palota is megürül, s Jospin indulni készül az államfői székért. A kampányban pedig remek ütőkártya lehet a foglalkoztatási helyzet javítása, amit a kabinet az első perctől kiemelt prioritásként kezel. A nagyvállalatoknál 1999 szeptemberétől – az akalmazottak fizetését érintetlenül hagyva – 39-ről a 35 órára csökkentették a munkahetet, s ezt a rendszert a jövő évtől a kisebb cégekre is kiterjesztik. Emellett ifjúsági foglalkoztatási programokat indítottak be, no és természetesen a segítségükre volt az éves átlagban 3 százalékos gazdasági növekedés. Évente mintegy 400 ezer új munkahelyet teremtettek – tízszer annyit, mint amennyi az 1974 és 1996 közötti időszak éveiben keletkezett. Ez az első eredmény. Már csupán az oktatás és az egészségügy, a nyugdíj- és az adórendszer, valamint a közkiadások eleddig hiába várt reformja van hátra. És a lista még nem is teljes.
