Amennyiben a fogalmat nem pusztán a szűk gazdasági értelemben használjuk, akkor könnyen belátjuk, hogy a globalizáció az emberiség és az emberi társadalmak szinte egyetlen perspektívája, amelynek révén az eszmék, a humanista kultúra, az emberi jogok is világszerte elterjedhetnek.#<# Ily módon a humanista ember vagy megtanul az egész földön emberhez méltó társadalomban, a körülöttünk lévő emberekkel társas viszonyban élni, vagy kizsigereli és elpusztítja önmagát, a világát és az élő természetet: a Glóbuszt. A kérdés tehát az, mit, milyen gazdasági és szociális viszonyokat, milyen eszméket, értékrendet, kommunikációt globalizálunk, hogyan bánunk önmagunkkal és a Glóbusszal.
Világosan látnunk kell, hogy jelenleg a globalizáció hajtóereje az új piacok megszerzése, a tőke szabad áramlásának megvalósítása, a profit növelése. Önmagában azonban ez még nem baj, ha bízunk önmagunkban és képesek vagyunk tenni azért, hogy a piaci liberalizáció uszályába kapaszkodva a humanista eszmék és az emberhez méltó életkörülmények is világszerte elterjedjenek.
Mi a cél? Jelenleg tehát – lássuk be – a globalizáció célja a pénz, a profitnövelés, a fogyasztói társadalom elterjesztése. És azt is el kell ismernünk, hogy a fogyasztói társadalom jelenlegi „fejlődési” iránya mellett a világ ezer sebből vérzik és feltehetőleg a pusztulás felé halad.
De mit tehetünk azért, hogy az ember és az élő természet fönnmaradása legyen a globalizáció célja? Erre a kérdésre persze könnyű azt válaszolni, hogy semmit, mert ki vagyunk szolgáltatva a profithajhász tőkének. Úgy gondolom – és hiszem, velem együtt még sokan mások is -, hogy ez nem így van.
Akármilyen utópisztikusan is hangzik, az egyedi ember kezében van a világ sorsa. Csak rá kell jönnie, hogy mit akar. Az Ószövetségben az áll, ha egy embert megmentesz, a világot mented meg. Ez a megmentett ember legyél először is Te magad – vagy legalább „a hetedik Te magad légy”!
De hogyan válthatod meg önmagad és a világot? Ha értelmes önmegvalósító életet élünk, odafigyelünk önmagunkra és egymásra: tudatosítjuk azt, hogy mi számunkra a fontos, mi az igazi érték, mi az életünk értelme. Akármennyire is tagadjuk, értelmes cél nélkül nem lehet értelmes életet élni: és a pénz, a fogyasztói társadalom nem lehet értelmes cél, legalább is az emberi fejlődés egy bizonyos fokán túl már nem lehet az. Ezért vagyunk most, legalábbis a gazdaságilag fejlett világ nagy részén értékrend-válságban.
A legtöbb ember – ha megkérdezzük, mit akar az élettől – azt válaszolja, hogy boldog szeretne lenni, ez az élete értelme és célja. A boldogság állapotát az ember időnként megérezheti, ajándékként belekóstolhat, de valódi boldogság csak az önmegvalósításban, a kiteljesedett, tudatos életben érhető el. Csak munka után édes a pihenés.
Véleményem szerint a kiteljesedett tudatos életben az embert leginkább az alkotás, a teremtés vágya, a lét öröme (az életművészet), a boldogság vágya (a belefeledkezés), a szeretet vágya (az egységélmény), valamint a hasznos, értelmes élet vágya (a szolgálat, az egységélmény másik aspektusa) motiválja. Az egyes emberben ezek arányai eltolódhatnak, egyes elemek hiányozhatnak, de az értelmes, céltudatos, boldog élethez ezen összetevők egyensúlya szükséges.
KAPCSOLATOK. Az ember, aki értelemmel van megáldva, a lét örömeit is csak akkor tudja élvezni igazán, ha értelmet és célt talál az életében, ha érzi, hogy ő része ennek a csodálatos világnak. Dolga van itt.
Egy francia szociológiai felmérés során 800 diákot kérdeztek meg arról, mi számukra legfontosabb az életben. A megkérdezett egyetemisták közel 90 százaléka nem a pénzt vagy a hatalmat tette az értékrend csúcsára, hanem egy alkotó, értelmes életet.
KAPCSOLATOK. Az emberi értékrendben meghatározó fogalmakat elemezve azt látjuk, hogy ezek többnyire vélt vagy valós emberi kapcsolatokra, viszonylatokra vezethetők vissza. A munka, az alkotás öröme többnyire emberi kapcsolatokon keresztül realizálódik. A siker, a pénz, a hatalom, a társadalmi elismerés, a szórakozás, az öröm, a lelki egyensúly, a szépség élvezete – mind-mind csak emberi kapcsolatokban értelmezhető fogalom. Az életed csak akkor tudod élvezni igazán, ha érzed, hogy értelme van, ha tettél valamit – és ez is emberi kapcsolat!
Világos tehát, hogy a vélt vagy valós emberi értékrend szempontjából meghatározó jelentőségűek az emberi kapcsolatok, és a globalizálandó emberi értékrend ennek tudatosítását jelenti. Mindez az egyén kiteljesedésén alapuló kooperativitásra épül, ahol az ember megvalósíthatja önmagát, s a tiszta emberi kapcsolatok értékrendje szerint, kiteljesedett, tudatos, boldog életet élhet. Ezt a társadalmat Humániának nevezhetnénk.
Humánia egy olyan társadalmi szerződésre épülő együttműködési forma, ahol az emberek kooperatív megoldási módokat érvényesítenek minden olyan helyzetben, ahol a jelenlegi társadalom kompetitív megoldásokat használ (például iskola: osztályzás helyett akkor megyünk tovább a tanagyagban, ha a leckét mindenki érti és így tovább). Humánia emberi értékrendjének globalizálandó célja, hogy a Föld megmeneküljön az ökológiai katasztrófától, az ember és az élő természet kiteljesedjen és megvalósítsa önmagát.
TISZTA KOMMUNIKÁCIÓ. Számos közgazdász azt állítja, hogy az igazságos társadalom fikció, csak működőképes társadalomról érdemes beszélni. Én legalább annyira hiszek az igazságos (egészséges) társadalom megvalósíthatóságában, mint abban, hogy az ember lehet egészséges. Márpedig akkor vagyunk egészségesek, ha szabad az anyag, az energia és az információ áramlása, s a rendszerben tiszta kommunikáció valósul meg.
Az egészséges emberi szervezetben, a sejt-társadalomban mindenki képességei szerint dolgozik, szükségletei szerint részesedik, nagyon magas szinten és tisztán kommunikál, nincs becsapás és verseny – mindenki teszi a dolgát. Ha a központban (az agyban) rend van, ezt az egész rendszer érzékeli, s a lokális zavarokat korrigálni tudja. Az egészséges emberi szervezet analógiájára egy globális igazságos társadalom csak az emberek közötti kooperatív viszony alapján létrejövő – jézusi értelemben vett – kommunisztikus társadalom lehet.
Ha a fejlődésen, az evolúción a természetes kiválasztódást értjük, akkor az evolúció csúcsán a vírus és a baktérium található, mivel ma már az összes élő anyag 75 százaléka vírus, illetve baktérium, és fű, fa, virág, állat, ember csak táptalajt képez a vírusok és baktériumok számára. De ha a fejlődést a kommunikációs képességek szemszögéből vizsgáljuk, akkor már az ember kerül az evolúció csúcsára, mivel inter- és intraperszonálisan is a legmagasabb kommunikációs képességű lény.
A globalizációban rejlő pozitív – ember- és Föld Anya-mentő – lehetőségek egyik legszebb példája az internet, egy eredetileg pusztítást szolgáló szándék humanisztikus átfordulása. Humánia létrejöhet mint egy globális virtuális ország az interneten – a cyberspace-ben: a komputer közötti térben. Az internettel demokratikussá vált az információ: Humániában a szoftver az egyik legfontosabb termék és a pozitív globalizáció legfontosabb eszköze. Humánia ott valósulhat meg, ahol az emberek közötti viszony az önmegvalósításon és a kooperativitáson alapul. Hiszem, hogy Humánia megvalósulhat az információs társadalom képében.
