Nagyban készítik már a 2002-es naptáraikat, folyik a tervezés, a szerkesztés, a szedés, az egyéb előkészítés – avat be a szakma rejtelmeibe Muskát Péter, az Optiform Naptárkészítő Kft. ügyvezető igazgatója. Eközben forgalmuk, a 2001. évi naptárak révén, éppen ezekben a hetekben éri el az idei csúcsot. Termékkatalógusukat szokásosan májusban jelentetik meg, hogy a félév végéig megkapják a legnagyobb megrendeléseket. A cég 1987-ben elsőként jelent meg magántársaságként a hazai piacon, akkor még az Optimum Kisszövetkezet részlegeként (addig csak a Gondolat, a Közgazdasági és Jogi, valamint a Képzőművészeti Kiadónak volt joga naptárat készíteni). A cég agendákat, azaz könyv jellegű naptárakat állít elő: évente 300 ezer darabot, 16 féle típusban, ezen belül egyszerű és exkluzív kivitelben, 7-8 féle színben. A nyomást májusban kezdik, s az íveket raktárban tárolják, amelyekre utólag is rá lehet tenni a megbízók emblémáját, reklámszövegét.
ELŐRE FIZETNEK. A szállítást szeptemberben kezdik, ám a csúcsszezon ebben a szakmában november közepétől december közepéig tart. Következésképp a gyártóknak – saját forrásból és hitelből – előre meg kell finanszírozniuk az előállítás költségeit, amikor még bizonytalan, hogy el tudják-e adni a megtermelt mennyiséget. A régebb óta a piacon lévő cégeknek persze van gyakorlatuk a szükséges mennyiség megítélésében, ha pedig hamarabb kifogy a készletük, egymástól vásárolnak.
A piacon 6-8 éve jelen lévő társaságok – Goma, Kalendart, Krenn és Társa, Optiform, Reálszisztéma – jó néhány stabil ügyfelet tudhatnak magukénak. Az évente mintegy 2,5 millió eladott naptár 70-80 százalékát cégek vásárolják meg reklámajándéknak és saját munkatársaiknak; a legnagyobb megrendelők a bankok, a biztosítók és a gyógyszergyárak. “Megítélésem szerint a piac telített, évek óta stagnál. Időnként megjelenik egy-egy újabb gyártó, de megkapaszkodni nem igen tud” – osztja meg tapasztalatait Látki Péter, az átlagosan 8-10 főt foglalkoztató Krenn és Társa Kft. ügyvezetője. Hozzáteszi: hatalmas a konkurenciaharc, hiszen a gyártók csak egymástól tudnak újabb ügyfeleket elhódítani – ilyen körülmények között egy határidővel történő elcsúszás könnyen a megrendelő elvesztését jelentheti -, ugyanakkor együtt is működnek. Figyelmeztetik például egymást, amikor megjelenik egy vevő a piacon, s irreálisan le akarja nyomni az árakat. “Ha van 30 ezer ívem, de csak a harmadát adtam el, akkor sem szállítom le az árat. A maradékot inkább megesszük, mintsem leértékeljük magunkat” – szögezi le az ügyvezető. A Krenn és Társa évi félmillió naptárt készít – durván fele-fele arányban agendákat és falinaptárakat -, 300-350 millió forint értékben. A csak naptárak gyártásával foglalkozó cégek kevés alkalmazottat tartanak, a tervezés, a grafikai munka egy részét külső munkatársak végzik. A költségek további hányadát a reprodukció, a jogdíjak, a sokszorosítás (nyomda) és a kötészet teszik ki, no meg az alapanyag, a – rendszerint jó minőségű külföldi, például olasz, holland – papír.
Változó kommunikációA Hungária Biztosító azon társaságok közé tartozik, amelyek egyedi tervezésű naptárakat is rendelnek, igaz egyre kevesebbet. Az idén az elmúlt évhez képest harmadával kevesebb ilyen kiadványt vásároltak, s jövőre feltehetően ezt a mennyiséget is csökkentik. “Az ajándékozást egyre inkább az ügyfélkapcsolatok szintjének és közvetlenségének erősítésével, átláthatóbbá tételével váltjuk fel, hiszen ma, amikor telefonon és interneten egyre több minden elintézhető, változtatnunk kell eddigi politikánkon” – indokolja szemléletváltásukat Sípos József kommunikációs igazgató.
Véleménye szerint a kártyanaptárok szolid kedvességnek számítanak, sokan komoly gyűjteményt hoznak létre e lapocskákból, ám a határidőnaplók jelentősége visszaesett, a bővebb funkciójú elektronikus eszközök egyre inkább háttérbe szorítják ezeket. Az asztali naptárakat nem ajándékként célszerű adni, hanem a cég munkatársainak, mert arra alkalmasak, hogy különböző programokat gyorsan feljegyezzenek bennük, s a tárgyalásra érkező partnerekben erősítik a társaság arculatát. Egy jó minőségű falinaptár viszont, amely az otthon vagy a munkahely díszítését is szolgálja, kitűnő ajándék.
STANDARDTÉMÁK. A gyártókat kapcsolatok fűzik a különböző közgyűjteményekhez – Nemzeti Galéria, Szépművészeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum – amelyek ragaszkodnak ahhoz, hogy a reprodukciókat saját fotósuk készítse el. A kiadások egy része – tervezés, grafika, fotó, jogdíj – nem függ a példányszámtól, s 3 ezer darab alatt ritkán kifizetődő naptárt készíteni. Olyan is előfordul – például városképek készítésénél -, hogy a felvételért járó pénzt és a jogdíjat is a fotós kapja. Szerepelnek külföldi múzeumokban található festmények is hazai naptárakban – kedveltek az impresszionisták -, ez a kiadó nemzetközi kapcsolatain múlik. Szükség is van külföldi partnerekre, mert az ilyen naptárakból 1-2 ezer példánynál nem igen fogy el több. A hazai témájú naptárakból Látki Péter szerint azonban már jóval többet, átlagosan 3-10 ezer példányt nyomnak.
A kiadók minden évben új reprodukciókat tartalmazó naptárakat jelentetnek meg, a témájuk azonban standard. Az ország jellegzetességeinek ábrázolása többféle módon – városok, tájak, természeti kincsek, műemlékek, képző- és iparművészeti alkotások, ételek receptekkel -, a megszokottól eltérő témával kísérletezni meglehetősen kockázatos. Egyedi falinaptárak is készülnek, de ritka az ilyen megrendelés, évente 30-40 cég igényel kifejezetten a számára tervezett kiadványt.
ÁTLÁTHATATLAN VISZONYOK. Valent János, a falinaptárakat gyártó, s ebben piacvezető Goma Rt. vezetője viszont azt kifogásolja, hogy a megrendelő cégek inkább az Alpokat bemutató naptárakat küldenek ki külföldi partnereiknek, semmint a nemzeti parkjainkat, a magyar pusztát, kastélyainkat, képzőművészetünket népszerűsítő kiadványokat. A szakember csodálkozik azon, hogy még az állami szektorból – például a Külügyminisztériumból – sem mutatkozik komoly igény ilyen naptárakra.
“Ennek ellenére továbbra is gyártani fogjuk a magyar festészet megismertetését segítő kiadványainkat. A magyar piacra jellemző, hogy minden nyomda és kiadó próbálkozik naptárkiadással és eladással, amely még átláthatatlanabbá teszi az itthoni, bonyolult viszonyokat. Németországban a gyártó már januárban tudja, hogy miből mennyit ad el, megtervezheti az évet. Az is óriási probléma, hogy a kisebb naptárkiadók idehaza már novemberben klimaxosak lesznek, mert megijednek, hogy nem tudják eladni a készleteiket, s a szezon kellős közepén leértékelnek. Ezzel pedig hozzászoktatják a vevőket arra, hogy kivárjanak, s december elején leárazott naptárakhoz jussanak” – sorolja a gondokat Valent János. A részvénytársaság díszcsomagolás, képeslap, szalvéta és iskolaszerek gyártásával is foglalkozik.
Bertalan János, a Képesbolt Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. tulajdonosa arról számolt be, hogy ma már bizományba kapják az árut, nincs tehát nagy kockázatuk. Náluk majdnem egész évben vásárolnak naptárakat, a jelenlegi főszezonban akkora forgalmat bonyolítanak e cikkekből, mint amekkora egy átlagos hónapban a bolt egész bevétele.
