Egy kihalással fenyegetett faj védelmében a jövőben nem szolgálnak fel cápauszony-levest és a ragadozóhalból készített más ínyencségeket az Európai Parlament éttermében. A marhahúsról viszont – ha a következő hetekben tovább terjed a fogyasztókat már hatalmába kerítő hisztéria – saját egészségük védelmében kell majd lemondaniuk a legendásan jól tartott euroképviselőknek.
Németországtól Portugáliáig az utca embere már megvonta bizalmát a marhahústól, amióta az Európai Unió (EU) olyan tagországaiban is felütötte fejét a kór, amelyeket eddig teljesen mentesnek hittek az agy szivacsos sorvadásához vezető, emberre is veszedelmes betegségtől. Németországban, Spanyolországban és más, a pánik által legújabban sújtott országokban az áruházláncok 40-50 százalékkal kevesebb marhahúst adnak el, mint korábban. De még a BSE-kórtól közvetlenül nem érintett északi tagállamokban is 5-20 százalékkal csökkent az eladás. “A fogyasztás meredekebb visszaesése miatt sokkal aggasztóbbnak látszik a helyzet, mint 1996-ban, amikor Nagy-Britanniában kitört a járvány” – mondta a Figyelőnek Kosztasz Golfidisz, az agrártermelők egyik legnagyobb európai érdekképviseleti szervezetének (COPA) szakértője. A szigetországi marhaválság csúcspontján “csak” 15-20 százalékkal csökkent a kereslet a kontinens nyugati felében a kérődzők húsa iránt. Az akkori helyzethez képest Golfidisz szerint most abból a szempontból is kedvezőtlen a változás, hogy általában is csökkenő félben van a húsfogyasztás. Négy éve a sertés- és baromfihús vásárlásának növekedése némiképp ellensúlyozta a veszteségeket, ám a mostani krízis minden korábbinál jobban felerősíteni látszik a húshagyó kedvet. Brüsszel becslései szerint a következő egy évben körülbelül 10 százalékkal hanyatlik majd a marhahús iránti kereslet. Ez az egész EU viszonylatában várhatóan 625 ezer tonnás fogyasztás-visszaesést okozhat.
A COPA szakértője szerint ilyen körülmények között csak drasztikus intézkedésekkel lehet helyreállítani a megrendült fogyasztói bizalmat. Az agrártermelők érdekeit képviselő szervezetek messzemenően támogatják az Európai Bizottság javaslatait, amelyek egymástól eltérő nemzeti intézkedések helyett egységes európai akcióban látják a megoldást. Franz Fischler EU-agrárbiztos egyebek mellett az intervenciós felvásárlások elindításával igyekszik enyhíteni a marhaágazat szorult helyzetén. A közösségi agrárpolitika (CAP) szabályai szerint az EU felvásárolja a gazdáktól a készleteket, ha a piaci árak az előre rögzített intervenciós árszint 80 százaléka alá esnek.
A mechanizmust utoljára a brit marhaválság idején alkalmazták. Bár a marhaágazatnál az élőállat és a nyers hús piaci árai már közel járnak ehhez a határhoz, egyelőre nem csökkentek vészesen, aminek Kosztasz Golfidisz szerint egyszerűen az az oka, hogy a vágóhídra szánt állatokat visszatartották a farmokon.
Az idő azonban egyre jobban sürget a piaci kereslet mesterséges gerjesztésére. Ezt a célt szolgálja Fischlernek az a terve, hogy a bizottság inkább megsemmisíti a 30 hónaposnál idősebb, vágóhídra kerülő állatok egy részének húsát, semmint az ennél költségesebbnek ítélt raktározást válassza. Brüsszel a megsemmisítés költségeit 100 ezer tonnánként 140 millió euróra becsüli, míg ugyanekkora mennyiség bizonytalan idejű raktározása akár 290 millió eurójába is belekerülhet az európai adófizetőknek. Az akció akkor is jelentős többletkiadásokat okozna az éves szinten 40 milliárd euró körüli közösségi agrárbüdzsének, ha – miként az a tervekben is szerepel – a költségek 30 százalékát a tagállamok fedeznék. Az unió végrehajtó testülete emellett 60 százalékról 80 százalékra emelte fel a marhahústermelők által előre lehívható támogatás (az úgynevezett marhaprémium) felső határát. Az uniónak azonban ennél is sokkal több pénzébe kerülhet a marhaágazat problémáinak orvoslása, ha a vártnál lassabban áll helyre a kereslet. Kosztasz Golfidisz nem tartja valószínűnek, hogy a BSE-kórtól való félelem megnyitná az utat más, a betegségtől eddig mentes országok unióba irányuló exportjának felfuttatása előtt. Magyarország egyébként az idén teljesen kihasználta a több mint 10 ezer tonnás marhahúskvótáját, ám az unió új keletű gondjaiból a szakértők szerint legfeljebb a magyar sertéstenyésztők profitálhatnak, akik néhány hónap óta vámmentesen szállíthatnak a közösségbe.
A határokat szemlátomást egyre kevésbé ismerő kergemarhakór a szarvasmarha-tenyésztők mellett az állati eredetű takarmányok (hús- és csontliszt) gyártóit érinti a legérzékenyebben. Különösen annak fényében, hogy az Európai Bizottság hat hónapos próbaidőre a BSE-kórokozójának továbbításában tudományos vélemények szerint főszerepet játszó hús- és csontliszt teljes betiltását javasolta a tagállamok lapzártánk idején összeülő mezőgazdasági minisztereinek. Az EU-ban jelenleg évente mintegy 3 millió tonna állati eredetű takarmányt állítanak elő, ebből félmillió tonnát exportálnak. A készletek megsemmisítése durván 3 milliárd euróba kerül majd az uniónak, az állati eredetű takarmányok előállítására szakosodott iparnak pedig várhatóan 1,5 milliárd eurós veszteséget kell elkönyvelnie. Az EU a kieső takarmánymennyiséget a növényi eredetű takarmányok (mindenekelőtt az olajos magvak) termelésének növelésével pótolhatja – az uniónak ezen a téren bőven vannak kihasználatlan kapacitásai.
Az EU-nak a közösségi agrárpolitika reformjában – mint azt a minap a marhaválság legújabb áldozatának számító Németország kancellárja, Gerhard Schröder is sürgette – folytatnia kell az évekkel ezelőtt megkezdett utat egy környezetkímélő, a vidéki életmóddal nagyobb harmóniában lévő, mégis versenyképesebb, mesterséges eszközökkel nem agyontámogatott mezőgazdasági modell létrehozására. “Mivel a piac ennél már nem hajlandó többet fizetni a termékekért, a jövőben az adófizetőknek kell magukra vállalniuk a mezőgazdaság eltartásának terhét” – mutat rá egy lehetséges fejlődési irányra a COPA szakértője.
