Gazdaság

IPARI VÁMSZABAD TERÜLETEK – Elvesznek a réven?

Nincs végleges döntés a vámszabad területeken működő cégek sorsáról, félő azonban, hogy jelenlegi kedvezményeik többségéről le kell mondaniuk.

Azokon a vámszabad területeken, ahol termelés és nem raktározás folyik, a csomagoló sor a vámosok számára az utolsó ellenőrzési pont. Ott még megtekinthetik, hogy valóban a címkén feltüntetett termék került-e a dobozokba. Onnantól kezdve a pénzügyőrök már csak raklapokkal, címkékkel és okmányokkal találkoznak.

Ez azonban sokáig már nem marad így: a vámszabad területek napjai meg vannak számlálva, s az ott működő cégek már előre rettegnek az uniós csatlakozástól. Az idevágó magyar szabályozás ugyanis jelenleg nem felel meg az Európai Unió (EU) gyakorlatának, mivel az ilyennek minősített területre bevitt termelőeszközök mentesülnek a vám- és az áfa-fizetési kötelezettség alól. Ráadásul a vámszabad területen működő társaságok könyvelésüket devizában is vezethetik, így ki tudják védeni az árfolyam-ingadozásokból adódó esetleges veszteségeiket.

A korábbi elképzelésekkel ellentétben (Figyelő, 1999/43. szám) a mostani kormányzati álláspont szerint az EU-csatlakozás előtt nem szűnik meg ez a multik által kedvelt lehetőség (a számok is utalnak az aránytalanságokra, hiszen az EU 15 tagállamában jelenleg 30 ipari vámszabad terület működik, míg Magyarországon mintegy 110). “A kedvezményeket azonban csak a csatlakozás időpontjáig kínálhatjuk a befektetőknek” – mondja Beszteri Sára, a Pénzügyminisztérium (PM) vám- és forgalmi adó főosztályának vezetője. Azt követően a gazdasági vámeljárásokra vonatkozó jogszabályok lesznek az irányadók. Mivel az itt megtelepedett cégek akkor már az EU belső piacán termelnek majd, csak azok a vámszabad területek maradhatnak meg, ahol az importból előállított termékeket nem uniós országok piacára exportálják.

A váltást – s ez jó hír az érintetteknek – nem egyik pillanatról a másikra rendelik majd el. “Az integráció után egyéves átmeneti, technikai időszak áll majd rendelkezésre, hogy a gazdasági vámeljárásokhoz szükséges engedélyeket megújítsák a vámhatóságnál” – mondja a PM főosztályvezetője. Ennek ellenére nehéz helyzetben vannak az illetékes tárcák (gazdasági, külügyi és a pénzügyi): nekik ugyanis úgy kell a keserű pirulát lenyeletni a multinacionális befektetőkkel, hogy egyszerre képviselik Magyarország érdekeit, s tartják szem előtt az EU követelményeit. Ráadásul ezalatt a vámterületen – tehát a hagyományosan – tevékenykedő és az exportban egyre kisebb szerepet játszó gyártók évek óta sérelmezik, hogy a jelenlegi szabályozás versenytorzító a számukra, mert termékeik áfa-kötelesek.

Komoly problémát jelent majd az áttérésnél, hogy mi lesz a termelőeszközök sorsa; e kérdésről még nincs végleges döntés. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy nem fillérekről van szó. Noha az erre vonatkozó nyilvántartás a cégeknél rendkívül eltérő, ezen eszközök bevallott összértéke meghaladja a 200 milliárd forintot. Ennek vám- és áfa-vonzatát kellene megfizetniük a cégeknek a belföldiesítés során. Ez az 50 milliárd forint körüli – hozzávetőleg 160 millió dolláros – összeg egyes gyártókat távozásra késztethet.

A PM elképzelései szerint a lehetséges forgatókönyvek közül a vállalatoknak a legrosszabb verzióra kell felkészülniük. Számítaniuk kell arra, hogy a termelőeszközök belföldiesítése során nem kell majd a vámfizetési kötelezettségeiknek eleget tenniük, az import utáni általános forgalmi adót viszont be kell fizetniük a költségvetésnek. Ezt később ugyanakkor visszaigényelhetik az adóhatóságtól. “A 0 százalékos vámtétellel történő vámkezelés elfogadható, az áfa megfizetése viszont likviditási gondot okozhat a cégeknek” – véli Fekete Attila, a Sony Hungária Kft. menedzsere. Gazdaságilag még akkor sem szerencsés ez a megoldás, hogyha a termelőeszközök amortizációját is figyelembe veszik majd az adó megállapításakor. A Sony esetében milliárdos nagyságrendű lenne a kincstár számára ilyen címen befizetendő összeg. A társaság már most nyugat-európai piacokra termel, így az integrációt követően várhatóan felszámolja majd a vámszabad területét.

Az Opel Hungary Kft. beruházásai 1992 óta elérték a 760 millió német márkát. Ha a termelőeszközök amortizációját nem vesszük figyelembe, akkor a legrosszabb esetben több mint 25 milliárd forintot kell majd befizetnie (és utóbb visszaigényelnie). Herkli Gyula vámügyi vezető szerint ezért olyan megoldást kell találni, ami nem érinti hátrányosan a külföldi cégeket a vámszabad területi státus megszüntetésekor. Nem beszélve arról, hogy az átállás technikai lebonyolítása elég nagy terhet ró majd nemcsak a vámigazgatásra, hanem az érintett cégekre is.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik