Nem csalatkoznak, akik a premiert követően immár jóval kevesebb szöveghibával megjelenített Übü királyt megtekintik az Új Színházban. Az örök emberi ostobaságról, bujaságról és falánkságról szóló abszurd tanmese ugyanis merőben más tanulságok levonására késztet, mint a jelenlegi interpretációval minőségben összemérhető hajdani Katona József Színház-beli előadás. Az akkor nagyon is helyénvaló européer megközelítés idejétmúltnak tűnhetett Kiss Csaba rendező számára, ami már önmagában is abszurd kronológiai helyzet. Ám ahogyan kiperegnek a már jól ismert tirádák az élete egyik legjobbját alakító Gáspár Sándor száján, a nézőnek az a kellemetlen érzése támad, hogy ezek a szövegek valamiképpen a hazai politikai és gazdasági élet szereplőinek acsarkodását idézik fel. A magyar Übü immár nem ügyel a sallangokra, nem játssza el, hogy gondolkodik. Ha kell, kilóra megveszi a színházat is, úgyhogy addig örüljünk, amíg élvezhetjük Bánsági Ildikó buja horkantásait, Derzsi János és Nagy Mari trágyadombon virágzó tragikomikumát, Berzsenyi Krisztina tévés kvízjátékok világát idéző díszleteit és jelmezeit. –
