Tartogassunk még dicsérő szavakat Jack Welchnek. A General Electric Co. elnök-vezérigazgatói posztját 20 esztendő után otthagyni készülő Welch ugyanis minden eddiginél jobb munkát kíván végezni: megszállottan keresi saját utódát. Ezt tartotta a legfontosabb feladatának már 1991-ben is, amikor megfogadta, nap mint nap ezen dolgozik majd. “Amióta az eszemet tudom, mindig erről beszélt” – mondja Walter B. Wriston, a Citicorp korábbi vezérigazgatója, aki közel három évtizeden át volt a GE igazgatóságának tagja.
Az elmúlt évben e folyamat felgyorsult. A GE igazgatósági tagjait Welch arra biztatta, hogy kísérjék figyelemmel azokat a társaságokat, amelyeket az utódlási versenyben leginkább esélyes menedzserek vezetnek. Ő pedig a GE legfontosabb cégeinek vezetőiből igyekezett kipaszírozni, hogy szerintük ki legyen a konszern következő vezérigazgatója. Júniusban három “döntős” (lásd portréinkat) vezette GE-érdekeltségnél ambiciózus munkatársakat nevezett ki a második számú vezetői posztra, így a nagy váltás bejelentése nyomán az érintett leányvállalatnál gyorsan végre lehet majd hajtani a helycserét.
Ez nagyon is jellemző Welchre, aki mindig egy lépéssel a történések előtt jár. Aki a nyereség kiemelkedő növekedésével évről évre ámulatba ejti a Wall Streetet, s aki a GE tőzsdei értékét – azóta, hogy átvette a vezetést – 13 milliárd dollárról 560 milliárdra tornászta fel. Ahogy azonban a vége felé közeledik az utódlási szappanopera, óhatatlanul felmerül a kérdés: Tegyük fel, hogy sikerül megtalálni a megfelelő személyt, azonban nem fogja-e agyonnyomni a felelősségtudat? Amint egy San Franciscó-i befektetési bank, a Robertson Stephens alapítója, Sanford C. Robertson megjegyzi: “Ki akarhat Jack Welch utódja lenni? Ez a létező legkeményebb kihívás”.
Welch úgy festi le az elkövetkező hetekben megnevezendő utódját, mint egy kiváló váltócsapat utolsó futóját, aki óriási előnnyel veszi át a stafétabotot. “Ez nem forradalom. Növekedésről és kockázatvállalásról van szó” – magyarázta egy áprilisi interjúban a Prudential Securities elemzőjének. “Ezt a dolgot már majdhogynem képtelenség fokozni, annyira nagy és erőteljes.” A GE következő vezetőjének mindazonáltal kell majd néhány kemény döntést hoznia: hová összpontosítsák az erőforrásokat, mely kevésbé jól teljesítő tevékenységektől váljanak meg? Előfordulhat, hogy búcsút kell inteni a hajdani főtevékenységnek, az elektromos készülékek gyártásának.
A majdani vezérigazgató számára ennél is ijesztőbb kihívás azonban, miként dolgozhat nap mint nap egy már-már istenként tisztelt előd árnyékában. Welch ugyanis jó néhány szakértő szerint az elmúlt évszázad két legjobb menedzserének egyike. (A másiknak Alfred P. Sloan Jr.-t tartják, aki 1923-tól 1956-ig állt a General Motors élén.) A ragyogó pénzügyi teljesítmény mögött is az húzódik meg, hogy kiválóan tudja ösztönözni a munkatársait. Akár kritikaként, akár pedig dicséretként fogalmazódnak meg, kézzel írott feljegyzései nagy adag adrenalinként hatnak minden egyes nap a társaságra, s ez állandó mozgásban tartja a GE-t. “Számomra az a legnagyobb feladat, hogy tudassam az emberekkel, miként érzünk irántuk – nyilatkozta a Prudential elemzőjének -, meg kell nekik mondani, hogy szereted őket, és aztán fenéken kell őket billenteni, ha nem végzik el a munkájukat. Tudni kell őket gyakran megölelni, de seggbe rúgni is.”
AZ UTÓDLÁS ESÉLYESEI. Az egyik feltételezés szerint – a GE-nél is ezt a véleményt vallják – a 20 év elteltével a Welch-féle gyakorlat teljesen beivódott a társaság vérkeringésébe. “Vajon el tud vezetni egyetlen ember egy ezermilliárd dolláros vállalkozást?” – elmélkedik a GE egy korábbi igazgatója, aki ma már saját céget visz. “Valószínűleg nem. Úgy vélem, hogy az új vezető egy teljesen más modellel áll majd elő, és sokkal inkább a csapatmunkára épít majd.”
Mások korántsem ilyen bizonyosak ebben, és óvnak attól, hogy alulértékeljük egy erőteljes vezető szerepét, bármily összetett legyen is a szervezet. “Az talán nem kíván különleges, egyedi képességet, hogy a feltörő ötletek tömegéből kiválasszuk, melyikre érdemes odafigyelni?” – kérdezi Jeanne G. Terrile, a Merrill Lynch elemzője, hozzátéve, hogy a vállalatvezetés szerves részét képezi a “kikényszerítés, sőt a félelemkeltés”, ezekre pedig igenis szükség van. Majd felveti: “Ha manapság a GE-nél annak nincs is kockázata, hogy miként vigyék tovább az ügyeket, az inspiráció elvesztésének kockázata mindenképp fennáll”.
December elejére Welch várhatóan bejelenti, hogy a három – jelenleg a GE-csoport egy-egy cégét vezető – jelölt közül ki veheti fel az ő óriási kabátját. A GE-t belülről ismerő szakértők, valamint több fejvadász szerint is a legfőbb esélyes Jeffrey R. Immelt, a Medical Systems 44 éves vezetője, aki kivételes vezetői képeségekkel rendelkezik. Befutó lehet még az 51 éves James McNerney Jr., aki kulcspozíciókat töltött be a vállalatcsoporton belül, most éppen az Aircraft Engines divíziót vezeti. Versenyben lévőnek tekintik még az az 52 esztendős Robert L. Nardellit is, aki azzal került pályázók e szűk körébe, hogy a Power Systemsnél, azaz a motorgyártó üzletágnál, elképesztően sikerrel fordulatot hajtott végre.
TÖMEGVONZÁS. Akárki lesz is a befutó, az új feladat összetettségében bizonyosan nagyságrendi ugrást jelent majd a számára. Welch 1981 áprilisában ült bele a vezérigazgatói székbe, s a GE forgalma az akkori 27,9 milliárd dollárról ez év végére várhatóan 130 milliárdra fut fel. Ez pedig az Egyesült Államok GDP-jének közel 2 százaléka. A GE több mint 100 országban van jelen, alkalmazottainak létszáma 340 ezer, termékeinek és szolgáltatásainak skálája pedig zavarba ejtően széles – a mozdonyoktól a befektetési alapokig terjed.
Az elmúlt évtized alatt, amikor a Wall Street megkeserítette a legtöbb nagyvállalat életét, a GE szinte folyamatosan szárnyalt. Welchnek ugyanis sikerült előnyére fordítania a vállalat hatalmas méreteit. A zsákutcákból – mint amilyenbe a kilencvenes évek közepén tévedt a társaság, amikor a gázturbinák területén terjeszkedett, noha ilyesmit akkoriban senki nem tett – éppen azzal sikerült kivezetnie a céget, hogy sok lábon állt. Ez a befolyás a vállalatfelvásárlásoknál is javára vált, segített ugyanis elfedni a nyilvánvaló hibákat. Csak tavaly 134 céget vett a GE, közel 17 milliárd dollár összértékben. Welch nem látja okát, hogy ez távozása után másképp legyen. “Ez a társaság egy ennél 50 százalékkal összetettebb és 100 százalékkal nagyobb ťtestetŤ is elbír.”
Ám idővel még Welchből is kifogyhattak volna a vállalat egyre nagyobb tempójú gyarapodásához vezető ötletek. Ebből pedig az következik, hogy a vállalat egyes darabjait esetleg le kell választani vagy pedig menedzselésükre kell új módokat találni. “Nincs rá példa a történelemben, hogy egy ekkora méretű társaságot hogyan lehet hatékonyan vezetni” – mondja James C. Collins, a vállalati kultúráról szóló Built to Last című könyv társszerzője.
A majdani vezérnek mindenesetre lesz némi ideje saját csapata megszilárdítására. Ez abból adódik, hogy Welch – mint ahogy elődje, Reginald H. Jones is – az utódlás kérdését lóversenyként fogja fel. A két “vesztes” nagy valószínűséggel elhagyja a céget, amint befutót hirdetnek, s várhatóan velük tart még néhány irányukban elkötelezett menedzser is, azaz mindenképpen eltart majd egy darabig, amíg ismét teljessé válik a csapat.
A jelöltek egyike sem egy Jack-klón, s ez akár jó is lehet. “Jack félelmetes figura – mondja a GE egyik korábbi igazgatója -, ha azt mondja ugorj, te ugrasz. Jeff teljesen más stílusú, ami gyors ritmusú, internet központú korunknak jobban megfelelhet.” Immelt arról ismert, hogy a hangsúlyt a csapatmunkára helyezi: gyorsan összehívható specialisták csoportjával oldja meg a feladatokat.
Az új “fiú” úgy veszi majd át a céget, hogy az teljesítményének csúcsán áll. A GE 1975 harmadik negyedéve óta minden egyes három hónap után növekvő profitról ad számot. Ennek az üteménél is gyorsabban nő ráadásul az egy részvényre jutó nyereség, amely 1998-ban 14 százalékkal, 1999-ben 15-tel lett nagyobb, az idén pedig várhatóan 18 százalékkal gyarapodik. A részvények árfolyama 57 dollár körül jár, közel az ötvenszeresén a GE egy részvényre jutó nyereségének. Ezt a szorzót – amely több mint a háromszorosa egy átlagos pénzügyi szolgáltató teljesítményének – az elemzők egészen elképesztőnek tartják egy, a nyereségének 41 százalékát pénzügyi szolgáltatásokból kitermelő vállalat esetében. “A részvényen van egy bizonyos Welch-felár” – értékeli Gary C. Wendt, a GE Capital Service korábbi vezetője, aki jelenleg a Consecót irányítja. (Még az ugyancsak biztosításokat és befektetési alapok jegyeit értékesítő American International Group is csupán 38-as szorzóval dicsekedhet, pedig ez az a cég, amely egy másik igen nagyra értékelt menedzser, Maurice R. “Hank” Greenberg vezetése alatt áll.) A legtöbb elemző úgy véli, a GE-részvények nagyobb árfolyamesés nélkül ússzák meg Welch távozását – részben persze azért, mert Welch igencsak felsrófolta a várakozásokat az elkövetkező két év profitnövekedését illetően.
ÁLLANDÓ MENLEVÉL. Hogy Welch hogyan csinálja? A siker titka javarészt a GE Capitalben rejlik, amely minden lehetséges pénzügyi üzletágban jelen van a kisvállalkozás-finanszírozástól az ingatlanügyekig és a lízingig. A pénzügyi oldal számos lehetőséget kínál arra, hogy a nyere-ség alakulását időszakról időszakra “egyenletessé tegyék”. “Ebben az évben például a gépjármű- és a vasútikocsi-lízing gyengébb eredményeit a GE Equity internetes vállalkozásokban lévő befektetései ellensúlyozzák” – mondja a Merrill Lynch már idézett elemzője. Más hibák is becsúsztak, de Welchnek a korábbi sikerek ismeretében mindent elnéznek. Az utód nem rendelkezik majd ilyen felhalmozott tőkével. Amennyiben hibákkal indít, legyenek azok bármily kicsinyek, nagynak fognak minősülni – figyelmeztet egy elemző. Ilyen hatalmas portfólió mozgatása során számtalan kelepce leselkedik. A legtöbb üzletág nagyon is ciklikus az eredményeit illetően: a Power Systems például a kilencvenes évek közepén, a gázalapú erőművek iránti kereslet megugrása előtt kifejezetten “bicegett”. Bizonyos pénzügyi szolgáltatások pedig nagyon érzékenyek a gazdasági folyamatokra. Maga Welch is aggodalmának adott hangot a világ részvénypiacának alakulását illetően, amennyiben egyetlen botlás is letörheti az ügyfelek bizalmát, ami pedig teljes befékezéshez vezethet.
NETES MEGTAKARÍTÁSOK. Mi az, amit leépíthetnek? Elemzői berkekben úgy vélik, hogy az elmúlt évben nagy nehézségeken átesett készülékgyártó divízió többé már aligha szerepel a GE 20 legjobb cége között. Vagy az új “söprű” talán majd az NBC leválasztásával kezdi? A kritikák szerint e céggel Welch különösen bizonyítani szeretett volna, márpedig a média világában is felgyorsult konszolidációs folyamat ismeretében a részvényesek számára talán nagyobb hasznot hajtana, ha az NBC-t egy nagyobb szórakoztatóipari vállalathoz kapcsolnák.
A feltörekvő projektek közül Welch legutóbbi kezdeményezései, mint amilyen az e-business is, még gyermekcipőben járnak, s mint ilyenek, új bevételekkel vagy megtakarítási lehetőségekkel kecsegtetnek. A GE az idén beszerzéseinek mintegy 15 százalékát bonyolítja majd le a világhálón, de ez is 500 millió dollárra becsült megtakarítást eredményez. Az internet egyúttal új lehetőségeket teremt a saját termékek értéknövelt forgalmazásához. Egy példa: a GE-rendszerek segítségével ma a CT szkennerek vagy motorok használói online módon ellenőrizhetik berendezéseik teljesítményét, és azt egyúttal a világhálón össze is vethetik más berendezésekével. Az effajta innováció pedig alapvető fontosságú, ha a GE folytatni akarja az értékesítésében nyomon követhető fordulatot: ma bevételeinek közel 75 százaléka a szolgáltatásokból származik, míg 1980-ban 85 százaléknyi még az ipari cégeitől eredt.
Welchet már távozása előtt az “utódtervezés” pápájává szentelték. És valóban, a GE új vezére minden bizonnyal lesz annyira felkészült, mint az ominózus sarokiroda eddigi lakói. A részvényeseknek nem kell majd azzal tölteni az idejüket, hogy a siker – a részvény szorzókban és eredmény jelentésekben kifejezett – nagyságát méricskéljék. A valódi vizsga évek múltán következhet el: vajon visszasírják-e majd a Jack Welch nevével fémjelzett 20 bőséges esztendőt, avagy az utódot áldják majd a maga sikeres 20 évéért.
W. JAMES MCNERNEY JR. 51 éves, tanulmányait a Yale-en és a Harvardon végezte. Az utóbbi évtizedben öt nagy GE-vállalatnál fordult meg elnökként, jelenleg a GE Aircraft Engines elnök-vezérigazgatója. Fő erőssége a csapatépítés, de sokan tartják róla, hogy nem elég karizmatikus személyiség. Az esélyeit azonban nem szabad lekicsinyelni – óvnak mások -, mivel kiváló a kapcsolat közte és Jack Welch között.
ROBERT L. NARDELLI,
52 éves, a Western Illinois Universityn, majd a University of Louisville-en tanult. Már apja is a GE alkalmazottja volt. Jelenlegi pozícióját – a GE Power Systems vezérigazgatója – a felkéréstől számított négy napon belül el is foglalta. Előnyei között hihetetlen munkabírását, az ügyfelekkel fenntartott kiváló kapcsolatait citálják, továbbá azt, hogy a kitűzött eredményt mindig eléri. Többen hiányolják belőle viszont a stratégiai gondolkodás képességét.
JEFFREY R. IMMELT 44 éves, a Harvardon szerzett MBA fokozatot, jelenleg a GE Medical Services elnök-vezérigazgatója. Családi háttere is szorosan kapcsolódik a GE-hez, apja a GE Aircraft Engines menedzsere volt, feleségét a GE Plasticsnél ismerte meg. Főként vezetői stílusát és a vállalatfelvásárlásoknál szerzett gazdag tapasztalatát írják a javára, hiányossága viszont, hogy sosem dolgozott a pénzügyi szolgáltatások területén.
