Hónapokig tartó pangás után szeptember 8-án váratlanul újra megélénkült a forgalom a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT). A fellendülés hátterében álló eseményeket a piac meglehetősen pesszimistán értékeli: többek úgy sejtik, hogy a szálakat mozgató Gazprom egy írországi bejegyzésű cégen, a Millfordon keresztül a magyar vegyipari vertikum, a BorsodChem, a TVK, végső soron pedig a Mol megszerzésére készül (Figyelő, 2000/37. szám). Ugyanakkor az is tény, hogy az agresszív tranzakció végre életet lehelt a hónapok óta mozdulatlan hazai értékpapírpiacba. Nagy kérdés, hogy e lendület meddig tart.
Mélyen alulmúlva az 1997-1998-as, olykor 30-40 milliárd forintot is elérő napi forgalmat, a pesti parkett az elmúlt hetekben 2,7 milliárdos forgalmával negatív rekordot állított fel. Mi az oka annak, hogy a befektetők ilyen látványosan elfordulnak a néhány éve még a világ egyik legjobb teljesítményét nyújtó tőzsdétől? Magyarázható-e ez kizárólag a nyári uborkaszezonnal, vagy esetleg azoknak a megfigyelőknek van igazuk, akik a magyar tőzsde agóniájáról beszélnek?
KEDVEZŐTLEN KÖRNYEZET. Az okok sokrétűek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni például, hogy az elmúlt fél évben a világ meghatározó tőkepiacain, így Amerikában is szűk tartományban mozogtak a tőzsdeindexek. “Ennek elsődleges oka az volt, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed sorozatos kamatemeléseivel folyamatosan nyomás alatt tartotta az árfolyamokat” – értékeli a korábbi helyzetet Ludányi Csaba, a K&H Alapkezelő Rt. vezérigazgatója. Az amerikai kamatemelések hatására a befektetési alapok portfólióikban az amerikainál kockázatosabbnak ítélt fejlődő piacok, köztük Magyarország súlyát, is csökkentették portfóliókban. “Ráadásul a külföldi alapok előzőleg túlsúlyozták a magyar részvényeket” – mutat rá Várkonyi Gergely, az ING Londonban dolgozó magyar elemzője. Ezt az is igazolja, hogy a Magyar Nemzeti Bank kimutatása szerint a hazai részvények 80 százaléka külföldi befektetők kezében volt június végén, részesedésük azonban azóta látványosan csökkent.
A visszahúzódó külföldi alapok helyére pedig egyelőre senki nem lép. A kép csalóka, a statisztika ugyan a magyar befektetők lassú térnyerését mutatja, de ez nem párosul az aktivitásuk, azaz az általuk generált forgalom növekedésével. A hazai befektetők passzivitása több tényezővel is magyarázható. Egy részük az 1998-as orosz válság, illetve az azt követő rendkívül hektikus árfolyammozgásokkal járó bukások következtében távozott a tőzsdéről. De a krízis után csökkent a kockázatos tőkeáttételes határidős ügyletek és a lombardhitellel fedezett részvényvásárlások lehetősége is, ami ugyancsak a forgalom visszaeséséhez vezetett. Ráadásul 1998 második felétől a mind élénkebb ingatlanpiac a jelentősebb tőkével rendelkező befektetők számára alternatív és kevésbé kockázatosnak tűnő befektetési lehetőséget is kínált. A műkincspiacon ugyanebben az időben kezdődő felfutás is hasonló hatással járt.
Ludányi Csaba szerint a közeljövőben nem várható, hogy a tendencia megforduljon, s az ingatlanpiacról visszaáramoljanak a pénzek a tőkepiacra. Annak ellenben már van realitása, hogy hosszabb távon a jelenleg bankbetétben pihenő forintok egy része, ami a háztartási megtakarítások több mint felét teszi ki, a nagyobb kockázatot rejtő, de hosszú távon magasabb hozammal is kecsegtető részvénypiacra kerüljön.
ÖSSZETETT KÉP. Mind összetettebb kép rajzolódik a tőzsde megítélését illetően. Nem javították például a befektetők hazai tőzsdéről alkotott véleményét a kormányzat nyár eleji, áremeléseket korlátozó döntései. A már említett, jelenleg folyó cégfelvásárlást sokan éppen a kormány gázárakkal kapcsolatos döntésével hozzák összefüggésbe, ami nemcsak a Mol-részvények kurzusára, hanem az egész hazai részvénypiac megítélésére kedvezőtlenül hatott, így a magyar részvények nemzetközi összehasonlításban jelentősen alulértékeltté váltak. Arra, hogy így a cégek potenciális felvásárlási célponttá válhatnak, elemzők már a nyáron felhívták a figyelmet. Hasonló véleményt képvisel Kun Zsuzsanna, a CA IB vezető elemzője is, aki szerint egyértelmű, hogy az ilyen akciókat az alacsony árak bátorítják. A vegyipar konszolidációjáról – azaz a Mol és a két ágazati cég szorosabb együttműködéséről, esetleg közös irányításáról – a szakértők ugyan mint előbb-utóbb elkerülhetetlen eseményről beszélnek, de a befolyásoló tulajdonos személye és az, hogy a három társaság egyáltalán tőzsdei cég marad-e, korántsem mindegy a pesti börze jövője szempontjából. Persze “pesti börzén” itt a magyar gazdaságot reprezentáló, nyilvánosan forgó és a magyar befektetők által könnyen hozzáférhető társaságok összességét értjük, nem pedig a BÉT-et, mint intézményt. Hiszen a tőzsde esetleges jövőbeli fúziója nem járna együtt a magyar tőzsdei cégek eltűnésével (az európai koncentrációs folyamatról lásd külön írásunkat), ezzel szemben a nyilvános társaságok sorozatos felvásárlása és tőzsdéről történő kivezetése magának a pesti börzének a megszűnéséhez vezetne. Felvásárlások amúgy nemcsak a vegyiparban zajlanak, hiszen a Pick mögött is meghatározó tulajdonos jelent meg a közelmúltban, s a Danubiusban is növelte részesedését a már eddig is legnagyobb, de nem többségi tulajdonos – tájékoztat Kun Zsuzsanna.
A nyugati tőzsdéken – ellentétben a magyar gyakorlattal – a hasonló felvásárlási akciók általában áremelkedést indítanak el. “Az eltérő itteni tapasztalatok a kisebbségi érdekeket kevéssé védő törvényi szabályozás számlájára írhatók” – véli Spencer Jakab, a Credit Suisse First Boston (CSFB) elemzője. Az angolszász országokban például már 5 százalékos részesedést is be kell jelenteni, s minden további egy százalékpontos növekedést is jelezni kell, míg a magyar törvények csak 25 százalékos tulajdonhányadnál írnak elő bejelentési kötelezettséget.
KEVÉS A RÉSZVÉNY. Azt a megállapítást, hogy a tőzsdén kevés érdekes részvény forog, egyetlen szakértő sem vitatja. A pangásért egyes vélemények szerint a BÉT stratégiája is hibáztatható, ugyanis az 1996-1997-es felfutás idején több milliárdos szoftverfejlesztést határoztak el, miközben elhanyagolták a termékfejlesztést. Nem fordítottak kellő figyelmet arra, hogy meggyőzzenek potenciális kibocsátókat a tőzsdei megjelenés előnyeiről, illetve nem tettek megfelelő lépéseket abba az irányba, hogy a BÉT-et regionális tőzsdévé fejlesszék. Simor András, a BÉT elnöke csak részben ért egyet ezekkel a megállapításokkal. Úgy véli, a potenciális kibocsátók meggyőzése és a tőzsdei bevezetések lebonyolítása a brókercégek feladata, és elsősorban azok is profitálnak belőle. Mint elmondta, az 1997-es bumm idején volt egyszerre 10-20 tőzsdei bevezetés iránt érdeklődő cég is, azonban az orosz válság, illetve az utóbbi két év sorozatos visszaesései és a megnövekedett volatilitás hatására ezeknek a társaságoknak a nagy része más megoldást keresett a forrásszerzéshez: szakmai befektetőt vagy kockázati tőkét vont be. Az utóbbi két évben a befektetők érdeklődése pedig még inkább a nagyobb cégek felé fordult, így a közepes vállalatok sajnálatosan kikerültek a figyelem középpontjából. “Noha immár a negyedik éve tart a gazdasági növekedés, még nincsenek olyan sikersztorik, amelyek a tőzsdei megjelenésben csúcsosodhatnának ki” – mondja a K&H Alapkezelő már idézett vezetője.
“A BÉT-en regionális összehasonlításban is alacsony a hazai befektetők aktivitása” – ad további magyarázatot a forgalom visszaesésére Simor András. Szakértők szerint az utóbbi időben a hazai intézményi és lakossági befektetők, valamint a rövid távra játszó spekulánsok forgalma is visszaesett. Ez utóbbiak egy része még az orosz válság alatt “vérzett el”, márpedig minden tőzsdén a rövid távú spekulánsok a forgalom katalizátorai. Hátrányosan érintette a nyugdíjalapok tőzsdei fellépését a nyugdíjbefizetésekből a magánnyugdíjpénztárakba áramló összegek 6 százalékos szinten történő befagyasztása is. De nem használ a tőzsdének a nyugdíjpénztárak jelenlegi konzervatív – 90 százalékban állampapírokba fektető – gyakorlata sem. Simor András ezen a téren a nem túl távoli jövőben változást vár, hiszen kizárólag csökkenő reálhozamú államkötvénybe fektetve nem lehet versenyképes hozamot elérni.
Taktikailag elhibázott és rosszul időzített lépésnek ítéli viszont a tőzsdeelnök a részvénypiaci nyereség megadóztatását, akkor, amikor a megtakarítások amúgy sem nőnek a korábbi mértékben, és a tőzsde nem szerepel kiválóan, magyarul inkább taszítja, mint vonzza a befektetőket.
Konkurenciát jelentenek a ma már legálisan és egyre könnyebben hozzáférhető külföldi papírok is. Kérdés az is, milyen hatással lesz a forgalomra a Newex néven induló bécsi tőzsde, amelynek célja, hogy külföldi befektetők számára egy helyen hozzáférhetővé tegye a közép- és kelet-európai részvényeket (lásd külön írásunkat). Szakértők rámutatnak: az, hogy a külföldiek melyik piacon bonyolítják le vásárlásaikat, a tranzakció költségétől és az elszámolás gyorsaságától függ. Simor András szerint a BÉT e tekintetben eddig is képes volt felvenni a versenyt a bécsi tőzsdével.
BIZALOMHIÁNY. Hogy mi várható a közeljövőben a magyar részvénypiacon? Spencer Jakab, a CSFB elemzője óvatosan optimista, amire, mint mondja, a viszonylag jól alakuló makrogazdasági adatok és a tőzsdei cégek féléves eredményei adnak okot. A befektetői bizalom azonban hiánycikk a politikának túlságosan is kitett magyar tőzsdén. Az adott pillanatra jellemző folyamatokat sokszor szinte állandóként érzékelő befektetői hangulat az elmúlt időszakban negatív volt a részvényeket illetően. Ennek legfőbb okát az elemzők többsége a politikai jellegű kockázatok megnövekedésében látja, miközben a makrogazdasági adatokat nagyrészt szintén jónak, a cégek eredménynövekedési kilátásait többnyire kedvezőnek ítélik. Valószínűleg hangulatuk függvényében értékelik a befektetők a Moody’s napokban kelt közleményét is, miszerint legújjabb elemzések végeredménye Magyarország besorolásának javítása lehet. Amennyiben a kormány változtat a tőkepiaccal kapcsolatos hozzáállásán, az javítaná a hangulatot, és a következő 6-12 hónapban számottevő növekedés is elképzelhető volna a “pesti börzén”. Természetesen sok függ attól is, hogy élő papírok maradnak-e a befektetők által eddig kedvelt vegyipari cégek részvényei, illetve milyen lesz a nemzetközi tőzsdék atmoszférája a következő időszakban. Egyesek szerint optimizmusra adhat okot, hogy egy differenciált gázáremelés lehetőségének körüljárásával körvonalazódni látszik a Mol és a kormány közötti egyezség. Ezúttal a nemzetközi sajtó is a hazai tőzsde segítségére sietett: a néhány héttel ezelőtt kelt, meglehetősen kritikus hangvételű, főként a gazdasági életbe illetéktelenül beavatkozó politikát bíráló Financial Times-cikk után a The Wall Street Journal Europe most a magyar részvények vásárlása mellett érvel hasábjain, utalva a papírok alulértékeltségére, a stabil gazdaságra, a közelgő uniós csatlakozásra és a hazai vállalati fúziókra.
