– ez az Orbán Viktorra vonatkozó fenti kijelentés nem a Figyelő szerkesztőségének véleményét tükrözi, hanem a múlt héten tartott Economist konferencia levezető elnökének szavait adja vissza. A világ legtekintélyesebb gazdasági hetilapja által rendezett budapesti konferencián a kormányfő személyes tulajdonságai is terítékre kerültek. Mondhatni jobb híján – felszólalást ugyanis a mintegy száz vállalatvezető hiába várt tőle.
A tanácskozásról nemcsak a miniszterelnök, de a gazdasági és a pénzügyminiszter is távol maradt. Sőt, azoknak is csalódniuk kellett, akik a kinyomtatott program szerinti előadásokat várták. Stumpf István kancelláriaminiszter és Sík Zoltán informatikai kormánybiztos ugyanis váratlanul egyaránt a beosztottjait küldte el a tanácskozásra. A kormányzati mundér igencsak megtépázott becsületét csupán Martonyi János külügyminiszter védte meg, ebbéli “dolgát” azonban tovább nehezítette, hogy Fónagy János miniszterelnökségi államtitkár a 2001-2002-es költségvetési prioritásokról friss adatokkal teletűzdelt, de a külföldi beruházók számára jobbára érdektelen – példának okáért a falugazdász-hálózat előnyeit ecsetelő – előadást tartott.
Ezen kínos, s racionális megfontolásokkal aligha indokolható történések után különösen felemelő érzés volt hallani, hogy a magyar gazdaság állapotát és a befektetői klímát az itt megtelepedett, a nemzeti össztermék bő harmadát előállító multik vezetői többnyire igen kedvezőnek ítélték.
Miként kerülhetett sor azonban arra, hogy a publikum Orbán Viktor tulajdonságairól hallhasson az Economist interpretálásában? Nos, a magyar miniszterelnök, indokolva távolmaradását, állítólag azt üzente az Economist munkatársának, hogy ő ugyan olvassa a brit hetilapot, de nem szereti.
A magyar miniszterelnök kommunikációs stratégiájáról értekezni felesleges szócséplés lett volna az Economist-konferencián. A külföldi befektetők ugyanis ma már ismerik – jóllehet sokszor nem szeretik – az itteni politikai viszonyokat. –
