Közeledik augusztus 20-a, ami sokak számára ma már egyet jelent a Szent István-napját megkoronázó budapesti tűzijátékkal. Azt azonban feltehetően kevesen tudják, hogy a lőport feltaláló kínaiak azt először nem harcászati célokra, hanem rakéták és tűzijátékszerek készítésére használták, s már az időszámítás előtti harmadik században tűzokádó sárkányos ünnepségeken alkalmazták.
A robbanóanyagok polgárivá szelídülése valószínűleg a karácsony ünnepélyesebbé tételével, a gyertyával és a csillagszóróval kezdődött. Európában az ünnepi tűzijátékok szokása a XVI. század elejétől terjedt el. A tüzes látványosságok viszont ma is a Távol-Keleten a legnépszerűbbek. Japánban négyezer éves múltra tekint vissza a tűzművészek ünnepe. A tartományok ünnepein nemzeti tűzművészek versenyeznek olyan maguk kreálta tűzképekkel, mint például a Méhecske a cseresznyéskertben. Olaszországban augusztusban van a legnagyobb keletje az efféle látványosságnak, Málta szigetén pedig annyira kedvelt a szórakozásnak ez a fajtája, hogy szinte a hétköznapok része. Portugáliában a tűzijáté- kok évadja a kora őszi nagy vallási ünnepek ideje, az égi parádét a földön szikraesőt okádó bikamaszkos alakok fokozzák. Angliában a legnagyobb ilyen eseményre november 5-én kerül sor, annak emlékére, hogy 1605-ben Guy Fawkes sikertelenül próbálta felrobbantani a parlamenttel együtt I. Jakab királyt.
Augusztus utolsó hetében egyébként Hamburgban adnak találkozót egymásnak a nagy pirotechnikai vállalatok. Naponta más és más cég mutatja be tudományát, s mérettetik meg a szakmai rangot is jelentő seregszemlén. A helyszín nem véletlen: a német pirotechnikai szövetség (VPI) becslése szerint a német polgárok évente mintegy 160 millió márkát költenek pirotechnikai termékekre. A hozzávetőleg 4 ezer embert foglalkoztató látványipar 5 ezer márka felett már komplett – lézerrel, zenével kombinált – programokat kínál: az idei sláger az egyetlen gombnyomásra induló, többféle technológiát használó úgynevezett kombiprogram, amelyet számítógép irányít és harmonizál. –
