Háromszor annyiba kerül az új találmáinyok levédetése Európában, mint Japánban, s majdnem ötször többe, mint az Egyesült Államokban. Egyebek mellett ez az oka annak, hogy noha vélhetően semmivel sincs kevesebb kreatív elme az EU-ban, mint Amerikában vagy az ázsiai szigetországban, a legtöbb technológiai újítást mégis az utóbbi két helyen szentesítik.
CSODASZER? Az Európai Bizottság a már három évtizede napirenden lévő közösségi szabadalom létrehozásában véli felfedezni azt a csodaszert, amely lehetővé tenné a kutatási eredmények eddiginél sokkal nagyobb mértékű hasznosítását. Az új szabadalmi eljárási rend nagy segítségére lenne Európának azon terve megvalósításában is, hogy tíz év múlva a versenyképesség terén maga mögött hagyja a ma sok szempontból mintának tekintett Egyesült Államokat.
Egy átlagos, az unió több tagállamában is érvényes szabadalomért jelenleg csaknem 50 ezer eurót kell leszurkolni; ennek 25-30 százalékát a fordítás költségei teszik ki (lásd a táblázatot). A bizottság napokban ismertetett javaslata a fordítási költségeket 2200 euróra csökkentené, elhárítva az egyik legnagyobb akadályt a piacképes ötletek érvényesülése előtt. A megtakarítás kulcsa, hogy a jövőben – a közösségi szabadalom bevezetését 2001 végére tervezik – csak egyetlen uniós munkanyelvre (angolra, franciára vagy németre) kellene lefordítani a találmányokkal kapcsolatos összes dokumentációt. Ezzel szemben az EU-tagországok által még 1973-ban aláírt Európai Szabadalmi Konvenció (más néven Müncheni Konvenció) szerint a tagállamok csak akkor kötelesek elismerni egy-egy szabadalmat, ha azt az ország hivatalos nyelvére előzőleg lefordították. Eszerint ha valaki mind a 15 tagállamban be szeretné biztosítani találmányát, a hatályos szabályozás szerint mind a 11 hivatalos nyelvre le kell fordíttatnia azt.
Az európai szabadalmat eredetileg azért hozták létre, hogy a kérvényezőknek ne kelljen elfáradniuk külön-külön minden ország hatóságához. Az Európai Szabadalmi Irodán (EPO) kívül jelenleg nemzeti szabadalmi hivatalok és a – több mint 100 állam által aláírt – Szabadalmi Együttműködési Egyezménynél is lehet kérvényezni a papírt, amely maximum 20 éves exkluzív jogot ad tulajdonosának a találmány kereskedelmi hasznosítására.
Az EPO-hoz csak tavaly 122 ezer kérelem futott be, amelyek benyújtása és a szabadalom kiadása között átlagosan 3-4 esztendő telik el. A Münchenben kiadott okmány azonban – az Európai Bizottság által javasolttól eltérően – nem érvényes automatikusan az egész unió területén, és inkább a nemzeti szabadalmak amolyan csokorba kötésével ér fel. További hátránya a majdani közösségi igazoláshoz képest, hogy vitás ügyek esetén az egyes országok bíróságai hivatottak igazságot tenni. A jogi eljárások különbözősége miatt azonban nincs kizárva, hogy ugyanabban az ügyben országonként más és más ítélet születik.
AZ EGYSÉG FELÉ. Brüsszel elképzelése szerint a szabadalmak megsértésére és érvényességére vonatkozó panaszokat ezentúl a luxemburgi székhelyű Európai Bíróságon belül létrehozandó jogi testület bírálná el. A közösségi szabadalom kibocsátása viszont a Münchenben lévő EPO hatásköre maradna, amely így három különböző típusú (nemzeti, európai és közösségi) szabadalom kiadására lenne jogosult. A bizottság mostani javaslata betetőzi azt a három évtizedes folyamatot, amely egy egységes európai szabadalom létrehozására irányult. Az 1973-as Müncheni Konvencióhoz az unión kívüli államok közül Svájc, Monaco, Liechtenstein és Ciprus csatlakozott. Az EU tagjai az 1975-ben aláírt Luxemburgi Konvencióban már egy ízben kísérletet tettek a közösségi szabadalom bevezetésére, teljesen azonban sohasem ratifikálták a megállapodást.
A legújabb próbálkozásnak több esélye lehet, hiszen szerves része a márciusban elfogadott és utóbb néhány hete a portugáliai Feirában megerősített “lisszaboni csomagnak”, amelyben a tizenötök meghirdették az Új Gazdaságba való áttérés átfogó stratégiáját. Ebben az internetes forradalom mellett az elektronikus kereskedelemnek éppúgy helye van, mint az innováció ösztönzésének, amelyben nem elhanyagolható szerep juthat a jelenleginél sokkal olcsóbb szabadalmaknak.
