Immár hivatalossá vált Ausztria részéről az a vétó-fenyegetés, amelyet eddig csak Jörg Haider, Karintia szélsőjobboldali Szabadság-párti tartományfőnöke hangoztatott. Népszavazás dönt ugyanis arról, hogy a lakosság felhatalmazza-e a kormányt arra: az uniós döntéshozatal során “minden lehetséges eszköz igénybevételével” érvényesítse az osztrák érdekeket. Ez nem egyéb, mint utalás arra, hogy Ausztria hozzájárulása nélkül aligha hozható egyhangú döntés például az intézményi reformokról, ami nélkül viszont késik a keleti bővítés.
FELMÉRÉSEK. “Ausztriának nem érdeke a bővítés megtorpedózása” – hangsúlyozta ennek ellenére számos alkalommal Wolfgang Schüssel kancellár. A megnyilatkozás mögött gazdasági hatástanulmányok által alátámasztott érvek rejlenek. Igaz, Haider is felmérésekre hivatkozik, amikor inkább az átmeneti időszakokat és megszorításokat emeli ki az általa nagy fenntartással szemlélt folyamattal kapcsolatban.
Az utóbbi hónapok egyik legjelentősebb hatásvizsgálata az volt, amelyet Ausztria EU-nagykövete juttatott el a szabad személyforgalom fejezetének tárgyalása előtt az Európai Bizottsághoz (Figyelő, 2000/21. szám). A dokumentumban osztrák külügyminisztériumi szakértők azt fogalmazták meg, hogy Ausztria helyzete földrajzi adottságai miatt lényegesen különbözik az unió többi országáétól, s munkaerőpiacára a liberalizálás nagyobb nyomást gyakorolhat, mint a többiekére.
A kormány arra számít, hogy 2005-ben a szlovákiai bérek az ausztriainak a 15-25 százalékát érik el, s ettől – fűzik hozzá – a cseh és a magyar bérkülönbség sem nagyon tér majd el. Egy minapi felmérés szerint 700 ezer cseh, lengyel, szlovák és magyar jelezte migrációs szándékát, akik közül 150 ezer Ausztriát tekinti célországnak. Továbbá a csatlakozás utáni első öt évben Ausztria 110 ezer, tíz év alatt pedig akár 200 ezer ingázóra számíthat. A probléma súlyát jelzi, hogy az osztrák munkaerő 77 százaléka él olyan határ menti körzetben, amelyet a szomszédos országokból könnyű elérni. Egy másik hatástanulmány, a tekintélyes Bécsi Gazdaságkutató Intézeté (Wifo) ugyanakkor mindössze 24 ezres számmal kalkulál abban az esetben, ha a munkaerő szabad áramlása 2005-től valóra válik.
A munkaerő problémája korántsem csak a néppárti-szabadságpárti kormány számára kiemelt téma. Sőt, a náluk is elkötelezettebb szakszervezetek és más érdekvédelmi szervezetek – amelyek vezetői lényegében osztják a kormány fent ismertetett tanulmányának alapelveit – jelentős nyomást gyakorolnak a kabinetre. Fritz Verzetnitsch, az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) elnöke több nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy maga is elégedetlen azzal az “engedékenységgel”, ahogyan Brüsszel ezt a kérdést kezeli. A szakszervezeti vezető hiányolja a megfelelő megoldási javaslatokat a bérkülönbségek csökkentésére, másrészt nagyobb támogatást követel a tagjelöltek határ közeli régióinak. Ausztria mindeddig nem tudott megnyugtató megoldási javaslattal előállni. Csak annyi bizonyos, hogy valamilyen korlátozásra, átmeneti időszakra igényt tartanak majd. Sokan máris a spanyol példát emlegetik, amikor hét évben szabták meg (végül csak hat esztendőig tartott) azt az átmeneti időszakot, amely alatt az ibériaiaknak, miután tagok lettek, munkavállalási engedélyt kellett kérniük más tagállamokban.
MORÁLIS OKOK. A független gazdaságkutatók elemzései eltérnek e sémától. Jan Stankovsky, a Wifo közép- és kelet-európai szakértője legújabb tanulmányában azt mutatja ki, hogy Ausztria a többi EU-országnál nagyobb haszonélvezője lesz a szomszédos országok csatlakozásának. Stankovsky azért sem osztja a kormány véleményét, mert szerinte a vitás kérdéseket – a bérkülönbséget, a szociális ellátottság színvonalának eltérését, s a munkaerőpiac megnyitását – semmiképpen sem lehet megoldani hosszú átmeneti időszakokkal. A kutató morális okokat is említ: nem ildomos rákényszeríteni a teljes EU-jog esetenként hátrányos azonnali átvételét az érintett országokra, s eközben távol tartani őket a tagságból fakadó előnyöktől. Szerinte inkább kontingenseket kell megszabni, amelyek védelmet nyújtanak a túlzott munkaerő-beáramlással szemben.
A közép- és kelet-európai országok számára az osztrák gazdasági előnyök a Wifo szerint nyilvánvalóak. Ausztria Magyarországon a negyedik, Csehországban a harmadik legnagyobb külföldi beruházó. A keletre irányuló osztrák áru- és szolgáltatásexport értéke 25 milliárd schillinggel nagyobb, mint az onnan érkező behozatalé. Ez a tendencia pedig várhatóan fenn is marad, hiszen a csatlakozó országok élén állók – Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovénia – idei gazdasági növekedését átlagosan 3,7 százalékra becsülik (2001-ben 4 százalékra), miközben Ausztria előreláthatóan az idén 3,1 százalékos, jövőre 2,7 százalékos GDP-gyarapodásra számít.
HIÁNY LESZ? Nem kevés azoknak a kormány aggályaival teljesen ellentmondó – ugyancsak tudományos igényű – előrejelzéseknek a száma sem, amelyek szerint egyenesen munkaerő-hiány fenyegeti az országot. Nem most azonnal, hanem “csak” 2005-től: ettől kezdve kevés kvalifikált munkaerő lesz Ausztriában. 2010-től pedig az általános munkaerő-hiány lesz majd a legfőbb akadálya a gazdaság növekedésének.
A munkaerő szabad áramlásán kívül a bővítéssel kapcsolatban elsősorban a mezőgazdaság témája foglalkozatja a legtöbb szakembert Ausztriában, de szó esik arról is: a környezetvédelem alacsony szintje komoly gondot okozhat. Wilhelm Molterer osztrák mezőgazdasági miniszter hajlik Franz Fischlernek, az EU agrárügyekben illetékes osztrák főbiztosának álláspontjára, és a csatlakozni kívánók számára ugyanolyan közvetlen támogatást tart szükségesnek, mint amilyenben a jelenlegi tagállamok részesülnek. Molterer csakis egyenlő bánásmódot tud elképzelni, jóllehet ennek bevezetését fokozatosan képzeli el. Ez a már bent lévő országok gazdáinak egyre csökkenő, míg az új tagállamok farmereinek egyre növekvő szubvenciót jelentene. Másfelől a miniszter a közép- és kelet-európaiakra vonatkozó kvótarendszert is elengedhetetlennek tartja. Ellenkező esetben az új tagok elárasztanák agrártermékeikkel az EU piacát – véli a néppárti miniszter.
Ausztriában politikusok és kutatók azon mesterkednek, miként lehet az ellentmondásos hatástanulmányokból egyirányú következtetést levonni. Igen vagy nem a bővítésre – ez a kérdés. Is-is nem létezik.
