Szokatlan egységfrontba tömörült a Soimogy megyei pártelit: a szocialistáktól a kisgazdákig terjedő spektrumban a májusi rendkívüli közgyűlésen a többség arra szavazott, hogy a megye adja el a legnagyobb önkormányzati cégben, a Siotourban meglévő többségi részesedését. A társaság 13 kempinget, 4 nyaralótelepet és 2 szállodát működtet, 1 milliárd forintnyi jegyzett és 1,8 milliárd forintos saját tőkével bír. A képviselők között persze maradtak nézeteltérések, de azok ezúttal nem a politikai hadállások mentén húzódtak. A Figyelő kérdésére válaszolva a többséget adó koalí-ció tagjai, a Fidesz-MPP, az FKgP és a Somogyért Egyesület csúcsvezetői nagyjából ugyanazokkal az érvekkel támogatták a hányatott sorsú turisztikai cég privatizációját, mint az ellenzéki szocialisták prominensei.
KETTŐSÉG. Most még kívánatos a menyasszony, holnap pedig már nem biztos, hogy az lesz” – festette le a helyzetet a megyei közgyűlés elnöke, Gyenesei István, aki szerint a cég ugyan még évről évre nyereséget termel (lásd a grafikont), de nem tartható tovább az a kettőség, ami az önkormányzati tulajdonlásból adódik. A megye egyrészt persze érdekelt abban, hogy a társasága mind nagyobb nyereséget termeljen, hiszen az osztalékot így az intézményrendszer működtetésére fordíthatja, de ahhoz már nem fűződik érdeke, hogy a megtermelt profit legalább egy részét visszaforgassa a vállalkozásba, arra pedig végképp képtelen, hogy a Siotour fejlesztésére jelentős összegeket költsön. Immár másodszor fordult elő: hogy amikor jelentősebb, 100 milliós nagyságrendű hasznot hozott a cég, a profitot teljes egészében kifizették osztalékként.
Márpedig a cég valósággal szomjazik a friss tőkére. Nyolc évvel ezelőtti részvénytársasággá alakulása óta voltak olyan évek, amikor az árbevétel nominálisan is csökkent. A forgalom háromnegyedét adó, sajátszálláshely-értékesítés ugyan hasznot hozott és bővült, de tartós volt a visszaszorulás azokon a területeken, amelyeken korábban piacvezető volt a déli parton: így a fizetővendéglátás-közvetítésben éppúgy, mint az ajándéktárgyak értékesítésében vagy a valutaváltásban. Ráadásul fejlesztések hiányában fennáll annak veszélye, hogy alapüzletágában is felgyorsul a piacvesztés: a jórészt a hetvenes-nyolcvanas években épített szálláshelyek felújítás híján egyre rosszabb minősítést kapnak a nemzetközi irodáktól.
“Az eredmények sokszor csak látszólagosak voltak, jórészt az ingatlanértékesítésből, vagyis a vagyonfeléléséből származtak. S semmi esély sem volt arra, hogy privatizáció nélkül valami is változna a cégnél” – érvel a megyei közgyűlés elnöke. Mindehhez a céget jól ismerő, névtelenséget kérő szakértők azt is hozzáteszik, hogy a Siotour mindig a politikai bizalmi emberek menedéke volt, akik nem biztos, hogy egyúttal jó menedzserek is voltak. Idegenforgalmi szakértők azt is megjegyzik azonban, hogy a fejlesztésekkel a befektetett pénz többszöröse hozható ki a cégből: a nagy értékű ingatlanok olyan potenciált jelentenek, amelyek bármelyik befektető számára vonzóak lehetnek. Feltéve ha számol azzal, hogy minimum 2 milliárd forintot kell költeni fejlesztésekre, s alaposan szélesíteni kell a cég kínálatát. A rövid szezon miatt ugyanis lassú “öngyilkosság”, hogy a Siotour képtelen a hűvösebb napokra is vonzó lehetőségeket kínálni.
ZIMMER FREI. Ebben a bonyolult üzleti összefüggésben nem csoda, ha a helyi politikusok “elfelejtették” azokat a korábban sokszor hangoztatott érveket, hogy nem szabad elkótyavetyélni a megye aranytojást tojó tyúkját, sőt sutba dobták azokat a korábbi variációkat is, hogy még a kisebbségi tulajdonostól is meg kell szerezni a részét. Az önkormányzat ugyanis nincs egyedül. A balatonlellei Interlines Kft. két és fél évvel ezelőtt, több Balaton-parti település tulajdonrészét felvásárolva – a névérték mintegy 120 százalékáért, összesen 400 millió forintért – 35,4 százalékos részesedést szerzett. Az említett kft.-t 1996-ban egymillió forintos alaptőkével alapították – az évek során ez 400 milliósra duzzadt -, fő tulajdonosai pedig Antal László és a Lelletrade Kft. A közgyűlés döntését befolyásolta az is, hogy ez a cég és a köréje tömörülő Somogy Megyei Vállalkozók Konzorciuma ajánlatot tett az önkormányzat 65,1 százalékos részesedésének 180 százalékos árfolyamon, vagyis 1,2 milliárd forintért történő megvásárlására.
A politikusok ezek után döntöttek úgy, hogy pályázatot hirdetnek, s minimális árként a már élő ajánlatban szereplő összeget rögzítik. Mostanáig a bejelentkezett 12 vállalkozáson felül még ötöt a közgyűlés hívott meg, tehát minden remény megvan arra, hogy valódi verseny alakul ki, így elérhető lesz az egyesek által valószínűnek tartott 200-220 százalékos árfolyam is. A pályázóknak persze azt is kell tudniuk, hogy a konzorciumnak elővásárlási joga van azonos árajánlat esetén, konzorcium ellenében befutónak kötelező kivásárolni a kisebbségi résztulajdonost is, méghozzá forgalmi értéken, vagyis – 200 százalék körüli árfolyamot feltételezve – akár 700-800 millióval is többet kell áldoznia a “szerencsés” nyertesnek az üzletre, mint a konzorciumnak.
VIHARJELZÉSEK? Vannak akik arra figyelmeztetnek, hogy a pályázati kiírás számos veszélyhelyzetet rejt. Ezekre a vádakra legtöbbször az a válasz, hogy a vészharangot a társaság – egyébként jórészt polgári érzelmű, bizalmi emberekből álló – menedzsmentje kongatja. Ezzel kapcsolatban Cseke László, a Siotour igazgatóságának elnöke – egyben a Fidesz-fellegvárnak számító Kaposvár önkormányzatának könyvvizsgálója – a Figyelő kérdésére, kissé sértődött hangon, minden kommentártól elzárkózott, de korábbi nyilatkozataiból az derül ki, hogy nem tartozik a privatizáció hívei közé. “A Siotour üzleti sikerei mélyen sértik azok érdekeit, akik szívesen megfosztanák Somogy megye lakosságát utolsó, közcélok érdekében működtethető vagyonától” – nyilatkozta a megyei lapnak, hozzátéve, hogy a rablóprivatizáció ideje elmúlt.
A szavak mögül kiérezhető az a félelem, hogy a nagy értékű tóparti ingatlanokkal bíró cég spekulánsok karmaiba kerül; rossznyelvek szerint az eddigi jelentkezők kétharmada is ebbe a kategóriába tartozik. A megyei önkormányzatnál erre az ellenérvre sorolják azokat a garanciákat, amelyeket a pályázatban szerepeltetnek. Például, hogy szigorú, 15 százalékos kötbér terhe mellett, öt évig a szálláshelyek 80 százalékának profilját nem szabad megváltoztatni. Mások szerint azonban az ördög nem alszik. A jövőbeni tulajdonos ugyanis már egy-két kemping felparcellázásával is busásan visszahozhatja a befektetett pénzét, ráadásul úgy, hogy formálisan nem szegi meg a vállalásait. Mi sem egyszerűbb – mondják sokan -, mint a “közismert” érdekérvényesítő technikákkal meggyőzni egy néhány személyből álló tóparti önkormányzati testületet a rendezési terv megváltoztatásáról, s máris szabad út nyílik néhány parti sáv fölparcellázása előtt.
Az ingatlanspekuláció minősített esetének hozzák föl egyébként a déli parton a balatonöszödi Hullám kemping ügyét. A kempinget felettébb zavaros körülmények között egy ismert nagyvállalkozó vette meg a Siotour korábbi menedzsmentjétől, mindössze 260 millió forintért, a szétparcellázás után pedig 700-800 millió forint körüli bevételt remélt az ügylettől. A Siotour végül feltűnő aránytalanság miatt perre vitte a dolgot. A vállalkozó most a hírek szerint hajlandó lenne kiegyezni, s 50 millió forinttal ráígérni az eredeti vételárra.
