Egyáltalán nem közömbös a cégek számáira a még ma sem alacsony hitelkamatok mellett, hogy mikor kapják meg jogos áfa-visszaigénylésüket. Ezért aztán próbálnak minél hamarabb a pénzükhöz jutni. Ez nem is olyan egyszerű, már csak azért sem, mert január 1-jétől az 500 ezer forint feletti visszaigénylések esetén 45 napra nőtt az adóhatóság rendelkezésére álló kiutalási határidő. A visszaigénylők találtak ellenszert a problémára: a folyószámlán, az áfa adónemen rajtahagyták a visszaigényelt összeget, majd beadtak egy átvezetési kérelmet más adónemre, ahonnan viszont azonnal kezdeményezték a kiutalást. Az elgondolás nem volt rossz, de már rájött az adóhatóság is.
Költségvetési szempontból igencsak jól sikerültek az áfa-visszaigénylés rendszerében ez év elejétől bevezetett korlátozások, a gazdálkodó szervezetek számára viszont kevésbé. A szigorításokra lényegében fiskális okok miatt került sor: 1999-ben igencsak lassan csordogáltak az áfabevételek a költségvetésbe, a tényleges befizetések már az év elejétől kezdve minden hónapban elmaradtak az időarányos tervtől. Bár az is igaz, hogy maga az előirányzat túlfeszített volt. A szakemberek azt vizsgálták, hogy esetleg a vártnál nagyobb beruházási boom vette volna kezdetét, vagy csökkent volna a fogyasztás. Ám egyik okot sem lehetett alátámasztani vizsgálatokkal. “Nem jutottunk semmi okos magyarázatra” – ismeri el Varga Árpád, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) szakmai elnökhelyettese is. S hogy az idén még véletlenül se veszélyeztessék az akadozva érkező áfabevételek az államháztartási egyensúlyt, a pénzügyi kormányzat az áfa-visszaigénylés szabályainak jelentős szigorítása mellett döntött. “Így viszont igencsak költségvetésbarát szabályozás alakult ki” – állítja Csobánczy Péter, a KPMG adószakértője, aki korábban “pénzügyminisztériumi mezben versenyzett”. S valóban, a pénzügyi kormányzat célja megvalósult a törvénymódosítással: ömlenek az áfabevételek a költségvetésbe. Nehéz hozzájutni viszont a jogos visszaigényléshez, mivel ez elé újabb akadályokat gördítettek (lásd keretes írásunkat). Így aztán nem meglepő, hogy az év első négy hónapjában az áfabevételek meghaladták az időarányos szintet, holott ilyenkor inkább elmaradás szokott még mutatkozni. Az egész évre tervezett 1019,5 milliárd forint áfából négy hónap alatt már csaknem 400 milliárd forint befolyt. A minden várakozást felülmúló eredmény kialakulásában leginkább az játszott szerepet, hogy – a január elsejétől szinte össztűzként jelentkező változások hatására – április végére a visszaigénylést is tartalmazó bevallások száma az egy évvel korábbinak csaknem egyharmadára esett vissza, s több mint 30 milliárddal volt kevesebb a visszaigényelt összeg is. “Igen jók az eredményeink, de naivitás lenne azt gondolni, hogy év végéig folytatódhat ez a tendencia” – hangsúlyozza az APEH elnökhelyettese. Varga Árpád szerint május-júniusban már jóval több lehet a visszaigényléssel “terhelt” bevallás, ennek megfelelően a kiutalt összeg is. A jogszabályi változások miatt ugyanis most kell majd az adóhatóságnak megkezdenie a kifizetéseket, s rövidesen “reagálni” kell azokra a nagy összegű visszaigénylésekre is, amelyek kifizetését az év első negyedévében bizonyos formai vagy egyéb okok miatt megakasztották.
Vadász Iván, a Magyar Adótanácsadók Egyesületének alelnöke úgy véli, az idén azért is utalt ki még kevés áfát az adóhatóság, mert sajátosan értelmezi az áfatörvényt, ezért aztán igen gyakran megtagadja a visszaigényléseket. A adószakértő szerint az adóhatóság abból indul ki, hogy a vevő objektíve felelős (majdnem) mindenért, s végső soron rajta kell minden áfát behajtani. Gyakori eset, hogy a vevőnél ellenőrzést tartanak, majd kiválasztanak néhány eladói számlát, és azt is leellenőrzi az adóhatóság, hogy az eladó megfizette-e az adót. De hiába fizették be az áfát, ha például az eladó a szigorú számadású nyomtatványokat nem vezette pontosan, a törvényi szabályozás ellenére a vevőnek sem engedi az adóhatóság, hogy ezt az áfát levonható tételként szerepeltesse. Az APEH elnökhelyettese azonban cáfolja ezt az állítást. Az adóhatóság csak a fiktív vevői számlákat nem fogadja el, azokat, amelyeknek kibocsátását nem ismeri el az eladó.
Miközben az államkassza igen jól jár, a gazdálkodó szervezeteket meglehetősen kedvezőtlenül érintik a visszaigénylés feltételeiben bekövetkezett szigorítások. S nemcsak azért, mert később jutnak hozzá a nekik járó összeghez, hanem azért is, mert adminisztrációs kötelezettségük is nőtt. Ráadásul az új szabályok értelmezése sem könnyű. Az adózóknak például figyelniük kell, hogy beszerzéseik ki vannak-e fizetve, ami azonban csak akkor fontos igazán, ha visszaigénylő pozícióban vannak. A folyamatok követésére pedig azért van szükség, mert az adóbevallásban különbözetként kapott negatív áfából le kell vonni a bevallás benyújtásának esedékességéig a kifizetetlen beszerzések áfáját, függetlenül attól, hogy esetleg még nem telt le a fizetési határidő. Ez pedig azt jelenti, hogy folyamatosan figyelni kell a cégeknek a 2000. január elsejét követő teljesítési időpontú számláknál, hogy melyik beszerzést mikor fizették ki. A törvényi szabályozás szerint nem szükséges a teljes adóval növelt ellenértéket – elég csak az adót – megfizetni a zárt végű lízingnél, a szolgáltatás- és a termékimportnál. Ugyancsak megfizetettnek kell tekinteni az ellenértéket, tehát nem kell csökkentő tételt figyelembe venni a követelésmérsékléssel kiegyenlített számlánál, és az olyan vételár-visszatartásnál, amit teljesítési garancia jogcímen szerződésben előre kikötöttek. Vadász Iván szerint a törvénymódosításnak ezen szakasza nem sikerült tökéletesre, sőt – állítása szerint – még a törvényelőkészítők is elismerték, hogy nem az volt a céljuk, ami a jogszabályban megfogalmazódik. Így aztán az adóalanyok sincsenek könnyű helyzetben, amikor értelmezni próbálják a szabályokat. Több hónapi hallgatás után erre már a pénzügyi kormányzat is “rájött”: a múlt héten jelent meg az APEH adónemek főosztályának iránymutatása, amely megmagyarázza, hogyan is értendők az áfa-visszaigénylés feltételeiben januártól bevezetett változások.
