Torkán akadt a falat a szóbeszéd szerint egy két évvel ezelőtti fogadáson a Posta akkori – a szervezet gyors áramvonalasítását, piackonformmá alakítását és tőzsdére vitelét megálmodó – vezérigazgatójának. Mégpedig akkor, amikor egy jegybanki vezető finoman a tudomására hozta, hogy e tervek megvalósításához ők is hozzá szeretnének járulni: közreműködnének a Posta mérlegét “csúfító” 30 milliárd forintos piacidegen, ingyen forrás eltüntetéséhez. Vagyis: szívük szerint mihamarabb felmondanák azt a kamatmentes hitelt, amelyet a Magyar Nemzeti Bank 1993 óta ad a társaságnak a pénzforgalmi szolgáltatásokhoz, tehát a csekkfizetéshez és utalványozáshoz szükséges készpénzállomány szinten tartásához.
Ez a furcsa konstrukció egyébként maga a történelem! A háború után először államosították a szolgáltatások pénzügyi hátterét adó postai alapot, az üzletágat a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vette át, a feladatokat viszont annak nevében – immár a vagyon nélkül – továbbra is a postahivatalok végezték. A szolgáltatásokhoz kapcsolódó készpénzállomány 1993-ig tehát a jegybank könyveiben szerepelt, a Posta részvénytársasággá alakulásakor azonban a tulajdonos állam úgy adta vissza a pénzt, hogy valójában nem adta vissza: alaptőke helyett kamatmentes kölcsön formájában, amelyet azóta is mindkét intézmény kénytelen maga előtt görgetni.
A Postának egyáltalán nem kényelmetlen helyzet az MNB számára lett egyre tarthatatlanabb; 1998 végén közölték: 2000-ben felmondják a kölcsönszerződést, és három menetben – 10-10 milliárd forintonként – kivonulnak a finanszírozásból. “Nemcsak az uniós normáknak mond ellent az a gyakorlat, hogy a jegybank egy állami vállalatnak hitelez, de a praktikus szempontoknak is, hiszen az ingyen hitel rontja az MNB eredményességét” – érvel Török László ügyvezető igazgató, aki szerint piacilag is tarthatatlan az állapot, hiszen a pénzforgalmi közvetítéseknek már vannak alternatívái: a bankok által kínált csoportos beszedési és átutalási lehetőségek. Vagyis ha szigorúan vesszük, ezt az ingyen forrást akár piac- és ártorzító eszközként is fel lehetne fogni. Török László arra is rámutat, hogy a két évvel ezelőtti tárgyalás óta éppen elég időt hagytak partnerüknek az átállásra.
A konstrukció összes piaci és közgazdasági képtelenségével persze a Postánál is tisztában voltak, és a határidőket sem felejtették el. Egészen a közelmúltig azonban abban reménykedtek, hogy az esetleges privatizációval és az azzal együtt járó alaptőke-emeléssel sikerül majd megoldani az eltűnő pénz helyettesítését. Ám ahogy a magánosítás lehetősége mindinkább a távoli jövőbe veszett, úgy vált egyre élesebbé a közelgő júniusi dátum, amikor a jegybank az első 10 milliárd forintos részletet – figyelmeztetése szerint – visszavonja. Nem csoda hát, hogy éppen most kapcsolt magasabb fokozatba a Posta lobbigépezete, a csúcsvezetők lázasan alkudoznak tulajdonosuknál, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnál, hogy valamilyen megoldást találjanak a helyzetre.
“Ha nem sikerül elérni, hogy az állam megemelje a Posta alaptőkéjét, akkor bele kell nyugodnia: mintegy 2,5 milliárd forinttal romlik a társaság jövedelmezősége” – fogalmazott Kutassy Jenő gazdasági vezérigazgató-helyettes. Ennyibe kerülne ugyanis a kieső forrás piaci hitellel való pótlása. Azaz, a Posta bizonyosan veszteséget lenne kénytelen kimutatni az idei évre. A tervekben a tavalyi 3 milliárd forintos nyereség után ugyanis 2000-re úgy szerepel 2 milliárd, hogy már előre feltételezték a probléma rendezését. A társaság egyébként átlagosan 3-4 százalékos jövedelmezőséggel dolgozik, a pénzforgalmi tevékenységéből pedig tavaly 28 milliárd forint volt a bevétele. “Ha ezt az évi 2,5 milliárd forintos pluszköltséget ráterheljük erre az üzletágra, akkor az hirtelen 6-7 százalékos veszteséget termelne” – számol a gazdasági vezérigazgató-helyettes. Az alaptőke-emelés melletti érvként ehhez azt is hozzáteszi, hogy a szolgáltatások jelentős részét, például a postai utalványszolgálatot a társaság kötelező jelleggel végzi, ráadásul azok elsőrendű fontosságúak a hazai pénzügyi rendszerben. A nem kötelező postai csekkátutalások nélkül pedig a bankok is megbénulnának.
Kutassy Jenő úgy becsüli, hogy a 30 milliárd forint egyharmadát, de akár még a felét is képesek lennének kigazdálkodni, s csak a többi részre kellene állami segítség (lásd külön anyagunkat). A kieső jegybanki forrás ügye mindenesetre ismét előtérbe helyezi a Posta vezetői által már korábban is felvetett problémát: az alaptőke-emelés szükségességét. Varjú Tamás vezérigazgató éppen a Figyelőnek vázolta néhány héttel ezelőtt, hogy a közeli jövőben 40-50 milliárd forintot szeretnének beruházásokra költeni, márpedig ennek nagy részét belső forrásokból valószínűleg képtelenek előteremteni. Tőkeinjekcióra így azonban már nemcsak a jövő – tehát az invesztíciók – miatt van szüksége a Postának, hanem a múlt öröksége, a részvénytársasággá alakuláskor kénytelen-kelletlen elfogadott alultőkésítettség miatt is.
