A gyémánt – a szén kristályos módosulata – nemcsak ékszerek alkotórészeként keresett. Fontos ipari alapanyag is, amely nagy keménysége mellett egyéb kiváló jellemzőkkel is dicsekedhet: ötször jobban vezeti a hőt mint például a réz, továbbá átlátszó a röntgen- vagy a lézersugarak számára. Számos kedvező tulajdonsága mellett azonban van egy jól ismert hátránya: a természetes gyémánt nagyon drága, iparilag pedig csak túlságosan kis darabok állíthatók elő. Ezért nagy jelentőségű a freiburgi alkalmazott szilárdtest-fizikai intézet (IAF) munkatársai által kidolgozott új eljárás és berendezés, amelynek segítségével 5-15 centiméter átmérőjű és vastagságban akár a 3 millimétert is elérő kerek gyémántlemezeket lehetséges gyártani.
A mesterséges gyémántok mérete a hagyományos kristályhizlaló reaktorokkal nem növelhető, a német kutatók ezért a gyártmánytervezésben egyébként már jól ismert végeselem módszerrel határozták meg a reaktor optimális geometriáját. Így az adott feltételek melletti maximális méretű gyémántokat állítottak elő a metán és hidrogén alkotta plazmából. A különleges, ellipszoid alakú, leginkább tojásra emlékeztető reaktorban a plazmát sikerült hosszabb ideig stabilan tartaniuk a szükséges pozícióban, ezáltal pedig elérték, hogy a kristályrétegek növesztése egyenletes legyen.
A technológiát már a gyakorlatban is kipróbálták: az Aixtron nevű aacheni cég megkezdte a mesterséges gyémántdiszkek gyártását. Ezek lézerberendezésekben és mikrohullámú generátorokban tehetnek jó szolgálatot, de kiváló hővezetésük révén nagy teljesítményű elektronikai és opto-elektronikai rendszerek hűtőfelületeiként is alkalmazhatók.
