megismételt országértékelő beszédét péntek este 330 ezer 870-en nézték meg az MTV1-en, Lagzi Lajcsihoz ugyanakkor hű maradt szokásos hárommilliós tábora. Ekkora hatékonysággal költi el kormánypropagandára az adófizetők pénzét a közszolgálati televízió, amely főként az előfizetési díjakból, s újabban vagyonának kiárusításából él.
Orbán Viktor természetesen nincs egy súlycsoportban Lagzi Lajcsival. Professzionális közszolgálati tévé képes is lett volna felmérni az esélyeket, s puszta “jószándékból” nem teszi élckampány tárgyává a miniszterelnököt. Szakértelemről azonban már jó ideje nem beszélhetünk sem a Magyar Televíziót, sem pedig a kormány médiapolitikáját illetően.
A kormány olyan médiát foglalt el, amelyet alig nézett már valaki, s uralmát arra használta fel, hogy e nézettséget tovább csökkentse. Most hasonló sors vár a Magyar Rádióra is, ahol az új, immár csonka kuratórium élére olyan elnök került, akinek legmagasabb iskolai végzettsége az érettségi, médiában szerzett tapasztalattal pedig egyáltalán nem rendelkezik. A Duna TV-t a kormánypártok súrlódásai miatt egyelőre nem sikerült csonka kuratóriumi elnökség igájába dönteni, de ami késik, nem múlik.
Nézőket – s kormánypárti szavazókat – szolgalelkű média révén aligha lehet nyerni. Veszíteni viszont lehet, nemcsak szavazókat, de nemzetközi elismertséget is. Az Európai Unió már a tavalyi országjelentésében is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a kormány közvetlenül be kíván avatkozni a sajtó tevékenységébe. (Egy idézet: “A közszolgálati televízió kuratóriumában jelenleg csak kormánypárti képviselők foglalnak helyet, noha a médiatörvény a helyek politikailag kiegyensúlyozott elosztását követeli meg.”) A kormány képviselői ugyanúgy figyelmen kívül hagyták az EU-jelentést, mint ahogyan a médiatörvényt is. Az utóbbi megfelelő passzusa így hangzik: “Nem akadálya a kuratórium elnöksége megalakulásának azonban, ha a kormánypárti vagy az ellenzéki oldal valamelyike nem állít jelöltet”. Vagyis szó sincs az egyik vagy a másik oldal tagjai által közösen állított jelöltekről vagy megállapodásról, miként azt parlamenti elnökként Áder János megkövetelte. Valószínűleg tudja ezt Áder, s tudják elvbarátai is, de nem egyezkednek. Ami az övék, az az övék, ami nem, azt megszerzik. Akkor is, ha végső soron veszítenek. –
