Ha valaki ellátogat egy nagy hipermarketibe, számtalanféle magyar bort talál, meglehetősen széles – 300-tól 5-6 ezer forintig terjedő – ársávban. Egy üveg minőséginek jelölt Egri Bikavér 399 forintba kerül, míg a Tiffán Ede által palackozott villányi Cabernet Franc 3399 forintba. A Cora egy-két éve folyamatosan szélesíti kínálatát külföldi borokkal. Az importált termékek egyértelműen a piac felső kategóriájába tartoznak, 1000 forint alatti áron ugyanis nem nagyon lehet hozzájuk jutni.
A magyar borpiac rövid távon is komoly átalakulás előtt áll, hiszen 2000-ben két olyan intézkedés is hatályba lép, amelyek számottevő hatással lehetnek a keresleti és a kínálati oldalra is. Egyrészt augusztustól jövedéki termék lesz a bor, így forgalomba hozatala már csak zárjeggyel lehetséges. Ettől azt remélik: sikerül visszaszorítani az úgynevezett pancsolt borok feketekereskedelmét. Egyidejűleg jelentősen csökkentették a bort terhelő fogyasztási adót, amelynek kulcsa eddig 11 százalék volt, ezután pedig már csak literenként 5 forint lesz. Igaz, a zárjegy és a jövedéki termék kezelésével járó többletadminisztráció költségeit még nehéz megbecsülni, de egyelőre úgy tűnik: az intézkedés a minőségi bortermelőket hozza kedvezőbb helyzetbe. Magasabb termékárak mellett ugyanis kisebb a termékegységre jutó adó mértéke.
VÁMKORREKCIÓK. Ugyancsak az európai minőséget elérő borok termelőinek kedvez az Európai Unióba (EU) kedvezményes vámtételek mellett szállítható magyar borkontingens 10 százalékos emelése. Különösen azért, mert az előzetes megállapodás értelmében a kedvezményes kulcs 0 százalék lett. Sokkal izgalmasabb kérdéseket vet fel a viszonossági intézkedés: közös rendeletében a Gazdasági Minisztérium és a Pénzügyminisztérium szintén 0 százalékra csökkentette a magyar kedvezményes behozatali vámot. Az intézkedés értelmében ugyanis az idén 122 ezer 710 hektoliter EU-ból származó bort lehet Magyarországra behozni, azon belül 3540 hektoliternyi pezsgőt és 55 ezer 670 hektoliter meghatározott termőhelyen termett minőségi bort. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által évi 3 millió hektoliteresre becsült magyar borfogyasztás 4 százalékát kitevő mennyiség a hazai piac egészére nem lehet komoly hatással. Érezhetően fokozhatja viszont a versenyt a szakértők által a piac 1-2 százalékát kitevő, minőségi és magas minőségi kategóriában. (Itt nem feltétlenül a “minőségi” feliratot viselő palackokról van szó; ha árak alapján próbálunk szegmentálni, fehér borok esetén az 500 forintos, vörösöknél 1000 forintos palackonkénti ár lehet az alsó küszöb.) A fenti kategóriában behozható közel 7,5 millió palack nagyságrendileg hasonló mennyiség, mint a megfelelő minőségű eddigi magyar fogyasztás.
OPTIMISTA BORÁSZOK. A Figyelő által megkérdezett borászok azonban derűlátóak. Tiffán Ede – az egyik legismertebb hazai magántermelő, aki egyben a Villányi Hegyközség elnöke is – összességében kedvezőnek ítéli a változásokat. Véleménye szerint néhány magyar “csúcsbor” minősége már elérte a francia középmezőny színvonalát, miközben áruk valamivel alacsonyabb. A borász úgy véli: a nemzetközi választék lehetővé teszi, hogy a magyar fogyasztók a hazai és külföldi borokat összehasonlítva rangsort állítsanak fel, ez pedig hosszabb távon a hazai nedű további minőségi javulását eredményezheti. Hasonló véleményen van a szintén villányi Bock József is, aki szerint borászainknak a piaci nyitással mindenképpen szembe kellett nézni, hiszen ez az uniós csatlakozás elkerülhetetlen feltétele. Szerinte kérdéses, hogy az exportőrök miként tudnak majd bekerülni az eddig is 100 százalékosan kihasznált uniós kontingensbe, illetve nem lehet tudni azt sem, hogy a hazai piacon hogyan változik majd a fogyasztói magatartás. Lesznek-e a borisszák annyira lokálpatrióták, hogy az összehasonlítások után, azonos minőség és ár esetén kitartsanak a magyar borok mellett. Bock József arra számít, hogy az igényesek az eddiginél is jobban fognak szelektálni. “Bizonyára lesz olyan borunk, ami kevésbé fogy majd” – teszi hozzá.
A fogyasztói magatartás esetleges változása Kató András, a Borbarát magazin szerkesztője szerint talán éppen a jelenleg divatos villányi borok magyar piacon elért eddigi pozícióját veszélyeztetheti. Elképzelhető ugyanis, hogy azok, akik eddig is főként divatból fogyasztották a villányi borokat, most a francia vagy olasz nedűket fogják előnyben részesíteni. Ennek – mint mondja – a magyar fogyasztók egy részét jellemző sznobizmus mellett azért is megvan a veszélye, mert a villányi árak elég magasak ahhoz (1-5 ezer forint palackonként), hogy versenyképes áron lehessen a piacon nagyon jó minőségű olasz és dél-franciaországi borokkal megjelenni. Igaz, ez utóbbiak nem a leghíresebb francia borvidékekről (Bordeaux-ból, illetve Burgundiából) származnak, mert azok árai a fenti sáv felső szélénél kezdődnek. Mindazonáltal hosszú távon Kató András arra számít, hogy a versenyhelyzet a magyar borok minőségi javulását hozza majd, az alsó és a felső kategóriában is.
Szepsy István, a tokaji Királyudvar Kft. vezetője szerint a tokaji aszúhoz hasonló édes-nemes borok a világpiacon csak elvétve fordulnak elő hasonló minőségben, áruk azonban a magyar átlagnál (a palackonkénti 3-4 ezer forintnál) magasabb. Vesztergombi Ferenc szekszárdi borász, aki az import liberalizálását összességében szintén inkább pozitív hatásúnak tartja, úgy véli, borai ár/érték aránya megfelel az európai szintnek. Bízik abban, hogy a magyar fogyasztók ízlése sokat finomodott az utóbbi években, s a jövőben a minőség lesz a döntő tényező a borpiacon. Várakozása szerint a külföldi italok nem csak a csúcsminőségű szegmensben fognak megjelenni, hanem a 300-500 forintos kategóriában is.
AZ OLCSÓT KERESIK. Ezt a véleményt osztja Ajkay Péter, a Cora áruház italbeszerzési vezetője is, aki szerint Magyarországon a többség még mindig az alacsonyabb minőségi kategóriájú, 500 forint alatti árú borokat keresi. Ebben a körben a vámeltörlés következtében elvileg megjelenő 63,5 ezer hektoliter valóban csak választékbővítésként szolgál. Habár éppen a jövedéki törvény hatásaként – a pancsolt borok remélt kiesésével – ebben a szegmensben nőhet a kereslet, így az import megjelenése talán mégis minőségi javulást eredményezhet.
Kérdés az is, valóban meg fog-e jelenni az engedélyezett közel 123 ezer hektoliternyi import, a tavalyi csaknem 10 százalékkal kisebb behozatali kontingensnek ugyanis alig több mint 20 százalékát használták ki. Igaz, az importot a hamisítás mellett még az is nehezítette, hogy a kontingens erejéig érvényes kedvezményes vám is magas, átlagosan 28 százalékos volt. A vámcsökkentés most megkönnyíti a piacra lépést, de az importőröknek a siker érdekében komoly marketingtevékenységet is ki kell majd fejteni.
A csúcsminőséget megcélzó magyar magántermelők egy részét összefogó Pannon Bormíves Céh válaszként már megkezdte a saját kampányát. Tiffán Ede tájékoztatása szerint február 17-18-ra olyan mustrát szerveznek, amelyre a szervezők a benevező borászok borait – a verseny tisztasága érdekében – a kereskedelmi forgalomból fogják beszerezni, a bírálatot pedig nemzetközi zsűri végzi.
A szakma láthatóan készül a megmérettetésre, piaci szakértők és borászok jelenleg egyaránt úgy vélik, hogy a liberalizációval egyértelműen javulni fog a magyar borok minősége, végső soron tehát a borfogyasztók nyernek.
