Összesen nyolc génkezelt növényfajtával végezhetnek Magyarországon szántóföldi kísérleteket – ennyi engedélykérelmet bírált el kedvezően működésének első esztendeje alatt a Géntechnológiai Bizottság. Az országszerte 25 helyszínre kiültethető növények között a kukorica, a cukorrépa és a káposztarepce szerepel, melyek egy része toleráns a gyomirtó szerre, más része pedig a kukoricamoly ellen küzd.
A szántóföldi kísérletek hazai lehetőségét valamennyi nagy nemzetközi biotechnológiai cég igyekezett megragadni, az engedélyt kérők sorában így megjelent a Monsanto, a Novartis, az AgrEvo és a Pioneer Hi-Bred is. A bizottság eddig csupán formai okok miatt utasított el kérelmet. Ugyanakkor érzékelhető, hogy bizonyos elvárások teljesítését – például a kísérleti zóna körülhatárolására szolgáló genetikai védősáv telepítését, a termék megsemmisítését – a cégek szívesen megspórolnák, ebben az együttműködési szándékuk nem éppen töretlen. Ezért fontos, hogy a terület eddigi szabályozása bizonyos pontokon kiegészüljön. “Rendeletnek kellene születnie a géntechnológiai bírságról, az illegális tevékenység elbírálásáról, és érdemes volna jelentés kérni a már elvégzett szabadföldi kísérletekről is” – állítja Móra Vera környezetvédelmi szakértő, a Géntechnológiai Bizottság tagja. Ugyancsak rendeletben foglalandó össze, hogy egyáltalán mely szervezetek vethetők alá a génkezelésnek, és elő kellene írni a génmódosított alapanyagokat tartalmazó élelmiszerek jelölését is.
Génkezelt növények laboratóriumi előállításához, zárt rendszerű – például üvegházi – vizsgálatához nincs szükség engedélyre. Arra viszont már akadt példa, hogy ilyen kísérletre Magyarországra hozott kukoricát engedély nélkül szántóföldön is elvetettek. Ha ilyenre fény derül, a terményt beszántják, amire egy ízben már nálunk is sor került.
Mindez még nem jelenti azt, hogy a génkezelt növények hazai termesztésére és importjára legálisan is sor kerülhetne. Forgalomba hozataluknak hároméves engedélyezési eljárás az előfeltétele, így ilyen élelmiszerrel leghamarabb 2003-ban találkozhatunk. Mármint elvben, hiszen az import élelmiszerekről nem tudhatunk biztosat. Arról, hogy tartalmaz-e génkezelt alapanyagot az illető termék, az importőrnek kell nyilatkoznia, aki viszont ezt maga sem feltétlen tudja. Az élelmiszerek ilyen irányú bevizsgálására nemigen akad laboratórium, pláne nem hálózat. Ráadásul csak úgy, egy alkalmasint újonnan beültetett génre vadászni, sziszifuszi munka, hiszen nem tudni, hogy egyáltalán mit és hol keressenek. Így tulajdonképpen a származási ország alapján következtethető ki a termény milyensége: ha például a szója, kukorica az Egyesült Államokból, Kanadából vagy Nagy-Britanniából érkezik, az nagy valószínűséggel rejt magában módosított géneket. E tekintetben tiszta területnek például Brazília számít.
“Jóllehet, szerte a világon és kiváltképp a Egyesült Államokban a génkezelt szervezetekkel tesztek ezreit folytatták eddig is le, korántsem tekinthetünk el attól, hogy az ökológiai és táplálkozástani vizsgálatokat ki finanszírozza” – mondja Darvas Béla biokémikus, a Növényvédelmi Kutatóintézet munkatársa. Az esetek többségében a teszt hatósági elvárás, a vizsgálatot viszont a cég végzi. Darvas arra is felhívja a figyelmet, hogy bár az Egyesült Államok környezetvédelmi hatósága a génkezelt termékek forgalomba hozatalához azok általános ártalmatlanságának bizonyítását írja elő, a vizsgálatok a konkrét kétségekre irányulnak. A kettő pedig nem ugyanaz. A biokémikus óva int az amerikai tanulmányok eredményeinek átvételétől, hiszen azok az itteni flórától teljesen eltérő környezetben születtek.
