Tudományos diadal. A tudósok – kihaszinálva a géntechnológia hatalmát – képesek új gének növényekbe építésével szinte bármit létrehozni, a kártevőket kiirtó kukoricától a jobb minőségű olajat termő olajrepcéig. Csak az elmúlt négy év alatt több mint 40 génmódosított növényt fejlesztettek ki és termesztenek az Egyesült Államokban – megdöbbentő méretű, 30 millió hektárnyi területen. A technológia támogatói szerint e génkezelt növények új zöld forradalmat indítanak, amely a gazdáknak és a fogyasztóknak egyaránt kedvez. Ezzel szemben az ellenzők egyre gyarapodó kórusa azt hangoztatja: mindez ijesztő lépés az ismeretlenbe. Az új növényeket – az ember által létrehozott, majd alkotója életére törő Frankenstein nyomán – angolul gúnyosan “frankenfoodnak” nevező kritikusok szerint e termények pusztítást okozhatnak a környezetben.
A tét mindkét oldalon óriási. Az Egyesült Államokban 1999-ben learatott szójababtermés 47 százaléka, a kukoricának pedig 37 százaléka génkezelt növény volt, azaz genetikai beavatkozás révén vált alkalmassá arra, hogy a gyomirtóknak ellenálljon, vagy a kártevőkkel felvegye a harcot. Jóllehet e termés java részét takarmányként használták fel, manapság az amerikai lakosság – kukoricapehelyben, palacsintában és egyéb élelmiszerekben – kis mennyiségekben már fogyasztja ezeket a terményeket. Csakhogy két társaságot említsünk, a Kellogg és a Quaker Oats el is árulja termékeiről: nem tudja garantálni, hogy azok teljesen mentesek volnának a génkezelt alapanyagoktól. Olyan cég pedig, amelynél hajlandók letenni a nagyesküt, hogy ezután – egyik-másik terméküknél, esetleg egyszerre valamennyinél – elkerülik a génmódosított összetevőket, alig akad. Ilyen egyébként a Gerber Products és a H. J. Heinz. Ha a szabályozó hatóságok a génkezelt élelmiszerek megjelenésekor kissé elaludtak volna – amint azt a biotechnológia ellenzői állítják -, és ezek a termékek valóban tartalmaznak toxinokat és allergéneket, akkor a mindennapi vacsoraasztal egyszeriben meglehetősen félelmetes hellyé változhat.
Ráadásul az amerikai gazdák a módosított élelmiszerekkel szembeni európai ellenállás miatt a kukoricaexporton máris évi 200 millió dollárt veszítenek. Ugyanakkor egy szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy az óriáscégek, mint amilyen a Monsanto és a Novartis, tulajdonképpen magukra vethetnek. Azzal, hogy olyan termékeket – például a növényirtószer-rezisztens szójababot – dobtak piacra, amelyek a fogyasztóknak nem hajtanak azonnali, közvetlen és kézzelfogható hasznot, maguk gördítettek akadályokat a technológia elfogadásának útjába. “Ha az ellenzők végül képesek lesznek megakadályozni a jövőbeli génkezelt termények megjelenését – mondjuk vírusrezisztens édesburgonya vagy a szárazságtűrő kukorica termesztését -, akkor hatalmas kárt okozunk” – figyelmeztet Per Pinstrup-Andersen, az International Food Policy Research Institute igazgatója.
Egyszóval: biztonságosak-e a génkezelt termények az emberekre és a környezetre nézve? Az igazságot egyszerűen nem lehet megtudni. “Felelőtlenség volna megválaszolni ezt a kérdést” – hangsúlyozza Erik Millstone, a University of Sussex tudománypolitikai szakértője, és ezzel még a génkezelt élelmiszerek leghívebb támogatói is egyetértenek. “Nem áll rendelkezésünkre valamennyi válasz; és azt tettetni, hogy mindnek a birtokában vagyunk, vagy lesöpörni a kétségeket pusztán azzal az érvvel, hogy megalapozatlanok, arrogáns és meggondolatlan lépés volna” – vélekedik Charles O. Holliday Jr., a DuPont vezérigazgatója.
TESZTVITÁK. Bizonyos válaszok mindazonáltal már megszülettek, és ezek eddig arról tanúskodnak, hogy a félelmek eltúlzottak. Tekintsük például az egészségügyi következményeket! A génmanipuláció ellenzői azzal érvelnek, hogy a génkezelt alapanyagokat nem tesztelték, és így azok akár veszélyesek is lehetnek. Peter A. DeFazio, az amerikai képviselőház tagja szerint ugyanaz az élelmiszer- és gyógyszerhatóság (FDA), amely büszke arra, hogy a thalidomide-t (ezt egy fogamzásgátló alapanyagaként használták, melynek nyomán végtagok nélkül születtek gyerekek, őket hívják Contergan-bébiknek) távol tartotta a piactól, az élelmiszer-állomány genetikai módosítása fölött szemet huny. Az FDA illetékesei és a biotech vállalatok vezetői ezzel szemben azt emelik ki, hogy a módosított termények sorozatos tesztelésen estek át.
Vegyük például a Monsanto szójababját, mely a génkezelés eredményeként ellenálló lett a cég Roundup névre keresztelt növényirtószerével szemben. A Roundupot ezzel a növénnyel együtt használva a gazdák egyszerre kerülhetik el a gyomokat és a vegyszereket. Az FDA elvárása szerint a Monsantónak ki kellett mutatnia, hogy a génkezelt szójabab nem különbözik a hagyományos változattól. A társaság a két típus összehasonlítására 1800 vizsgálatot végzett, melyek során zsírsavakat, fehérjéket és egyéb összetevők százait vették szemügyre. Mindeközben a normális és a genetikailag módosított növények megkülönböztethetetlennek bizonyultak.
TERMÉSZETES TOXINOK. A következő feladat annak bizonyítása volt, hogy a hozzáadott gén termelte enzim biztonsággal fogyasztható. A vállalati vizsgálatok arra jutottak, hogy az enzim struktúrája teljességgel azonos a természetes változatéval, és 15 másodperc alatt felszívódik a bélben. Emellett ilyen fehérjékkel nagy mennyiségben tápláltak patkányokat, mint ahogy génkezelt szójababot adtak ugyancsak patkányoknak, csirkéknek, törpeharcsáknak és szarvasmarháknak – ami egyik esetben sem okozott megbetegedést. “Nem hinném, hogy az emberek tudatában lennének és értékelnék, hogy mennyi tesztet hajtottunk végre” – mondja Roy L. Fuchs, a Monsanto igazgatója. “Valójában sokkal többet tudunk a Roundup szója biztonságáról, mint szinte bármi más élelmiszeréről” – jelenti ki a University of Edinburgh egyik biológusa, Anthony Trewavas. Mint mondja, a hagyományos terményeket egyáltalán nem vetik alá teszteknek, noha ezek a növények természetes módon toxinokat is tartalmaznak. A paradicsom és a zeller bizonyos – hagyományos termesztési módszerekkel létrehozott – változataitól pedig egyesek rosszul lesznek. Ugyanakkor azt még a génmanipuláció ellenzői is elismerik, hogy e növények mind ez idáig biztonságosnak tűntek. “Nincs olyan élelmiszer a piacon, ami valamilyen ismert kockázatot rejtene magában” – állapítja meg Mark Silbergeld, a génkezelt élelmiszereket ellenző Consumers Union washingtoni irodájának társigazgatója.
Ő és mások mindazonáltal azt állítják, hogy e tesztek nem adnak választ valamennyi fölmerült kérdésre. Mi van például akkor, ha az úgynevezett génhasítás olyan – nehezen észrevehető – változást indít el a növény anyagában, amire a társaságok éppen nem figyelnek oda? Mi történik, ha az egészségügyi károsodások csak évek múltán jelentkeznek? “Nem tudjuk bebizonyítani, hogy ezek az élelmiszerek biztonságosak” – szögezi le Michael K. Hansen, a Consumers Union munkatársa.
Az ellenzők kiváltképp attól tartanak, hogy a génkezelés során elővigyázatlanságból esetleg allergéneket vagy toxinokat is beépítenek. Ezzel arra az októberben közzétett skóciai tanulmányra utalnak, amelyben Pusztai Árpád a génkezelt burgonyával táplált patkányok ellenálló-képességének csökkenését, valamint a gyomor és a bélrendszer károsodását írta le. Egy ilyen burgonya azonban valószínűleg sohasem kerülhetne piacra. Pusztai maga mondta el, hogy a vizsgált termény és a nem génkezelt változat eltérő mennyiségben tartalmazott fehérjéket, keményítőt és egyéb komponenseket. Következésképpen nem felelt meg az FDA azon elvárásának, hogy a két verzió azonos legyen. Az FDA által elvárt, a potenciális allergéneket firtató vizsgálatról Samuel B. Lehrer, a Tulane University kutató orvosprofesszora, egyébként azt mondja, hogy az “általunk fogyasztott, hagyományos élelmiszerek többsége nem állná ki ezt a próbát”.
A jelenlegi ismeretek alapján összességében nincs rá bizonyíték, hogy a genetikailag módosított élelmiszerek veszélyt jelentenének az emberi egészségre. És eddig, úgy tűnik, a szabályozó rendszer is működött, noha az FDA által gyakorolt felügyeletet erősíteni lehetne. A vitákat követően erre valószínűleg sor is kerül.
ELÁMULTAK. A környezetet érintő veszélyek mértéke kevésbé ismeretes. A génkezelt növényekkel folytatott szabadföldi kísérleteket az Egyesült Államokban a mezőgazdasági minisztérium felügyeli (a magyarországi engedélyezésről lásd külön írásunkat), a rovarirtószert termelő növényeket a környezetvédelmi hatóság (EPA) vizsgálja. “Amikor azonban a génhasítás technológiáját a kilencvenes évek elején vizsgálatok alá vették, a szabályozó hatóságok nem éppen a legmegfelelőbb kérdéseket tették fel” – mondja Gunter Stotzky, a New York University egyik biológusa. A szabályozó hatóságokat annyira ámulatba ejtették a potenciális hasznok – mint például annak a lehetősége, hogy a rovarirtók alkalmazása hirtelen visszaszorul mivel e növények maguk küzdenek meg a kártevőkkel -, hogy készek voltak a lehetséges mellékhatásoktól eltekinteni.
Egy ideillő eset a danaida lepkéké. A Monsanto, a Novartis és mások olyan kukoricát állítottak elő, amely természetes rovarirtót, úgynevezett Bt-t tartalmaz. Ez valóságos jótétemény a gazdáknak. Dennis Mitchell dél-dakotai farmján például a terméseredmény 15 százalékkal javult attól, hogy a növényeket megszálló hernyókat sikerült “megzabolázni”. Kutatók szerint ugyan a Bt rovarirtó azokat a hernyókat is pusztítja, amelyek nem minősülnek kártevőnek – így a danaida lepkéét is -, ám az EPA illetékesei mégis úgy határoztak: a pillangók, mivel nem tartózkodnak kukoricamezőkön, nincsenek kitéve veszélynek.
Vizsgálódásokat nem folytattak, és ez rossz döntésnek bizonyult. John E. Losey, a Cornell University rovartudósa kukoricaföldeket tanulmányozva azt vette észre, hogy a danaidák kedvenc eledele – az úgynevezett selyemkóró – a kukoricaszárak közelében nő. Laboratóriumában Losey azután kimutatta, hogy a Bt kukorica pollenje megölheti a táplálkozó hernyókat. A tavalyelőtt májusban közzétett jelentés nagyban hozzájárult az Egyesült Államokban a génkezelt élelmiszerekkel szembeni ellenállás fokozódásához. “Azóta tanulmányok sora jutott arra a következtetésre, hogy a danaidákra leselkedő veszély nem is volt olyan nagy” – mondja Losey. A fontos felfedezés az, hogy a selyemkórón összegyűlő pollen mennyisége kisebb a vártnál. “Ám, ha a danaida lepke nincs is veszélyben, a történet arra világít rá, hogy a szabályozási folyamat gyenge” – összegzi Margaret G. Mellon, a Union of Concerned Scientists mezőgazdasági és biotechnológiai programjának igazgatója. A hatóságok ezeket a kísérleteket nem elég korán végzik el. A megválaszolandó kérdések körébe tartozik az is: mennyire könnyen terjednek át – beporzás révén – a hozzáadott gének a szomszédos növényekre, és mi ennek a környezeti következménye. Amitől a génmanipuláció ellenzői nagyon is tartanak, hogy valamiféle szupergyom jön létre, ha a növényirtószer és kártevő rezisztens gének bekerülnek egy olyan kellemetlen gyomnövénybe, mint amilyen például a vadretek.
“Valószínűleg ez nem történik meg” – állítja C. Neal Stewart Jr., a Greensboro-i University of North Carolina ökológusa, aki olyan rendszert dolgozott ki, amellyel követni tudja a hozzáadott gén terjedésének útját. Azt találta, hogy a Bt olajrepce és a vadrepce sarjai egyaránt tartalmazzák a Bt gént. Kevéssé valószínű azonban, hogy egy ilyen géncsere a káros gyomot még rosszabbá tenné. A rovarok elleni vagy más mezőgazdasági szempontból fontos gének hatással lehetnek ugyan egy gyomnövényre, de nem csinálnak belőle szörnyeteget. “A már bevezetett fajok sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint a génkezelt termények” – mondja Trewavas.
FELHASZNÁLÁSI HIBÁK. Az ökológusok ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy a génkezelt terményeken kívül más növények is adnak okot az aggodalomra. A DuPont például növényirtószer-rezisztens szójababot állított elő, de nem a génhasítás módszerével, hanem hagyományos tenyésztés útján. Ez ugyanazokat a kérdéseket veti föl, mint a biotechnológia. Összességében pedig a génkezelt növényekkel kapcsolatos környezeti kérdések elsősorban arra vonatkoznak, hogy a módosított növényeket miként termesztik, és nem arra, hogy miként állították elő ezeket. “Sok bírálat jogos, de nem a technológia jellemzői miatt, hanem azért, ahogyan fölhasználják” – mondja Charles M. Benbrook mezőgazdasági tanácsadó.
A Bt növények széles körű használatát kísérő egyik legfőbb aggodalom, hogy új, a rovarirtókkal szemben ellenálló kártevők fajtaváltozatait hívhatja életre. “Akik a mezőgazdaságban dolgoznak, és tapasztalták már, hogy a rezisztencia milyen súlyos probléma, mind aggódnak” – jelenti ki a Cornel rovartudósa, Anthony M. Shelton. Véleménye szerint a megoldás e termények betiltása, és a nem génkezelt növényekkel beültetett és elegendő normális kártevőt tenyésző területek, az úgynevezett menedékek helyes használata.
Adódik a kérdés: ha a génkezelt élelmiszerek keltette kockázat ilyen kicsi, akkor miért aggódnak a fogyasztók? Európában a válasz nagyrészt a marhákat sújtó BSE kórban keresendő, az ugyanis megrengette a szabályozó hatóságok iránti bizalmat. Ezenkívül az a már említett indok citálható, hogy a meglévő termékek főleg a gazdák és a mezőgazdasági biotechnológiai társaságok számára hasznosak, és nem annyira a fogyasztónak. A vállalatvezetők ezt készek beismerni. “Ha e termények a fogyasztók egészségére kedvező hatással lettek volna, a technológia is elfogadott lenne” – véli Daniel Vasella, a Novartis vezérigazgatója. A Monsanto és a DuPont így most olyan terményekkel igyekszik elárasztani a piacot, mint amilyen az egészségesebb olajat termő olajrepce, vagy az a kukorica, amely az állatok számára szükséges valamennyi fehérjét tartalmazza.
Sőt, a biotechnológia mágusai már olyan új módszeren is dolgoznak, amely a – hagyományos termesztési eljárásokkal is terménybe juttatható – gének azonosítását célozza. Így ha a biotechnológia állja a jelenleg körötte dúló viharokat, a génkezelt termékekre fényesebb jövő várhat.
