Lengyel szakértők és politikusok egyetértenek abban, hogy az integrációs folyamat egyik legnagyobb nehézsége: miként győzzék meg a társadalmat arról, hogy a csatlakozás mellett voksoljon. Különösen aktuális kérdés ez azért, mert az integráció támogatottsága az 1996-os 80 százalékról 1999 októberére 50 százalék alá süllyedt. Vajon mi az, ami miatt a társadalom, mely számára 1989-ben az EU még a demokrácia, a stabilitás és a jólét szimbóluma volt, tíz évvel később elsősorban a problémákat veszi észre?
Az okokat elsősorban a tavaly bevezetett reformok – a közigazgatás, a társadalombiztosítás, az egészségügy és oktatás átalakításnak levezénylése – körül kell keresni. Ezek kivitelezése korántsem volt zökkenőmentes, az átgondolatlanságokból fakadó nehézségeket pedig a kormányzat az EU-csatlakozásból fakadó szükségszerűségekkel indokolta. A gazdasági átalakulás által megkívánt szerkezetváltást ugyanis sokszor csak ezzel az ürüggyel lehet keresztülvinni Lengyelországban.
“A politikai vezetés felelőssége az, hogy tudatosítsa a társadalomban: a csatlakozás nyertesei lesznek többségben” – állítja Bogdan Góralczyk integrációs szakértő. A tárgyalások ugyanakkor mára előrehaladott állapotba jutottak. “Az integráció az ország egészének érdeke, s nem egy politikai párté vagy érdekcsoporté”. Egy ilyesfajta kommunikációs stratégiát azonban még nem alakított ki a lengyel kormány.
A felkészülést végző intézményrendszer sem működik megfelelően, az intézményi feladatok pedig nem tisztázottak. Már 1991-ben – Közép- és Kelet-Európában elsőként – megalakult az Európai Integrációs Hivatal (UKIE), amely szakértői tanácsként működött integrációs ügyekben. A hivatal ma is dolgozik, csak éppen elvesztette szakértői jellegét. 1997-ben törvény született az Európai Integrációs Bizottság (KIE) megalakulásáról, mely tulajdonképpen az UKIE felettesének számít: tagjai a kormányfő és nyolc minisztere. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a csatlakozási tárgyalásokat a Jan Kulakowski vezette delegáció irányítja, amely az előbbi két intézménytől különállóan működik. Miniszteri biztos foglalkozik továbbá a Phare-programokkal, s a külügyi tárca több szervezeti egysége is illetékes integrációs kérdésekben. Szakértők szerint ezen “szervezeti pluralizmus” megszüntetése lehetne az első lépés a hatékonyabb integrációs politika irányába. –
